Békesség nektek!

 

 

Kortárs keresztény művészet a Vigadó Galériában

Békesség nektek! címmel 2017. június 10-től láthatók a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti Mátyássy László: „Evezzetek a mélyre”gyűjteményéből válogatott kortárs keresztény műalkotások a Vigadó Galériában. A Kortárs Ikonográfiai Biennálékon kiállításra került műtárgyak esszenciáját bemutató tárlat a különféle anyagokon, technikákon és eljárásokon keresztül betekintést nyújt a textilművészet, a festészet, az ötvösség, a zománcművészet, a grafika és a szobrászat művészeti ágaiba is.

A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálék révén a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményének fő tevékenységi és gyűjtőköre az utóbbi időkben a keresztény tematika jegyében alakult. A kecskeméti gyűjtemény egy részének (89 alkotó 90 műve) ezúttal a Vigadó Galéria nyújt ideiglenes hajlékot, ráadásként az MMA támogatásának köszönhetően katalógus is társul a kiállításhoz.

Kiss Márta: Az öt balga és az öt okos szűz

A Kecskeméti Katona József Múzeum 2002-ben indították útjára a hiánypótló Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálékat, amelynek első nyolc alkalma során összesen 980 alkotást állítottak ki a kecskeméti Cifrapalotában. A szervezők szerint a tárlatok célja, hogy feloldják a II. világháborút követő időszak diktálta mesterséges ideológiai elfojtások máig ható következményeit és kísérletet tegyenek arra, hogy a keresztény ikonográfiát ismét az európai művészet lényegi alapjai közé helyezzék. Az igazán szerencsések azonban azok a jövőbeli művészettörténészek lehetnek, akik e biennálénak köszönhetően évszázados léptékű rá- és betekintést nyerhetnek a magyar képző- és iparművészet egészére, illetve azon belül is egy sajátos szegmensére. A műfajilag rendkívül változatos anyag keretei között megjelenik a textilművészet, a festészet, az ötvösség, a zománcművészet, a grafika és a szobrászat is. A különféle anyagok, technikák, eljárások jelentős többletet adhatnak a művészek kezébe, amikor az adott ikonográfiai program nyomán műalkotás születik, de ami a legfontosabb: szerencsére ma már minden fogalomhoz találhatunk minőségi alkotást a gyűjteményen belül.
 
A kiállítás megnyitójára 2017. június 9-én (péntek) 17 órakor került sor a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Vigadó Galériában (1051 Budapest, Vigadó tér 2.) Az eseményen köszöntőt mond prof. em. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Mák Kornél, Kecskemét Megyei Jogú Város alpolgármestere. A tárlatot rendezte és megnyitotta ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, Móra Ferenc-díjas muzeológus, a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményének vezetője. Közreműködött Réman Zsófia fuvolaművész.
 
A kiállítás megtekinthető 2017. június 10-től július 23-ig, naponta 10 és 19 óra között.

A tárlaton részt vevő művészek (89 alkotó, 90 mű): Ábrahám Rafael; Aknay János; Ardai Ildikó; Bábás Erika; Balanyi Károly; Bardócz Lajos; Bátai Sándor; Bészabó András; Bohus Áron; Bori Dóra; Budaházi Tibor; Csete Ildikó; Dárday Nikolett; Dobos Éva; Dréher János; Drozsnyik István; Fülöp Zoltán; Gáll Ádám; Ganczaugh Miklós; Gérné Mezősi Aranka; Győrfi Ádám; H. Barakonyi Klára; Harsay Ilona; Hévizi Éva; Homoki Anikó; Hús Zoltán; Jászberényi Matild; Jung Krisztina; Károlyi András; Katona Katalin; Katona Szabó Erzsébet; Kecseti Gabriella; Kelemen Benő Benjámin; Kertészfi Ágnes; Kiss Márta; Kótai József; Kovács Keve; Kun Éva; Kustár Gábor; Láng Eszter; Láng-Miticzky Katalin; Lendvai Péter Gergely; Lőrincz Luca; Madarászné Kathy Margit; Makkai Márta; Máté János; Matzon Ákos; Mátyássy László; Móder Rezső; Morvay Ibolya; Nagy Lajos Imre; Oberfrank Luca; Olajos György; Olescher Tamás; Orient Enikő; Orosz István; Orosz Péter; Örkényi Antal; Pájer Emília; Papp György; Penkala Éva; Petri Katalin; Pistyúr Imre; Prutkay Péter; Rékasy Levente; Remsey Flóra; Ruczek Zsófi; Sándor József – Attila; Sejben Lajos; Blaise Simon Balázs; Soltész Melinda; Somodi Ildikó; Stefanovits Péter; Szántó István; Székács Zoltán; Szekeres Erzsébet; Széles Judit; Szemadám György; Szemereki Teréz; ifj. Szlávics László; Szűcs Zsuzsanna; Tápai Nóra; Tóth Csaba; Tóth Szvetlána; Turi Endre; Vén Zoltán; Wagner János; Wellisch Tehel Judit; Zelenák Katalin.
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

Díjazott képzőművészek kamaratárlata a Pesti Vigadóban

 

 

2017. június 9-től látogatható a Pesti Vigadóban az MMA Képzőművészeti Tagozat 2015–2016. évben díjazott alkotóinak kamaratárlata, amely Almásy Aladár, Molnár László József, Sáros András Miklós, Szabó Menyhért és Szvet Tamás munkáit mutatja be.

Szabó Menyhért bronzfejeiMivel a Magyar Művészeti Akadémia feladatának tekinti a hazai alkotóművészek megbecsülését, támogatását és ösztönzését – mind a már számottevő életművel rendelkező középgeneráció, mind a fiatal, pályájuk elején járó tehetségek körében –, ezért minden tagozat évente egy-egy díjat adományoz saját művészeti ága kiemelkedő képviselőjének, és két-két ösztöndíjat a negyven év feletti és alatti művésznemzedék jeles tagjainak. A Képzőművészeti Tagozat ily módon létrejött kiállítása a Vigadó Galériában ezeknek az alkotóknak néhány munkáját tárja a közönség elé, nem tematikusan rendezve, csupán felvillantva egy-két, a művészekre leginkább jellemző alkotást. A tárlat kurátora Gaál József Munkácsy Mihály-díjas festő-, grafikus- és szobrászművész, művészeti író, az MMA levelező tagja.

