József Attila – Nagyon fáj

 

 

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
József Attilade odataszit a muszáj is –

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben –

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiúk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj –

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.

1936. okt. eleje

 

Sík Sándor – Anyukám

 

 

A sárkányfejes régi lámpa
Kigyúlt a nagy asztal felett.
Anyám fáradt kezébe varrás,
Előttem kusza füzetek.

Sík SándorAnyukám, én valamit kérdezek,
Most, hogy alusznak mind a gyerekek.
Én már nagy vagyok, ők még kicsinyek.
Tudom, árvák és szegények vagyunk,
Ilyen nagy házban nem is lakhatunk,
És sorban, lassan mindent eladunk.
Tudom, másképp lesz minden ezután.
Hogy is lesz most már, édes anyukám?

– Majd megsegít az Isten, kisfiam!

  Tél van. A kis-házban lakunk.
Kint megfagy az emberlehellet.
Megjött anyám. Ketten vagyunk.
Úgy didereg a kályha mellett!

Tudom, bátor vagy és erős, anyám:
Ó, emlékszem, hány nehéz éjszakán
Virrasztottál az ágyam oldalán,
És néha csodát teszel, és varázst,
S majdnem megverted egyszer a vadászt,
Mikor a Miklóst bántotta, – de lásd,
Azért így mégis csak nem élhetünk!
Minekünk megvan mindig mindenünk,
Te meg napestig, – Isten tudja, hol? –
Csak lótsz és futsz és egyre dolgozol,
És egyre sápadsz és soványodol.
Hová jutunk így anyukám, hová?
Itt hagysz te is, ha így megy ez soká!

– Majd megsegít az Isten, kisfiam!

  Járunk az Isaszegi úton,
Szénát lehel a levegő.
Mögöttünk mosolyog a múlt,
Előttem dalol a jövő.

Anyuka, meglásd, én költő leszek,
Nagy költő, mint a régi váteszek!
Akarok tudni, tanulni, sokat,
Segíteni az elhagyottakat,
Dolgozni, mint te, éjszakákon át:
Dicsővé tenni a magyar hazát.
És hogy engem is mind szeressenek,
Mint téged, anyukám, az emberek,
És úgy elmondják minden bajukat.
Mondd, anyukám, melyik a hasznosabb:
Az író, vagy az ügyvéd, vagy a pap?
Melyik kell jobban Hazánknak manap?
Tanítani is szeretnék nagyon,
És játszani, igazi színpadon!
De költő, mégis, az legszebb talán!
Mi legyek, mondd meg, édes anyukám!

– Majd megsegít az Isten kisfiam!

Forrás: Sík Sándor összegyűjtött versei (MEK-OSZK)

 

A Dalok könyve

 

 

Dalok könyve (Shijing詩經, Si-csing, Si-king) a hagyományos konfuciánus klasszikusok egyike. Összesen 305 költeményt tartalmaz, melyeket a – valószínűleg téves – hagyomány szerint Konfuciusz (Kr. e. 551–479) válogatott össze több mint 3000 versből. A dalok a Kr. e. 11–7. század között keletkeztek. A Dalok könyve négy részre oszlik: a Guofeng (A fejedelemségek szokásai) című rész a legterjedelmesebb (1–160.), ez jórészt a különböző fejedelemségekből származó népdalok szövegeit tartalmazza. A Xiaoya (Kis ünnepi énekek, 161–234.) részben olyan dalok szövegei találhatók, melyeket a hagyomány szerint kisebb előkelőségek ünnepségein adtak elő. A Daya (Nagy ünnepi énekek, 235–265.) főnemesek udvarainak szertartási énekeit tartalmazzák, míg a Song (Himnuszok, 266–305.) rész a királyi udvarhoz kötődik.

 

Dalok könyve

Dalok könyve
A Si csing (Shi jing) első dala Csien-lung (Qianlong) császár kézírásával

 

1

Sirályok ríjjogása,
szirten víz csillogása,
az a lepke-szép asszony,
urának méltó társa.

