Jékely Zoltán – November dicsérete
November! Mintha az esztendő minden jaja ködös kavernáidba sűrűsülne, te, évszakoknak sepulcretuma! Halottigéző, rom-tájaidon borzongva járok föl-le, föl-le.
Címke: vers
Ivan Szergejevics Turgenyev – Ősz
Mint bús pillantást, úgy szeretlek, ó, ősz! Benyel a csönd, a köd, járom az erdőt, leülök, és nézem:
Gárdonyi Géza: Mi a boldogság?
Mi a boldogság, mondd meg nagy király! Az élet néked csak rózsát kinál. A földgolyóból tiéd egy darab.
Márai Sándor: Mennyből az angyal
Mennyből az angyal menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok.
Illyés Gyula: Haza, a magasban
Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a mult időkben fürkészni, mint
Babits Mihály: Arany Jánoshoz
(Egy megzavart verselő a XX. században) Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének: ládd néha gáncsok lantom elborítják s
Balassi Bálint: Első Aenigma
Egy horvát virágének nótájára 1 Jelentem versben mesémet, De elrejtem értelmemet; Kérem édes szeretőmet, Fejtse meg nékem ezeket:
Vészi Endre: költő vagyok
Költő vagyok, hát verset költök, kényem és kedvem így lelem, velem már hiába pöröltök, elbukom, ez a fegyverem.
Mihail Lermontov – Ősz
Most a föld lomboktól sárga, Őszi szél fut szerteszét, Már csak a fenyőfa rázza Haragoszöld levelét. Szántóvető sem
Csukás István: Az ősz csak hódít
Az ősz csak hódít sármányszín sereggel, hol van a halálos szaltó? a nyár lengő trapézait tűnődve nézi ezüst