A kiállító művészekről:

Almásy Aladár 1946-ban született Debrecenben. 1969 és 1976 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mesterei Bernáth Aurél, Barcsay Jenő, Ék Sándor, Raszler Károly és Rozanits Tibor voltak. 1969-ig Debrecenben élt, 1969 óta Budapesten alkot. 1976 óta kiállító művész. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Festők Társasága, a Magyar Grafikusművészek Szövetsége és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja. Almásy Aladár gondolatai festményeiről: Műveim érzékennyé válásának belső okai a látomásos lelki élet megemelkedett hatásai, melyek egy tudatalatti forró cselekménnyel párosulnak. Hypnotikus öntudatba mennek át, majd különlenyomatot képeznek. A szürke agykérgen keresztül átvitel történik, és a rajzon szereplő figurák mesterségesen előidéznek egy Hypnozist. Ezek a rajzbéli lelki adalékok, hol találkoznak, és hol megelőzik egymást.”

Molnár László József 1951-ben született Nagyváradon. Tanulmányait Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán 1975-ben fejezte be. Tanárai Feszt László és Nica Joachim voltak. 1980-tól él Magyarországon. Tagja Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, valamint a Grafikusművészek Szövetségének. 2014-ig az egri Eszterházy Károly Főiskola Rajz Tanszék docense volt. Ars poeticáját így foglalja össze: az Kezdetben, az 1970-es években a mozgás és annak a nyomai, lenyomatai foglalkoztattak. A vonal, mely egy mozgó pont eredménye, a kezek és a kezem mozgás-nyomai, elmozdult testek térbeli és képzeletbeli megjelenítése, valamint a lelki rezdülések, állapotok – általam psychogramme-nak nevezett – leképezései. Később úgy gondoltam, hogy ezekből vizuális ABC is megalkotható. Persze, ez utópisztikus elképzelés volt, elkezdtem közelről megfigyelni a tárgyakat és majdhogynem ismeretlen világot találtam. Felhagytam a mozgással és egy vizuális “lexikon- szerűséget” próbáltam alkotni. Kerestem a formai és megjelenési hasonlóságokat és úgy találtam , hogy egy kereten átdobott drapéria és egy kéz redőzete között meglepő hasonlóságok vannak, a kagyló formája és egy eldobott spárga görbületei között, a derékszögben találkozó fonalak szövete és a drótháló vagy rács között, és így tovább a végtelenségig. Azok az ember által alkotott tárgyak érdekeltek, melyben valamilyen rendező elv érvényesül, melyet erőszaknak is felfoghatunk és amint e tárgyak ezektől szabadulnak, a szövet szétfoszlik, a fonal szétbomlik és »haszontalan« tárgyakká válnak, melyeknek csak esztétikai értékük, eddig fel nem tárt szépségük van.”

Sáros András Miklós 1945-ben született a németországi Höchstadt an der Aichban, szülei magyarok, ő maga magyar állampolgár. Jászberényben és Vác után 1986-tól Budapesten él. Szakmai tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Képgrafika szakon végezte 1963-tól 1968-ig. Rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon. 1975-től 1978-ig Derkovits Gyula-ösztöndíjas, 1983-ban Munkácsy Mihály-díjat ismerték el művészetét. A Váci Grafikai Műhely létrejöttében tevékenyen részt vett, amelynek művészeti vezetőjeként is működött. 2000-től 2013-ig a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában rajz-festés tantárgyat tanított, a Magyar Képzőművészeti Egyetem pedagógia szakos hallgatóinak gyakorlatvezető tanáraként vállalt szerepet az ifjabb képzőművész generáció oktatásában. Működési területem a nyomtatott grafika (fametszet, rézkarc, litográfia) és a rajz. Különleges képzőművészeti technikáját saját szavaival jellemzi: 2005 óta főleg egyedi rajzokat készítek, a majdnem feledésbe merült ezüstvessző technikát szorgalmazom. A Magyar Művészeti Akadémia 2015-ben 6 hónapos ösztöndíjban részesített, a beszámoló kiállításon 21 ezüstvessző rajzom szerepel. Ezek a Feljegyzés-ek, sóbányai képződmények inspirációi nyomán készültek.”

Szabó Menyhért, a tárlaton kiállító művészek közül legfiatalabb, 1992-ben született. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán Kő Pál volt a mestere. Szakmai gyakorlatát 2011-ben a Höhr-Grenzhausen-i Kerámia Iskolában végezte. 2015-ben Köztársasági ösztöndíjban részesült, 2016-ban elnyerte az Amadeus alkotói ösztöndíjat és a Ludwig Alapítvány ösztöndíját. A kiállításon szereplő Big Me című installációjának kiindulópontja saját önportréja. „Jelenünk az identitás elvesztésének kora, éppen ezért döntöttem úgy, hogy hatalmas méretben, a néző számára már-már frusztráló nagyságban valósítom meg precíz-rideg realizmussal kialakított önarcképemet. Az erről készült gumiformák a felszínt, az arc lehántott rétegét sorakoztatják fel, rákérdezve arra, hogy ki is vagyok én magam valójában? Egyáltalán lehet-e a realizmus szobrászi eszközeivel bármit mondani az összetett személyiségről-identitásról? Felvállaltan foglalkozom a klasszikus szobrászat gazdag örökségével, amelyet megpróbálok a saját korom, életem, problémáim, kérdéseim szolgálatába állítani és egyúttal átértelmezni, új viszonyrendszerbe helyezni” – vallja a fiazal szobrász.