Elmerül, libeg, felszáll
lótusz és liliomszál;
látlak, lepke-szép asszony,
gondom körötted kószál.

Álmom öblén kutatlak,
napom rád nyíló ablak,
elsüllyedsz s újra felszállsz,
kereslek és siratlak.

Bukdos a békalencse
a vízben föl-le, föl-le;
azt a lepke-szép asszonyt
lantom, gitárom zengje.

Sulyom, sás, szittyó, káka,
mohák gyöngyös homálya;
kísérjen, lepke-szép asszony,
dobom vad buffogása.

Kormos István fordítása

 

66

Hadba küldték édes uramat.
Jaj, ki tudja, meddig lesz uton,
hová veti sorsa, nem tudom.
Nap hanyatlik, este közeleg,
gunnyaszt már a kakas a rudon,
juhot, ökröt pásztora terel.
Hadba küldték édes uramat,
percre is csak hogy feledjem el?

Hadba küldték édes uramat,
számolatlan múlik sok napom.
Napok, évek? mikor láthatom?
Nap hanyatlik, este közeleg,
kakas bólogat a kőfalon,
gulya, csorda hazaérkezik.
Hadba küldték édes uramat.
Ki gondol rá, hogyha éhezik?

Rab Zsuzsa fordítása

 

87

Uram, ha szeretsz: felgyűrve szoknyám,
átgázolok a Csen vizén;
uram, ha megvetsz; vajjon más embert,
azt gondolod, nem lelek én?
Hej, fiatalság, bolondság!

Uram, ha szeretsz: felgyűrve szoknyám,
átgázolok a Vej vizén;
uram, ha megvetsz: én azt se bánom,
gondolod, hogy nincs más legény?
Hej, fiatalság, bolondság!

Weöres Sándor fordítása

 

93

Keleti kapuba állok,
seregelvek ott a lányok,
felleg-csordában a lányok,
utánuk én sose szállok;
hova lett a legcsudásabb?
Mással szólni nem kívánok.

Ragyog a várkapu tornya,
lányok raja körbe zsongja,
zúgnak, mint a fűzfa lombja,
mind a szerelmébe fonna;
hova lett a legcsudásabb?
Szomjúságom más nem oldja.

Kormos István fordítása

 

112

Kop-kop – ütsz a szantál-fára,
kivágod és viszed a folyó partjára,
tiszta és hullámos a széles víz árja.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
mint teszel szert háromszáz messzi birtok magvára?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
mint teszel szert kertedbe-függesztett borz-irhára?
Ama derék nemes ember
nem az álmot lakomázza!

Kop-kop – formálsz kerék-küllőt,
megfogod és viszed a folyó szélére,
a nagy víz csillogva hömpölyög előre.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
lelsz százezer kalászra és háromszáz mércére?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
lelsz faladra-akasztott nemes dámvad bőrére?
Ama derék nemes ember
nem a semmittevés híve!

Kop-kop – kalapálsz kereket,
emeled és viszed a folyó ajkához,
tágas meder árja sokfodrú, kristályos.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
lesz valaha termésed épp háromszázmagtáros?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
lesz valaha kertedben fürjecske, kötve fához?
Ama derék nemes ember
nem a tétlenségnek áldoz!

Weöres Sándor fordítása

Forrás: ELTE-BTK

 

Hégészó síremléke

 

 

Bárki, aki Athénban tölt néhány napot, felmegy az Akropoliszra, megnézi a Zeusz-templomot, a Tudományos Akadémia pazar klasszicista épületét, az őrségváltást a volt Királyi Palota előtt, az Agorát, Pireusz kikötőjét (metróval elérhető) és természetesen a Régészeti Múzeumot. Benne elsősorban Schliemann a „világhírű amatőr régész” munkája nyomán előkerült aranykincseket. Emberünk Homérosz műveinek alapos tanulmányozása során jött rá arra, hogy az Iliász és az Odüsszeia nem mitológia, hanem valóság és meg kell lennie Agamemnón mesés kincseinek. Meg is találta. A mükénéi oroszlános kapu közelében.

