vers – Lighthouse

Jékely Zoltán: Júliusi éjszaka

Csillagvilágok hullton hullnak, hullvást meggyúlnak és kimúlnak, hullnak szegények sebesen, egymásra merőlegesen; hol a Tejút tündér övéből, hol

Jaj de meleg van uraim, És hölgyeim, Jaj de meleg van Pestnek minden utain, Buda minden völgyein. Pfű!

Ha sok időnk lenne e földtekén: vonakodásod nem rühellném. Töprengenék, hol töltsem el veled a végtelen szerelmi éveket.

Zsong a nyári rengeteg, Zeng a napsugár. Sárga búza megremeg, Sarlajára vár. Napraforgó napba néz, Lepke mondja: rózsaméz,

Chloe miatt már augusztusban le kellett utaznom a fürdőre. Nem volt semmi dolgom, őt vártam. Megígérte, hogy kora

Csengő-bongó versikével Hát köszöntsük a nyarat, Amely eljött, amely itt van, Utcáinkban, házainkban, S most már végre itt

Izzad a domb, a mezőknek sápadt giz-gaza lankad, Ágyából a patak tikkadtan kiszaladt, S most a fehér kavicsok

Kányádi Sándor verseiből … Kányádi Sándor: Tavaszutó Ázik a Küküllő, paskolja a zápor, tovatűntén is még csurog a

Zárószót kértek tőlem? De mondjátok, mely titkot hoztam magammal Recskről, amelyet ti nem tudtok? Én nem szólhatok másként,

Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak. Ülj hát le, galambom, ugy mint otthon, még otthonosabban, mert