Szvet Tamás 1982-ben született Gyulán, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán 2007-ben diplomázott. 2009-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában művészeti kutatómunkát végzett, melyet 2011-ben Hollandiában, az University of Amsterdam kutatóintézetében, valamint a Gerrit Rietveld Akadémián folytatott. Munkái számos alkalommal szerepeltek hazai és külföldi kiállításokon, szakmai rendezvényeken. Művészeti (rezidencia) programokon vett részt Németországban, Olaszországban, Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Amerikában, Svédországban, Dél-Koreában és Japánban. Szakmai tevékenységét 2008-ban Junior Príma díjjal; 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia Talentum díjával jutalmazták. Művészeti kutatásaiban központi szerepet kap a tudomány és a művészet kapcsolata, olyan fogalmak mentén, mint a fény, az értékelés, valamint a térrel és az idővel való viszony. Fontos számára a térrel és a közönséggel való interaktivitás. Az MMA Képzőművészeti Tagozat díjazottjainak kiállításán Szvet Tamás Űr című tükörmetszet sorozata látható. Az alkotó gondolatai munkáiról: A Magyar Művészeti Akadémia – Fiatal Művészek Ösztöndíja beszámoló kiállításán egy tizenkét darabos tükörmetszet sorozat kerül bemutatásra. A munkák az emlékezettel, az idővel és az egyénnel foglalkoznak. A megmetszett tükrök a valóságot – illetve a néző érzékelését – alakítják. A tükör, mint médium már a pályám kezdete óta foglalkoztat. A legfőbb inspirációm, az ún. makyo elnevezésű különleges bronz tükör, mely technikával japán tanulmányutamon találkoztam. A vallási célokra alkalmazott polírozott bronz korongot, olyan szertartásokhoz alkalmazták, melyek tiltottak voltak. A tükör, a napfény segítségével kivetítette például Krisztus képét, de fény nélkül, magán a felületen nem látszódott semmi. Bronz helyett üvegtükröt alkalmazva kezdtem el metszeteket készítek. A portrésorozat, személyes kiinduló pontja az, hogy nagyon hasonlítok – az engem művészeti pályára irányító, és támogató – anyai nagyapámra. Kapcsolatom Szvet Antallal (1938–1987), így nemcsak szellemi kötődésű, de külsőleg is az ő arcvonásait örököltem. Amikor a tükörbe nézek, sokszor az ő hiányával találkozom, de egyszerre, mint példaképre is gondolok. Készítettem ezért egy olyan tükröt, melyben Szvet Antal portréja és a sajátom összekapcsolódik. Mivel napról napra egyre jobban hasonlítok az ő időskori arcvonásaihoz, így bár a múltat nézem (a benne tükröződő jelennel együtt) mégis a tükör az én jövőmet is tartalmazza…”

Pesti Vigadó, V. emelet
2017. június 9. – július 31.
Magyar Művészeti Akadémia

 

Keletről… – Bemutatkozik a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia

 

 

A Magyar Művészeti Akadémia kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy a magyar közönséggel megismertesse a távol-keleti hagyományos művészeti elemekre épülő kortárs kínai művészetet, kultúrát is. Ezért a köztestület meghívására érkezik Budapestre kínai testvérintézményének, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia Keletről… című festmény- és kalligráfiakiállítása, melyet a közönség 2017. április 12. és május 31. között láthat az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. A kiállításhoz kötődően a Magyar Művészeti Akadémia és a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia 2017. április 11-én 10 órától konferenciát is rendez Érintkezések… címmel a Pesti Vigadó könyvtár előtti fogadóterében.

Pecsét ▪ Yin Hailong ▪ 7,5×7,5×3 cmA két intézmény a konferencia megkezdése előtt együttműködési megállapodást ír alá a Vigadóban. Magyar részről Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a kínai fél részéről Tan Ping, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia alelnöke látja el kézjegyével a dokumentumot.

A nyugat egykor misztikus, rejtélyes világként tekintett a keleti kontinensre. A tealevél, a fűszerek csodálatos illata, az ecset és tinta, a távoli vidékek temperamentuma, mind a messzi keletet idézik. Keletről érkezett csodák, így természetes orientális jellemzőkkel bírnak. Ahogyan a keleti művészet is.

A kalligráfia és a hagyományos kínai festészet egysége a Kína által képviselt „keleti művészetben” testesül meg. A keleti filozófia és esztétika az ecset és tinta által „sűrűsödik” eggyé. A Tang-dinasztia híres festőművésze és teoretikusa, Zhang Yu szerint: „ha nem tudod átadni a jelentését, írd könyvvé, ha nem tudod átadni az alakját, fesd képpé”. A keleti művészet jelentés- és formavilága a kalligrafikus festményekben manifesztálódik.

E kiállítás alkalmából a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia művészei a messzi Távol-Kelet kalligráfiai alkotásaiban rejlő formavilágot és szellemiséget hozzák Budapestre, Magyarországra. A célkitűzés az, hogy átadjuk a kínai művészet egyedülálló esztétikai értékeit, gondolatvilágát, teret és időt áthidalva; a kelet és nyugat kulturális csomópontján fekvő Magyarország művészetével való mély párbeszéden át – a nemzetközivé válás folyamatának megvitatásán keresztül – megmutassuk azt, hogy a kultúra és művészet szerepe, illetve fejlődése milyen jövő előtt áll. Kiállításunk legfőbb jelentősége éppen ebben rejlik.

 JianchengA kínai festészet a kelet hangulatát, a keleti világ csodálatos szépségét és látványosságát tükrözi. A kínai festészetben megjelenik a kalligráfia, hangsúlyt kap a vonalbéli minőség, a nedves és száraz árnyalatok változatossága, a könnyedebb és nehezebb vonalvezetés keveredése. A kínai festmények irodalmi jelentőséggel is bírnak. A vers és képalkotás egysége, együvé tartozása következtében a „képi világ” a „költészet világává” lényegül át.

A kínai festészet a hangsúlyt az „állapotra” teszi, a szívbéli állapotok tanulmányozása az elsődleges, ettől válnak a kínai festőművészek a „valódi szórakoztatás” művészeivé. A kínai tájképek (hegy és víz), a virágokat és madarakat ábrázoló festmények, s még inkább az erdős hegyek-völgyek nyugalmának, a félhomályban megbúvó köd és bárányfelhők szabad mozgásának ábrázolása – az isteni minőségváltásra fókuszálva – a kínai hagyományos festészet általános jellemzőjévé váltak.

Xu Jun képeA kínai képek nyelvezete ezért a meghatározhatatlan jelentések vándorlásának és művészi koncepciójának kifejezőeszköze, a báj megjelenítése, ezernyi és milliónyi ecsetvonás összessége és ábrázolásmódja, amely mögött a kínai hagyományos esztétika és filozófia mélysége rejtőzik.

