vers – Lighthouse

John Keats – Az őszhöz

Halk párák s édes ízek évszaka Jössz s hű híved, a sárga nap örül És összefogtok s dús

Langyos a Küküllő; vize mint a vászon, egy nagy szövőszéken fordul át a gáton. Lenn a gát alatt

A lába csupaszon, a haja szétziláltan, kákasátorban ült, térdéig mezítelen; azt hittem hirtelen, hogy tündérre találtam, szóltam: A

Csontváry Kosztka Tivadar (1853, Kisszeben – 1919, Budapest) Festő. Gyógyszerész volt, s csak 41 éves korától tanult

Tikkadt, tikkasztó napverésben, káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől roskadó palástban trónol felettem a diadalmas és könyörtelen Nyár,

Megtérnek a tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden olyan különös, a reggeli teához sült

Szabó Lőrinc – Hajnali rigók Hajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, (bár az ablak alatt a fáknak

Az én szemeim vének és vakok, a te szemeddel látom csak a fényt meg; te viszed súlyát terhem

Még meg se láthattál, még észre se vehetted, hogy észrevettelek, Marcelle, pincérlány, a rövid, fekete selyemszoknyádban s a

Itália! tudom városaid csodálni, hol dús sikátoron vidám nép incseleg. Lázas az ily szük út, mint testben kék