Babits Mihály – Téli barlang
I. Lakás, óh pesti lakás, óh téli barlang! most egyszer rajtakapom… Még mult telemnek titkait éli látatlanúl és
Címke: vers
Weöres Sándor emlékezete
„Ha van kivételes nagyság az illékonyan dúsgazdag magyar nyelvből új világokat építő költészetben: az ő szándéktalan tervszerűséggel föltornyozott
Madách Imre – Télen
Üdvözölve légy, mely itt terülsz előttem, Szép fehér világ a távol vándorától Nagyszerű fehér könyv, melybe gondolatját Isten
Vajda János – Petőfi olvasásakor
Elő-elő veszem S olvasom versedet. Belőle búsulok, Belőle nevetek. Az pedig csak hagyján Amikor búsulok: Akarhogy fáj, azért
Hatvany Lajos – Cellában
Lekötve pihen még bennem a nagy élet, Hol habzik a sors, tett oda nem sodor; Cellámba sikoltás, néha
Jékely Zoltán – Fenyőfák tánca, Vízkereszt után
Elnéztem éjnek-évadán havas szél őket hogy dobálta! Romos udvar zugában állt a bál, megúnt fenyőfák kerge tánca. Három-négy
Fazekas Mihály – A debreceni első kalendáriomba, melyből az időjövendölés kimaradt
Szép idő lessz-é vagy homályos hólnap? Nem nagy országban, de csak egy megyében: Ily kevésről is nyomosan felelni
Csoóri Sándor – Ilyenkor januárban
Ilyenkor januárban, amikor kinyitott borotvával rohangálnak a szelek az erdők között s a be-beszakadó hóban négykézláb vonszolja magát
Lesznai Anna: Életrajz
Köd alattam, köd felettem, a legjavát elfeledtem… Ezernyolcszáznyolcvanötben: rég volt, hogy világra jöttem. Születésem óta fáj: egyszer meghalni
Tompa Mihály – Búcsú az ó évtől
Hogy már egyszer valahára Neked is végbucsút mondunk! Elmehetsz Isten hirével, Nincs egymással semmi dolgunk! Sok csinyt tettél,
Lighthouse 