 A kalligráfia a hagyományos kínai kultúra igen egyedi művészi formája. Piktografikus és elvont írásjegyeiben, zenei ritmusú és életerőtől duzzadó vonalvezetésében, a fekete és fehér kombinációjában összesűríti a kínaiak egyedülálló esztétikai esszenciáját és spirituális igényeit. „A könyv, a kézírás, a kalligráfia a tárgyi megjelenítés eszköze, hatása hosszú távú. A leírt, ábrázolt dolgok láthatóvá, érzékelhetővé válnak és fennmaradnak az utókor számára, előmozdítják a jövő fejlődését. Az ismeretlent ismertté teszi, a névtelent megnevezhetővé; alakítja, harmonizálja a meglévők közti kapcsolatot. Lenne olyan mély jelentésű bárminemű tartalom, amit ne lehetne leírva ábrázolni, értékelni…?” A kínai kalligráfia világszerte híres arról, hogy képes az érzelmi hullámzások kifejezésére. A puha és rugalmas szálú ecset által áramolhat a világ, az emberi lélek szépségének energiája.

A pecsétírás, a kancellár, kurzív, fogalmazó és standard írás különféle formái léteznek. Az elegánsan kecses, a vastagabb vonalú, a békés vagy nyugtalan jellegű vonalvezetés mind a keleti művészet egyedi karizmáját és stílusát reprezentálja.

 A pecsétvésés művészet – amelyben a kő mint hordozóanyag, a kínai írásjegy mint tárgy és a kifejezés eszköze vesz részt – az ókori kínai pecsétvésés alapjaiból kifejlődött hagyományos művészeti ág.

A pecsétvésés művészete az ősi pecsétírás módszerét „kölcsönvéve” fejezi ki a kínai hagyományos kultúra hamis-valós, yin és yang váltakozásán alapuló esztétikai orientációját, elvont és varázslatos szépségét. A kalligráfiai készségek, a bölcs elrendezés, a finom és érzékeny technika együttesen alkotják a pecsétvésés művészetének lényegi elemeit. A pecsétvésés különböző hagyományos kulturális elemeket ötvöz és egy nagyon kis felületen tükrözi vissza a kínai költészet, kalligráfia és festészet kompozícióját, képes arra, hogy pontosan közvetítse az azokban rejlő gondolati, érzelmi és stílusbeli eltéréseket, ezért úgy is mondhatjuk, hogy „kis négyzetnyi felületen a határtalan világok” megtestesítője.

A kiállításhoz kapcsolódó konferencia Kína hagyományos kultúrájába ad betekintést. Előadók: dr. Salát Gergely, történész, sinológus; Horváth Janisz, kínaikalligráfia-oktató, grafikusművész; Niu Kecheng, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia Képzőművészeti Kutatóintézetének igazgatója; Luo Pengpeng, a Kínai Pecsétvéső Akadémia igazgatója; Liu Wanming, a Kínai Festészeti Akadémia igazgatója, a CNAA doktori iskolájának dékánhelyettese; Han Xuezhong, a Kulturális Stratégiai Kutatóintézet Kiállítási Központjának igazgatója; valamint Lin Chen, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia Zeneművészeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa.

Keletről…
a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia
festmény- és kalligráfiakiállítása

2017. április 11. – május 31.
Vigadó Galéria földszinti és 5. emeleti kiállítótermei (Pesti Vigadó, V. Bp., Vigadó tér 2.)

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

A nyugalom völgye – Farkas Ádám szobrászművész

 

 

Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművész, az MMA akadémikusa a kortárs magyar szobrászművészet egyik kiemelkedő alakja. Az 1960-as évektől induló, több mint öt évtizede tartó töretlen alkotói pályáján a szobrászat hagyományos eszközeivel értékálló, tiszta eszmeiséget közvetítő, nemesen egyszerű formákból építkező plasztikákat készít. A természethez áttételekkel kötődő nonfiguratív szobrászata Brancusi, Hans Arp, Noguchi művészetével rokonítható.

A róla szóló portréfilmben a világról és a természetről alkotott formán túli elképzeléseiről vall – otthonában, életének és művészetének kiindulópontjából, a nyugalom völgyéből.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

László Gyula kiállítása

 

 

László Gyula (1910–1998) tudósra és művészre, az MMA posztumusz tiszteleti tagjára emlékezik a Vigadó Galéria kiállítása, mely grafikáiból, metszeteiből, illusztrációiból, festményeiből és szobraiból mutat be néhányat, fia, László Zoltán válogatásában. A kiállítás egyfajta életrajz: a Széchenyi-díjas régész – akit elsősorban a magyar őstörténet-kutatás kiemelkedő tudású alakjaként ismerünk –, képzőművész páratlan életútjának bemutatását tűzte ki céljául.

 

mma_162_laszlo-gyula-scr

László Gyula (1910–1998) ▪ fotó: Lugosi Lugo László / MMA

A megnyitón Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke emlékezett László Gyulára, úgy is mint tanárjára, s később barátjára, akik – Barcsay Jenővel és Schrammel Imrével – gyakran ültek össze és vitatták meg a művészettel, törtménelemmel, közélettel kapcsolatos dolgokat. László Gyula 1992 és 1998 között a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi testület tagja is volt, rendszeresen látogatott a Kecske utcai Makovecz-házba, részt vett az összejöveteleken, sokrétű tudását ott is megcsodálhatták. Hangsúlyozta: az MMA minden tőle telhetőt megtesz a jövőben, hogy munkássága ne merüljön feledésbe, kutatásait ma is hasznosítani lehessen – ez a kiállítás is egy ilyen emlékeztető.

Pályafutása során több mint 800 publikációja, könyve, kisebb, vagy nagyobb írása jelent meg, miközben a nagyszentmiklósi kincs, a Lehel-kürt, az ókeresztény leletek, vagy a honfoglaló magyarok használati tárgyai mellett a Kárpát-medence őskori viszonyaival és az újkori művészeti irányzatok fejlődésével is foglalkozott, sőt, kutatásai nyomán új elméleteket is felállított. Ezek közül a leghíresebb a kettős honfoglalás hipotézise volt, mely szerint Álmos és Árpád népe előtt két évszázaddal már éltek magyarok a Kárpát-medencében, akiknek a jelenlétét többek között a forrásokban található onogur elnevezéssel és a griffes-indás leletanyaggal igyekezett igazolni.