   A Régészeti Múzeum anyaga nehezen gyűlt össze. A XVIII. század végén a konstantinápolyi angol követ, Lord Elgin megfosztotta sok régészeti emlékétől a görögöket. (Igaz, némi pénzt is fizetett érte.)  A görög szabadságharc (1820-1829) idején Európa legkiválóbb elméi, köztük az angol Byron már szégyellte honfitársa tettét. A függetlenség kivívása után a görög régészek, szobrászok, művészettörténészek azonnal hozzáfogtak a gyűjtő (és restauráló) munkához. Egyre több műtárgy került elő és került vissza a görög állam tulajdonába, a Régészeti Múzeumba.

   A múzeum kincseiben és szobraiban gyönyörködve esetleg elsétálunk Hégészó síremléke előtt, vagy csak egy pillantást vetünk rá. Pedig vetekszik a világ bármely múzeumának féltett kincseivel. A dombormű a Kr. e. IV. században készült nagyszámú domborműves, úgynevezett  halotti sztélé (nagyméretű vésett kőtábla) egyike. A peloponnészoszi háborúk idején a hozzátartozók emléket akartak állítani a háborúkban elesetteknek és athéni pestisjárvány áldozatainak. A sztélé tetején kis oromzat, az elhunyt nevét vésték rá. (Hegeso Proxeno). A fiatal nő egy széken ül, ékszert tart a kezében. Az ékszeres dobozt a szolgálólány fogja. A sztélén a halál jelenléte csak az elhunyt Hégészó szomorú, belenyugvó arckifejezésén tükröződik.

   A sztélé ihlette meg Babits Mihályt, aki Hegeso sírja (egy görög emlékére) címmel csodálatos szonettet írt, amely a magyar költészet egyik gyöngyszeme. Sokadszorra sem tudom meghatottság nélkül olvasni.

Hegeso ProxenoA kedvesem kétezer éve alszik,
kétezer éve meghalt s vár reám.
A neve Hegeso. – Lábhegytől arcig
márványszinű – s komoly görög leány.

Élő, habár lehellete se hallszik
keble átduzzad ráncos khítonán
Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?
Ül meghajolva. Méla. Halovány.

Előtte állva szolgálója tartja
rabszolgalány, a drága ládikát,
amelyből ékszereit válogatja.

Talán azt nézi (lelkem bús reménye!)
melyikkel ékesítse föl magát,
ha megjövök majd én, a vőlegénye.

 

Láng Róbert – EuroAstra

 

Versünnep Fesztivál 2017

 

 

A Versünnep Alapítvány 2017-ben ismét megrendezi a Versünnep Fesztivált. A rendezvénysorozat tizenkét éve indult útjára azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a magyar versünnep logonyelven született irodalmi alkotásokra és népszerűsítse a művészi versmondást. Az előadók kortárs és klasszikus költeményekkel – 2017-ben a 200 évvel ezelőtt született és 135 évvel ezelőtt elhunyt Arany János, a 140 évvel ezelőtt született Ady Endre vagy a 130 évvel ezelőtt született és 50 éve elhunyt Kassák versünnep 2017Lajos egy-egy alkotásával – nevezhetnek 2017. január 31-ig a mondott vers, megzenésített művek és képző- vagy filmművészeti alkotások kategóriáiban. A döntőnek 2017. április 9-én ad otthont Budapesten a Nemzeti Színház, a Diákseregszemle 2017. június 3-án, a Versünnep gála pedig június 11-én lesz a Pesti Vigadóban, az MMA székházában.

