Jékely Zoltán – Fenyőfák tánca, Vízkereszt után

Elnéztem éjnek-évadán

havas szél őket hogy dobálta!

Romos udvar zugában állt a bál,

megúnt fenyőfák kerge tánca.

Három-négy megcsúfolt fenyő

összefogózva hogy bokázott!

A szél, szájában kályhacső,

fel-felhuhogva furulyázott.

Ó, hol a hintó, hol a hintaló,

hol a bohóc, a kismackó alóluk?

Hová tűnt a sok csillogó

arany-ezüst gömböcske róluk?

Járták a szél kedve szerint,

megfosztva minden cicomától,

szemétre hányt örömeink

könyörtelen példázatául.

Az a kis dal, a ringató,

jászol-szalmán álmodtató,

örömhozó dalocska hol van?

(S a hajnalban lopakodó,

mezítláb odasurranó

fiúcska, aki voltam…)

1970

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]