Noha László Gyula ezen elmélete máig vitát gerjeszt a történészek és régészek között, szerzőjének megítélése azonban abszolút egységes: a neves tudós már pályatársai és tanítványai körében is köztiszteletnek örvendett, szorgalmát és tudását mindenki elismerte. László Gyula kiterjedten jó kapcsolatban volt a kor értelmiségeivel – Borsos Miklósról, Áprily Lajosról vagy Barcsayról készített portréit e kiállításon is megcsodálhatjuk.

A tárlaton helyet kaptak még könyveihez készült illusztrációi, képzőművészetis aktrajzai, vallási témájú linómetszetei, de családtagjairól készült portréképei vagy két Bartókról készített festménye is.

László Gyula hagyatékát fia, László Zoltán építőmérnök gondozza, aki a kiállítást így foglalta össze:

Megpróbálom legalább néhány szóban, s néhány gondolattal felkelten az érdeklődésüket, s röviden összefoglalni édesapám, László Gyula művészeti tevékenységét. Amit Önök most ezen a kiállításon láthatnak, természetszerűleg csak egy töredéke művészeti tevékenységének, ami a képzőművészet szinte minden ágát felölelte. Hiszen itt – kevés kivételtől eltekintve – csak grafikai és festői munkásságának egy része látható, de készített ő újságfejlécet, színpadi díszlettervet, plakátot, könyvillusztrációkat, rézkarcokat, linó- és fametszeteket, diafilmeket, szobrokat kőből, fából, bronzból, plaketteket, kerámiákat, csontfaragványokat, kifestette a maga László Gyula kiállításakészített bútorokat, nyaralójának zsalugátereit, de készített egy kis szárnyasoltárt is.

Nézzék, nézzük úgy ezeket a rajzokat, festményeket, ahogyan ő is tenné. Meg-megállana, elgondolkodna, hogyan is volt, miért is volt, hogyan született ez vagy az a rajz, festmény. S a lényeg természetesen nem a megfejtésben rejlik, hiszen ehhez az alkotójukat kellene megfejteni, hanem az azon való elgondolásban.

Mennyi minden foglalkoztatta, mi minden gondolkodtatta el. Már főiskolás évei előtt lenyűgözte Bartók zsenije, óriási hatást tett rá ezekben az években Szabó Dezső, a népi írók, jó barátságban volt irodalmunk, képzőművészetünk nagyjaival, előadást tartott a nevezetes 1943-as szárszói konferencián. Könyveinek, írásainak száma jóval meghaladta a 800-at.

A rajz, a festészet volt az, ami egész életét végigkísérte. Nagy vonalakban ezt próbáltuk meg érzékeltetni a kiállítás anyagának összeállításával is, hisz itt van még a kisgimnazista korából való önarcképe, míg az utolsó, a kiállítás lezárásaként, már az élet mulandóságának arcképe.” (László Zoltán)

Jelenczki István Áldom a Teremtőt címmel készített kétrészes portréfilmet László Gyuláról, melyet 2015-ben mutattak be.

Áldom a Teremtőt: a családomért, mestereimért, barátaimért, tanítványaimért, hogy magyarként éltem át az európaiságot és hogy édes anyanyelvünk élt bennem.” (László Gyula)

László Gyula rajzai
Vigadó Galéria
2017. február 7. – március 19.
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

A döntés

 

 

Somogyi Győző 127 festményét és Párkányi Raab Péter 66 fotóját, fény-, tér- és illatinstallációját vonultatja fel A döntés című kiállítás január 23-tól a Szent István Király Múzeum Csók István Képtárában Székesfehérvárott. A sötétben berendezett tárlat utazást szimbolizál: igazság vagy megalkuvás – ez a két művész kérdésfelvetése.

busó jelmez

Az alkotóművészek, Somogyi Győző grafikus- és festőművész, a Nemzet Művésze és Párkányi Raab Péter szobrász szándéka szerint „A tárlat koncepciója egy erkölcsi kérdésre épül. Arra sarkalljuk a látogatót, hogy döntsön a szépség, jóság, igazság és szentség, valamint a megalkuvásokba kényszerítő vétkek és bűnök kísértése között. Ez egyénileg minden ember, a közösség és a nemzet sorskérdése.”. Tóth Norbert kurátor a sötét térben berendezett kiállítás egy utazást szimbolizál a félhomályban rejtőzködő fenevad szorítása és a fényben büszkén álló hősök dicsősége között az áhított égi világ felé. Az innovatív fény- és illathatásokkal kísért tárlat szakrális középpontjában egy régi kápolnát idéző tér áll, belsejében az Árpád-ház Somogyi Győző által megfestett szentjei láthatók, szimbolizálva a mindenki számára nyitott lehetőséget, hogy életmódjával elérje az áhított égi világot, összekösse az eget és a földet, a természetet és a Teremtőt. Somogyi Győző szerint a  Somogyi Győző: Magyar hősök arcképcsarnokaDöntés nem egy hagyományos képzőművészeti tárlat, hanem egy teljesen új műfaj, amellyel alkotásai korábban még nem találkoztak. „A művésznek mindig félálomban, egy bizonyos fajta tudatlanságban kell alkotnia, rábízva kezét a Jóisten vezetésére és az ihletre. Most azonban szembesülök vele, mit mondanak ezek a képek, és hogy jól szolgálnak-e mint alapanyag egy új alkotásban” – jegyezte meg a képzőművész, azt is hozzátéve, hogy „a magyar nemzet és általában a nemzetek, a helyi népek és kultúrák fennmaradása az egész emberiség érdeke. Olyan ez, mint a biodiverzitás, feltétele annak, hogy a Föld mint élő valóság fennmaradjon. Mindezt most globalizáció néven különböző sátáni erők fenyegetik, amelyek be akarják darálni a népeket és a helyi kultúrákat”. Mindenkinek döntenie kell, hogy a nemzetet és a Szt. Hedvigkultúrát építők, vagy az azt lebontók oldalára áll. Párkányi Raab Péter hangsúlyozta: úgy tekint a Döntés című tárlatra, mint Somogyi Győző önálló kiállítására, szerepe csak kiegészítő jellegű.