A hivatásos színművészek és előadóművészek mellett mindazok a szakirányú közép- és felsőoktatási intézmények hallgatói is részt vehetnek a megmérettetésen, akik betöltötték 19. életévüket. A győztesek pénz- és tárgyjutalmakon túl fellépési lehetőségeket is kapnak. A Versünnep Fesztivál 2017 hivatalos kiírása a rendezvény honlapján (versunnep.com) olvasható.
versünnep 2017A fővárosi elődöntőt 2017. március 6–7-én a 
Budapesti Operettszínházban tartják, de elődöntőt rendeznek a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán és több határon túli helyszínen is.
A rendezvénysorozat fővédnökei 2017-ben Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. Főtámogató a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia. Médiatámogató az MTVA.
A Nemzeti Színház is négy éve elkötelezett támogatója a rendezvénysorozatnak, hiszen amellett, hogy biztosítja a döntő helyszínét, az előadóművészek, művészeti pályára készülők számára rangos díjakat ajánlanak fel.

A kormány által meghirdetett Arany János-emlékévhez kapcsolódó Versünnep Fesztivál sajtótájékoztatóján a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban Kucsera Tamás Gergely, az Akadémia főtitkára köszöntötte az érdeklődőket. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Művészeti Akadémia köztestületté válása óta támogatja az ünnepségsorozatot. A korábbi években volt már a rendezvény fővédnöke Fekete György, az MMA elnöke, valamint a zsűrielnök Huszti Péter színművész, akadémikus, akik mind hitvallásként álltak/állnak a több mint egy évtizeddel ezelőtt indult kezdeményezés mellé. A főtitkár hangsúlyozta, hogy az Akadémia a Magyar Anyanyelvápolók Szövetségével együttműködve is támogatja a rendezvényt, de az Arany János bicentenáriumi emlékév kapcsán az eddiginél szorosabb együttműködést kívánnak létrehozni. Így, a magyar nyelv napján nagyszabású gálaműsorra is sor kerül, ahol a Versünnep döntősei szolgáltatják az ünnepi megemlékezés előadói gárdájának javát. Kucsera Tamás Gergely örömtelinek tartja, hogy ezek a jeles évfordulók idén így összeérnek.
Kolti Helga, a Versünnep Alapítvány kuratóriumi elnöke háláját fejezte ki, hogy 12 éve létezhet a Versünnep Fesztivál, ahol művészek és civil résztvevők együtt léphetnek fel. Külön örömének adott hangot, hogy idén Balog Zoltán miniszter elvállalta a fővédnökséget. Arról beszélt, hogy amikor 2004-ben megalakult a Fesztivál, még másfajta hangulata volt a versek megítélésének, ezért is volt úttörő a kezdeményezés. Szándékuk szerint a cél a művészek bemutatkozása mellett, hogy tartalommal töltse fel az ünnepnapokra készülő hétköznapokat.
A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója hangsúlyozta: a színház idén is különdíjakkal készül a döntőre, a hivatásos előadóművészek közül a győztes szerepet kaphat a következő évad valamelyik darabjában, a fiatalok között pedig 100 ezer forintos pénzjutalmat osztanak ki.
Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója együttműködő partnerként kiemelte, hogy intézményét hármas cél is vezérelte a csatlakozáshoz, egyrészt fontosnak tartják az ifjúsági, zenei színházi programokat, másrészt szeretnék az intézmény kapuit szélesre tárni az együttműködésekre, valamint a Versünnep egyik kategóriája az énekelt, megzenésített vers is. A zenés kategória indulói közül fellépőket választanak a Nagymező utcai Broadway Fesztivál programjába.
Hegedűs D. Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem általános rektorhelyettese arra a kérdésre, hogy milyen a versoktatás/versmondásoktatás a Színművészetin, így válaszolt: „A papoknak meg kell ismerni a szent iratokat, anélkül nem prédikálhatnak, éppen így a színész diákok a színpadi-művészi beszéd egyik fontos eszközét, a versnek hiteles előadását kell megtanulniuk. Számukra a versek, a költészet a »szent iratok«, anélkül nem léphetnek színpadra”. Hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet arcképe a költészete által látható, hiszen erkölcsi, szellemi erőt, jövőbe vetett hitet meríthetünk költőinktől, és ezt igyekeznek átadni az egyetemen is. Érdekességként megemlítette azt a képes mozzanatot, amikor Kassák ott volt Ady temetésén a Múzeum kertben, ahol Arany János szobrára felkapaszkodva nézhette az eseményeket.

