Faludy György – Michelangelo utolsó imája
Üllőd a föld s az égi boltra állván oly ívet írsz karoddal, mint a nap. Hetvenhat éve állok
Címke: vers
Alekszandr Puskin – Téli utazás
Fáradtan ragyogva játszik a felhőn a holdsugár, bús, rideg fényben ázik és búsul a néma táj. Trojkám repül
Petőfi Sándor – A tél halála
Durva zsarnok, jégszivű tél, Készülj… készülj, a halálra! Jármodat megunta a föld, És ledobja valahára; Szabadság lesz! ím,
Reményik Sándor – Téli rózsatő
Láttatok-e már téli rózsatőt? Csak száraz bot Tövises bot. S még hozzá nem is egyenes. Láttátok már a
Babits Mihály – Téli barlang
I. Lakás, óh pesti lakás, óh téli barlang! most egyszer rajtakapom… Még mult telemnek titkait éli látatlanúl és
Weöres Sándor emlékezete
„Ha van kivételes nagyság az illékonyan dúsgazdag magyar nyelvből új világokat építő költészetben: az ő szándéktalan tervszerűséggel föltornyozott
Madách Imre – Télen
Üdvözölve légy, mely itt terülsz előttem, Szép fehér világ a távol vándorától Nagyszerű fehér könyv, melybe gondolatját Isten
Vajda János – Petőfi olvasásakor
Elő-elő veszem S olvasom versedet. Belőle búsulok, Belőle nevetek. Az pedig csak hagyján Amikor búsulok: Akarhogy fáj, azért
Hatvany Lajos – Cellában
Lekötve pihen még bennem a nagy élet, Hol habzik a sors, tett oda nem sodor; Cellámba sikoltás, néha
Jékely Zoltán – Fenyőfák tánca, Vízkereszt után
Elnéztem éjnek-évadán havas szél őket hogy dobálta! Romos udvar zugában állt a bál, megúnt fenyőfák kerge tánca. Három-négy
Lighthouse 