“Somogyi Győző életműve kristálytiszta, pozitív személyeket, hősöket, szenteket jelenít meg. Nincs azonban pozitív hős negatív lények nélkül. Ez a kontraszt az, amelyet meg kellett teremtsek” – hangsúlyozta a fenevad 66 képmására utalva Párkányi Raab Péter. Hozzátette azt is: a tárlat felveti a kérdést, hogy megtudjuk-e változtatni közös sorsunkat. A döntés című kiállítás az egész nemzetben gondolkodik, ugyanakkor számos székesfehérvári utalás is felismerhető az anyagban, amelyben megjelennek az ott koronázott királyok, valamint a város későbbi korokban élt hősei is – emeli ki Kulcsár Mihály, a múzeum igazgatója, aki felhívja a döntésre kész látogatók figyelmét, hogy a kiállítás alkotói tárlatvezetésekkel, beszélgetésekkel és előadásokkal, valamint családoknak ingyenes hétvégékkel is várják az érdeklődőket. Programokat szerveznek a kiállítás népszerűsítésére a határon túl is, például Zentán, Kassán és Ungváron. Az április 30-ig látogatható kiállítás idejére a múzeum vasárnap is nyitva tart.

A kiállításról a www.adontes.hu internetes oldalon érhető el részletes információ.

 

Csók István Képtár

2017. január 23. – április 30.
Szent István Király Múzeum
Csók István Képtá
r (Székesfehérvár, Bartók B. tér 1.)
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia
Illusztráció: A fenevad hatvanhat álarca 4. (Párkányi Raab Péter munkája), Somogyi Győző: Magyar hősök, – Az Árpád-ház szentjei: Anjou Szent HEDVIG • Lengyelország királynője (1371–1384–1399)
 

 

Grafikáktól a dobozképekig

 

 

Prutkay Péter képzőművész kiállítása a Pesti Vigadóban

A művészet birodalma tágul, az egészségé és ártatlanságé zsugorodik ezen a földön, ami még megmaradt belőle, azt gondosan konzerválni kellene…” Keppel Márton művészettörténész ezzel a Thomas Mann Tonio Kröger című művéből való idézettel mutatott rá Prutkay Péter, az MMA rendes tagja „dobozolt kor-képeinek” lényegére a tárlat január 18-i megnyitóján. Mint elmondta, a kiállítás visszatekintés közel öt évtized képzőművészeti munkásságára abból az alkalomból, hogy Prutkay Péter idén tölti be 70. életévét.

Grafikáktól a dobozképekig - kiállítás megnyitóA kerek évforduló nemcsak az életkorhoz kapcsolódik, ugyanis húsz évvel ezelőtt, ebben az épületben, az akkori Vigadó Galériában volt már Prutkay Péternek egyéni kiállítása. A művészettörténész hozzátette: „A képzőművész kezdettől fogva erősen törekedett arra, hogy tartózkodjon a kortárs alkotóművészek kifejezőkészségének befolyásától, ezért autodidakta módon sajátította el a szakma fortélyait, műfajhatárokat feszegető kísérletező szemlélettel. A populáris kultúra és a divatos stílusirányzatok kínálta talmi elismerés nem csábította, mindazonáltal szilárd értékrendjéből egy jottányit sem engedett. Az 1960-as évek végétől színre lépő Prutkay Péter a sokszorosító grafika legkiválóbb kortárs alkotói között vívott ki elismerést lenyűgöző szakmai precizitásának köszönhetően.”

A tárlaton Prutkay munkái tárgykörök szerint egységekbe rendezve helyezkednek el a kiállítótér falain és a kapcsolódó térszakaszokon. „A hagyomány és a modernitás szoros kapcsolatban vannak egymással és dialógust folytatnak – emelte ki Keppel Márton. – Az átélt társadalmi korkép kimerevítése és pillanatképének rögzítése által lényegülnek át tárgy-együttesei ereklyékké, amelyek szakralitásuk elvesztésével a mondanivaló szellemi hordozóivá válnak. A művész önjellemzése a megőrzött tárgyi emlékek rekvizitumai, amely az alkotó és az alkotás egységének szétválaszthatatlanságából fakad.”

A doboz-képek tematikája szerteágazó: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, I. világháború, 1956-os forradalom, szent és profán, a „plázakultúra” és fogyasztói társadalom. A sokszorosított grafikák kérdésfelvetései az ökológiára, természetvédelemre, bürokráciára és nemzeti sorskérdésekre összpontosítanak.

Prutkay Péter Munkácsy Mihály-díjas képzőművész autodidakta módon sajátította el a szakma fortélyait, műfajhatárokat feszegető, kísérletező szemlélettel. Az 1960-as évek végétől színre lépő Prutkay a sokszorosító grafika legkiválóbb kortárs alkotói között vívott ki elismerést lenyűgöző szakmai precizitásának köszönhetően. A 70–80-as években készült politikai ihletésű munkákon megalkuvás nélkül fogalmazza meg a morális felelősségvállalás nélkülözhetetlenségét és a hatalom természetének valódi sajátosságait. Közel fél évszázada foglalkoztatják dobozba zárt tárgyösszeállítások, amelyeket „dobozolt kor-képeknek” nevezett el az alkotó, mindazonáltal kifejezésmódjának kizárólagos területévé a 2006-os rendőrattak óta váltak ezek a kompozíciók. Technikáját tekintve ez a műfaj kiterjeszti a kollázs fogalmát a tárgyakra, ezáltal az önhatalmúlag egymás mellé rendelt objektumok megváltozott jelentéstartalommal ruházzák föl és emelik a művészet szférájába a hétköznapi tárgyainkat.

A megnyitón köszöntőt mondott Fekete György, az MMA elnöke. Az est háziasszonya Juhász Judit, az MMA szóvivője volt. Közreműködött Juhász Judit gitárművész.

Kísérőprogram:


Keppel Márton művészettörténész közreműködésével február 9-én 17.00 órakor tárlatvezetésre kerül sor. A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött a vigado.hu oldalon. A tárlat március 12-ig tart nyitva.

Filmriportunkban Prutkay Péter és Keppel Márton művészettörténész beszél a képzőművész korábbi kiállításáról, amelyet A Nagy Háború – Hősök emlékére címmel rendeztek Esztergomban, a Kákonyi Asztrik Kortárs Galériában 2015-ben.