A számos kiemelkedő díjfelajánlás közül érdemes megemlíteni az Esztrád Színház hagyományteremtő szándékkal létrejött formabontó felajánlását, amelyet az Arany János bicentenáriumi emlékév ihletett. A színház pályázatot írt ki olyan művek újrafordítására, amelyeket egykor Arany János fordított. A díjazott művet nyáron színpadra is állítja, mégpedig a Versünnep Fesztiválra jelentkező művészek részvételével.
A Versünnep Fesztivál professzionális versenyének fődíja idén is Párkányi Raab Péter egyedi alkotása, a „Versünnep fődíj”.
A sajtótájékoztató záróakkordjaként Mezey Katalin költő megzenésített versfüzére volt hallható, a többszörös fesztiváldíjazott L’Aura Band feldolgozásában.


Felhívás iskolák, civil szervezetek részére

A fesztivál hivatalos programjához az év folyamán bármikor kapcsolódhat bármely hazai és határon túl működő iskola vagy civil szervezet, oly módon, hogy jelentkezésével vállalja egy amatőr versmondó verseny megrendezését, lehetőleg a kiírásban szereplő témaköröknek megfelelően, de nem kötelezően. A szervezők biztosítják egy szakember delegálását az adott zsűribe. A verseny időpontját minden intézmény maga határozhatja meg. A versenyek nyertesei közül, a zsűri döntése alapján, az arra kiválasztottaknak lehetőséget kínálunk produkciójuk előadására, versenyen kívül, a hivatásos fordulók valamelyikén. Továbbá a kategóriánkénti nyerteseknek 2017. június 3-án seregszemlét rendezünk a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán, ahol a résztvevők jutalmakban részesülnek, valamint a zsűri döntése alapján szakmai továbbképző táborban vehetnek részt. A részvételhez szintén szükséges a nevezés és szándéknyilatkozat elküldése, a versunnep@gmail.com címre. A nevezésnek tartalmaznia kell a jelentkező adatait, továbbá, hogy mikor, hol, és milyen korosztályban kívánja a versenyt megrendezni. A nevezési lapot és szándéknyilatkozatot a http://www.versunnep.com honlapról lehet letölteni.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Arany János – Télben

 

 

Álmodám tavasszal,
Szép, derűlt, virágos tavaszi napokkal;
Zöld berek aljában susogó szellővel,
Csevegő patakkal.

Jártam új mezőn, hol
Ménták illatoznak oldalán az érnek,
Arany JánosMely az őszvetés közt elbolyong, de ismét
Azon helyre tér meg.

Hullámzó vetés közt
Búvócskázik a fürj; suttog a nő: “vá-vá”,
Nyomon űzi a hím s három pitypalattyot
Örömmel kiált rá.

Majd egy nyúl szökik fel
S indul az ugarnak, gyorsan karikázva;
“Elébe! elébe!” kurjogat a szántó
Ösztökéjét rázva.

Elkiséri szemmel
Ameddig belátja, csaknem az égaljig;
Most szólítja ökrét, szánt, szánt csöndesen, csak
Síró füttye hallik.

Kis pacsirta is szánt,
Mint a szegény költő, fényes levegőben:
Dalt zengve repült fel, dalt zeng a magasban…
Hallgat leesőben.

Karimás kalappal
A juhőrző gyermek meglopni akarja;
A madár tovább száll, s a fiú mérgében
Nyáját megzavarja.

Szöszke fürtű bárány
Át- meg átszökdécsel a zöld hantu mesgyén,
Anyját, aki most a nyáj közé vegyűlt el,
Bégetve keresvén.

Távolabb a csorda
Szanaszét fehérlik, mintha ott valaki
Széjjel a pázsitra szép mosott ruhákat
Terített volna ki.

Túl a kékes erdő,
A tájnak sötétebb keskeny karimája;
Jól kilátszik, mert még délibáb nem önte
Árvizet alája.

Száz meg száz madárhang
Szól az árnyas erdőn, titkait beszélvén;
Bokorról bokorra lomha kakuk szállong
Szellős róna szélén.

Olvasatlan ígér
Hosszu, hosszu évsort, melyből egy se tölt el,
Melynek mindenikén örökös tavasznak
Reményszíne zöldell. –

De oly hűs az erdő
És a tiszta égre felhők gyülekeztek:
Hallom a szélzúgást, arcomon is érzem –
Szinte fázni kezdek.

Ah, vagy úgy!… szobámat
Hosszu éj kihűté s nyughelyemen fázom:
Künn vad förgeteg száll, az kotorja szárnyát
Röptiben a házon.

Hold-, vagy hóvilág ez,
Mely a telet éjjel sem hagyja feledni?
Vagy talán a nap jő, unalmas robotját
Így-úgy elkövetni?…

Kívül a hideg szél
Sűrü apró pelyhet csapdoz ablakomba;
Benn fagyott virágok: a szeszélyes télnek
Dús virágu lombja.

Mily sivár ez a tél!
Vastag hó takar be udvart, házi kertet;
Országuton is csak az jár mostan, akit
Isten átka kerget.

Országut… hol az most
A mezőt borító tenger hólapályon?
Itt-amott ha látszik ut nélkül bolyongni
Egy magános lábnyom.

Az is elvesz egyszer:
Két sarut találni s emberlábat abban;
Erdőn farkas ordít; a síkon esik, fú
Mindig vastagabban…

Hagyjuk e zord képet,
Hisz’ ez a való, ez sivatag életem:
Deríts szép álmokat örökzöld tavaszról
Oh költészet! nekem.

(1848. jan. 21)

Forrás: Arany János összes költeményei

 

Január elseje az új év első napja

 

 

Mindenki, amennyire tud, legyen boldog” Kányádi Sándor

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

 

Havas faNem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

 

Babits Mihály – Téli barlang

 

 

I.

Lakás, óh pesti lakás, óh téli
barlang! most egyszer rajtakapom…
Még mult telemnek titkait éli
látatlanúl és hallgatagon.
Mert meg nem áll a kegyetlen naptár; –
de őrzi tavaszról a tavalyt
a zárt lakás, mint télen a kaptár
Babits arcképe és aláírása, 1935némultan őrzi a dermedt rajt.

Mily furcsa az ember, balga állat,
aki nyáron alszik, télen él. –
Fölrántom a villanyt. Unt fény, áradj!
barlang, ébredj! kezdődik a Tél.
Kel, rezzen az emlék, megzavart raj!
Zsibongnak a könyvek a falon.
Régi írás lepi az asztalt, jaj!
Fenyegetve csillan a telefon.

Óh mint irigylem a medve boldog
téli szédületét, az ázott
föld mellén, vagy a holtak oldott
életét, vagy a kicsirázott
magvat, hogy a jó lágy sárba vetve,
téli szállásra, faltalan és
ajtótlan, az új kikeletbe
s a végtelenbe vegyülni kész!…

II.

Míg az ember, az árva,
kizárva és bezárva
marad négy szük határba’.
Hideg falak védik meg,
hogy ne érje a hideg
és csufolják a könyvek
a polcokon egysorban
sok nyelven és hangosan
zsinagóga zsivajban
emlegetve szépeket,
boldog messzeségeket,
messze-messze népeket,
kik lakozzák Ázsiát,
Pontust, Cappadociát
és Mezopotámiát.
De te, szegény, e sivár
skatulyába zárt bogár,
szomszédod’ se tudod már.
S tán jobb volna, kedvesem,
nem is lakni seholsem,
szállni földön és vizen,
csavarogni világba’,
hálni réten, határba’,
vándorcigány módjára,
ahol nem csuknak kövek,
nem csufolnak a könyvek,
hol a vágy nem zsibbad meg.

III.