 

 

2017. január 19. – március 12.
Vigadó Galéria
V. emeleti kiállítóterem
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

Szívzörej

 

 

Szívzörej címmel nyílik kiállítás a Műcsarnokban, az MMA intézményében Stefanovits Péter képzőművész, az MMA rendes tagjának műveiből. A Műcsarnok Jutalomjáték gyűjtőcímmel emellett még két kiállítás rendez, a 30×30 | Kivonat az ezredforduló magyar képzőművészetéből 1985‒2015, valamint a Symposion Alapítvány a Magyarországi Művésztelepekért és a Magyarországi Alkotótelepek és Symposionok Társasága 25 éves tevékenységét és művésztelepi kapcsolatrendszerét bemutató kiállításokat.

stefanovitsStefanovits Péter grafikusművész a kortárs magyar grafika egyik legismertebb mestere, aki grafikai munkásságán túl festőként, installációs, illetve az építészettel szoros kapcsolatban létrejött munkák alkotójaként is jelentős műveket hozott létre. Kiemelkedő szakmai munkásságához járul a művészeti közéletben kifejtett tevékenysége, művészetszervező és -koordináló aktivitása, melynek köszönhetően generációjának azon alkotói közé sorolhatjuk, akik az értékek, értékes törekvések integrálásán, kölcsönhatásán alapuló egységes, de sokszínű művészeti élet kialakításán fáradoznak.

Kevesen ismerik oly jól és oly átfogóan a különböző grafikai eljárások lehetőségeit, s ötvözik azokat festészeti és egyéb technikákkal, új, gyakran művészeten kívülinek mondott anyagokkal, mint éppen ő. A ceruzarajz éppen úgy végigkíséri pályáját, mint a szén, vagy a pasztell. Már főiskolai éveiben alaposan megismerte a mélynyomásos technikákat, közöttük a rézkarcot, aquatintát, indulása óta használja a magasnyomást, készít papírkivágást, monotípiát. Az ezredforduló éveitől szaporodott meg litográfiáinak, szitanyomatainak száma, ugyanakkor Magyarországon az elsők között kezdett kísérletezni a számítógépes grafika lehetőségeivel. A különböző technikákat többnyire párhuzamosan alkalmazza, miközben a kilencvenes évektől használja az eredetileg textil-fehérítőként alkalmazott cloroxot. Ugyancsak a kilencvenes évek közepén jelennek meg azok a plasztikus képek, amelyek alapja vaslemez, s a felületen megjelenő motívumokat például kockacukorral formálja meg. A grafika, festmény két dimenziójából azonban már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kilépett a tér három dimenziójába, amikor a Várszínház több előadásához (Shakespeare: Vízkereszt, Ungvári Tamás: A lovakat lelövik, ugye?, Pilinszky János: Síremlék) tervezett díszletet. A térben fogalmazás iránti igényét jelzi, hogy 1988-ban a Dorottya Galériában nagyméretű installáció részeként jelentek meg egyes alkotásai. A művészetek egységében való gondolkodás, a kortárs művészet és a szakralitás összefonódásának jegyében vállalkozott olyan nagyszabású feladatokra, mint 1994-ben a siklódi református templom mennyezeti kazettáinak a megfestése, illetve 2001-ben a Gyilkos-tó mellett Anthony Gall tervei szerint fölépült Szent Kristóf-kápolnába a fríz elkészítése.

A nagy egységre, az értékek közelítésére törekvő gondolkodás együtt jár a képi tömörítés szándékával, s ezzel párhuzamosan egy-egy művészi probléma, kérdéskör különböző nézőpontokból történő megmutatásának igényével, az eszközök célszerű megválasztásával. Ebből következik, hogy Stefanovits Péter sosem tartozott azon művészek közé, akik egy-egy stílusjegy, „brand” megjelenítésére törekedtek volna; technika-, és anyagválasztásának függvényében műveinek stílusa is folyamatosan változik. A stílusok, izmusok felől tekintve besorolhatatlan művész.

Mindez egy olyasféle belső építkezésre utal, amelynek legfontosabb eleme, mondhatni sarokköve a személyesség, amelynek jegyében összekapcsolódik a történelem és az egyéni sors, a magánélet megannyi mozzanata és a közösséget mozgató ügyek sora, a filozófia, a hit, a szakralitás, az ó- és újtestamentum világa, a görög-római mitológia. Stefanovits gyakran mond példázatokat, látszólag a személytelen krónikás szerepét véve föl. Ennél is többször kommentálja azonban a megidézett jelenséget iróniával, öniróniával, színezi mondandóját a groteszk, abszurd eszközeivel, ütközteti a különböző minőségeket a szürrealizmussal megjelenített merész képzettársítással.

A kelet-európai történelmi események ihlették a Szíváldozat című lapot, amelyet a romániai forradalom idején készített, s 1989 karácsonyán írt alá. Ez a mű egy olyan sorozat kiindulópontja lett, amely az emberi szívhez kötődve, mintegy az emberi szervezet reakcióin keresztül érzékeltette a társadalmi változásokat, az azokkal járó drámai ellentmondásokat. A Szívzörej I. című képen Magyarország formáját veszi fel a szív, a Szívtájék I–II-n fekete felhő, hegyes dárdaszerű képződmények fenyegetik. A rendszerváltozás, és benne az egyéni lét változásának lehetősége-lehetetlensége jelenik meg ezekben a művekben, melyek fontosságát az életműben jól érzékelteti, hogy Stefanovits Péter két kiállítást is rendezett azokban az években Szívzörej címmel: 1990-ben Miskolcon, 1993-ban a Vigadó Galériában. Az 1980-as évek végének társadalmi ellentmondásaira jellemző, hogy Stefanovits 1988-as, Dorottya Galériában rendezett kiállításának plakátja volt talán az utolsó betiltott mű Magyarországon.

Műveinek nézője az érem mindkét oldalát szemlélve szembesül a bennük – bennünk – megjelenő emberi tulajdonságokkal, társadalmi ellentmondásokkal, közelebb jutva talán azok megjavításának, illetve feloldásának lehetőségéhez is. A kiállítás megnyitásaként „Négyszemközt” címmel Stefanovits Péter és Szur­csik Jó­zsef, a kiállítás kurátora, Munkácsy-díjas képzőművész, az MMA rendes tagjai beszélgetnek.

szivzorej-1Jutalomjáték | Stefanovits Péter: Szívzörej
Műcsarnok
2017. január 18. – február 19.