Szállni, de hova? az egész föld nagyon kicsi már,
s ha a csillagokba röpülnénk, az is mindegy már:
magunkkal hordjuk mindenütt a falat, mely bezár
vakabbak a bomló csiránál, s úgy ülünk a régi karszékben,
mint kiszakadt két láncszem a zeg-zugos Mindenségben:
elgurult és összeakadt, és e helyen megcsücsült szépen.
Csücsüljünk hát, jó így, kedvesem, horgonyt vetve egy kedves-ilyen
kis zátonyon, s hű tárgyak lassu éveit szürcsölve hiven
jól megfogózni a nagy Lánc e közeli szemeiben
s a szerény butorok mentén lassan az ős Lánc felé, – mint
türelmes vak, asztaltól, széktől, amit legközelebb érint,
tapogatva indul a Hang felé, mely vibráló köde mélyén int, –
vak-boldogan visszatalálni… A lélek ujja finom
mágus-ideggel suhan végig a síma Polituron,
megsejtve a holt tárgy-páncél mögött az örök-egy, rokon
életet időn és téren át; mert nincs min ő át nem hathat,
oly sikos és zárt keménység, (mint szigorú sziklafalaknak
zárát megporlasztja hatalmas gyökér-ujja a magnak.)

Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 22-23. szám · / · BABITS MIHÁLY: TÉLI BARLANG

 

Victor Hugo – Mert minden földi lélek

 

 

Mert minden földi lélek

Victor Hugovalakibe

átszáll, mint illat, ének,

láng vagy zene;

mert minden élet annak,

amit szeret,

rózsákat ad, vagy

töviseket;

mert április a lombnak

víg zajokat

s az alvó éj a gondnak

nyugalmat ad;

mert vizet a virágnak

az ébredő

hajnal, cinkét a fáknak

a levegő,

s mert a keserű hullám

ha partra hág,

a földnek rásimulván,

csókokat ád;

én, csüngve karjaidban

az ajkadon,

a legjobbat, amim van,

neked adom!

Gondolatom fogadd hát –

csak sírni tud,

ha nincs veled s tehozzád

zokogva fut!

Vágyaim vándorolnak

mindig feléd!

Fogadd minden napomnak

árnyát, tüzét!

Üdvöm gyanútlanul és

mámorosan

hízelgő dalra gyúl és

hozzád suhan!

Lelkem vitorla nélkül

száll tétova,

s csak te vagy íme végül

a csillaga!

Vedd múzsámat, kit álma

házadba visz

s ki sírni kezd, ha látja,

hogy sírsz te is!

S vedd – égi szent varázskincs! –

vedd a szívem,

amelyben semmi más nincs,

csak szerelem!

Szabó Lőrinc

 

Forrás: Klasszikus francia költők (Első kötet 412-413 oldal) Európa Könyvkiadó 1984 ISBN 963 07 3200 9

 

Kaffka Margit – A te színed előtt

 

 

Az én két fáradt asszonykezem

Hogy milyen lágy, amikor simogat,

Mily enyhén tárul, amikor ad:

Terajtad ösmerte meg.

Kaffka Margit– Köszönöm neked a két kezemet!

Szemem, a bágyadt, bús tükröző

(Áldott csoda ez!) sorsodba nézett;

S megtanulta, hogy tiszta szövétnek,

Betlehemcsillag, égi vezér…

– Áldjon meg az Isten a két szememér’!

Mindig azt hittem: rút vagyok,

Csak durva vágyra hangoló,

Szivet bájolni nem tudó.

– Te megszerettél, – s rámigézted

Ezt a halk, esteli szépséget.

Oly csúnya volt, mit eddig éltem;

Kevert, pocsékló, fél, törött!…

– Most a multam is rendbejött,

Ahogy tenéked elmeséltem. –

Mert láttad sorsom: megszerettem.

Nemes, szent csordultig-hited

Aranykelyhét felém kináltad,

Szerelmed grál-borát ajánltad:

Most már, míg élek, szent leszek;

Felmagasztaltál; fennt leszek;

Végig “te színed előtt” járva…

Ó hála, hála, hála, hála!

Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 6. szám