 

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

Az MMA Képzőművészeti Tagozata Kárpátalján, 2016

 

 

Az MMA Képzőművészeti Tagozata 2016 őszén mintegy százötven műtárgyat, illetve másolatot állított ki az ungvári Baksay József Múzeumnak, melyeket a múzemnak ajándékozott.

A megnyitó alkalmából Kárpátaljára látogatott az MMA Képzőművészeti Tagozata és ott tartotta soros tagozati ülését, részt vett a megyei múzeumi és közgyűjteményi konferencián, és meglátogatta Kárpátalja művészeti és történelmi emlékhelyeit. A kisfilmben Erfán Ferenc akadémikus (MMA), a Baksay József Múzeum igazgatója mutatja be az ungvári gyűjteményt, Stefanovits Péter akadémikus, a Tagozat vezetője összefoglalja a kárpátaljai tanulmányút állomásait.

MMA, 2016

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

Kertek és műhelyek

 

 

A 70. születésnapjához közeledő Szemadám György festőművész alkotásaiból, a 80 éves Kováts Albertnek és a Magyar Festők Társásága tagjainak a munkáiból, valamint Zoltán Márai Flóra műveiből nyílt kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia intézményében, a Műcsarnokban a Kertek és műhelyek című kiállítássorozat keretében, az intézménynek Az első aranykor című reprezentatív történeti tárlatához kapcsolódóan.

 

Szemadám György

Szemadám György


Kertek és műhelyek | Szemadám

Szemadám György művészi attitűdjének két alappillére az intenzív kapcsolat az organikus jelenségekkel – az élőlényekkel, a természettel, és elsősorban a madarakkal –, valamint viszonya az időhöz. Múlthoz való viszonyulása részben a kollektív emlékezetből merít, a múltbeli történések és művészeti folyamatok örökségének egyetemes tanulságait összegzi, részben a történelemhez, a történelmi eseményekhez, a művészet történetéhez való személyes kapcsolódási pontoknak, eseményeknek, színtereknek, illetve az egyetemes örökségnek a szubjektív lenyomatait jeleníti meg.
Az 1969 óta folyamatosan kiállító Szemadám György az 1960-as évek végén csoporttá szerveződő, magukat önerejükből felküzdő avantgárd fiatalok egyik vezető egyéniségévé vált. Az 1970-es évek első felében több happening és performance résztvevője, szervezője volt. Az 1980-as évek második felétől kifejezésmódja klasszicizálódik, figurálissá válik, és festési módszerét az aprólékosság, a kidolgozottság, az erős kontúrok jellemzik, miközben részben megmarad korábbi tematikáinál. Képein egy-egy idea tárgyiasul a festői jelek kapcsolódásában, s ezek a gondolatok hol kivitelezésükben jelentkeznek rendkívül kimunkáltan, hol technikai kérdésekre fókuszálnak, hol emberi problémákat feszegetnek.
Szemadám György eredetileg ornitológus, madarakkal foglalkozó tudós szeretett volna lenni; képeinek kezdetektől fogva napjainkig egyik legjellegzetesebb témája a madár.
Madarai közvetítők: szellemi átjárók, spirituális kapuk küldöttei. Megnyitják, sőt eltörlik a határokat hétköznapi és transzcendens, profán és szakrális, e világi és túlvilági, földi és égi, véges és határtalan, szabadság és bezártság között. Képeinek közvetítő jellegét tovább erősíti, hogy a keretek egyre inkább a képek szerves részeivé válnak.
Szemadám György térben és időben hatalmas távokat tesz meg művészetében. Önfeledten bolyong, kalandozik a valós és képzeletbeli tájakon. Legtöbbször a madarakkal szárnyal – múltból felderengő, távoli korok és eljövendő idők között, messzi idegenben és itthoni tájakon, legyőzve tér és idő korlátait. S végül – a madarakat keresve, önmagát meglelve – mindig hazatalál.

A kiállítási koncepció Vörösváry Ákosé, aki az Első Magyar Látványtár alapítója, művészeti vezetője. Az alapítvány gyűjteményében számos Szemadám-mű található. A kamaratárlat a 120 év művészet — Kertek és műhelyek sorozatba illeszkedik, és 2017. január 8-ig látogatható a Magyar Művészeti Akadémia intézményében, a Műcsarnokban.



Kertek és műhelyek sorozat másik kiállításának címe 80+20 Kováts Albert és a Magyar Festők Társasága. A kiállítás kurátora Szeifert Judit. A 80 éves Kováts Albert a magyar festészet egyik doyenje, aki kulturális szervezőként is tevékenykedik. Húsz évvel ezelőtt egyik alapítója volt, 2002 óta pedig elnöke a csaknem 300 tagot számláló Magyar Festők Társaságának. A művész önálló kiállítása mellett a társaság 27 tagjának – köztük az MMA több akadémikusának – munkái szerepelnek a tárlaton.
A kollázs az 1980-as években vált kizárólagos műfajjá Kováts Albert művészetében, de mint képszerkesztési elv folyamatosan jelen van életművében. Munkásságának másik, kontinuitást jelentő tényezője a tematika: a visszatérő szereplők és motívumok – diktatúrák arctalan katonáinak, tisztjeinek, uralkodóinak és szenvedő alanyainak – jelenléte. Kováts Albert művészetének emblematikus alakja Übü, illetve az “übüséget” képviselő egyéb lények. Képeinek fontos motívuma a labirintus, a hálózat, a térképszerkezet, amely jelképesen az emberi lét, illetve a mindenkori hatalmak útvesztőinek megjelenítése is.

Zoltán Mária Flórának Az avignoni hálószoba című kiállításának kurátora Mayer Marianna volt, kamarabemutatóként válogatás látható a művész legújabb periódusából. A művész 2013 és 2016 között készült képeit vonultatja fel, amelyek önállóságuk ellenére is ciklust alkotnak. Műveinek hátterében jól felismerhetően ugyanaz a motívum, az alkotó által az univerzum alapegységének tekintett négyzet jelenik meg. A 2013-as stílusváltást követően legújabb korszakának munkái színgazdag, nonfiguratív festmények.

Szemadám

Műcsarnok, 2016. december 7. – 2017. január 8.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia