Quintus Horatius Flaccus – Lydiához

Közzétette:

Hogyan szólhattak Horatius

Míg te Lydia Telephus

szép tarkója színét és ölelő, erős

karját ünnepeled, harag

fojt, májam dagadoz, forr az epém s elönt.

Színem változik arcomon

méreg sáppad, a hű értelem elhagyott,

titkon könnyezem is, tudom;

lassú tűz, szerelem kínoz, elégek én.

Tajtékzom, ha csodás fehér

válladról lakomák mocska csorog le, vagy

kényes szádra ha részegen

örjöngő kamaszod vad foga tép sebet.

Hidd el, hogy sohasem lehet

hűséges szeretőd férfi, ki ajkadat

durván marja, hiszen Venusz

dús nektárja javát csókkal igézte rá.

Százszor boldogok, akiket

sértetlen kötelék, jó szerelem fon át;

s nem választja e őket únt

pörpatvar, se szeszély, semmi, csak a halál.

Radnóti Miklós fordítása

hoatius

Zárt zsalud sűrű kocogással egyre
ritkábban verik gyönyöréhes ifjak,
nem zavarnak már, s küszöböd barátként
őrzi az ajtód,

mely nemrég még oly szaporán s vidáman
járt a sarkán. Ritkul a sóhaj is, hogy:
“Éjről-éjre itt halok érted, és te,
Lydia, alszol?”

Sírsz már nemsokára a hetyke kölykök
finnyásságán, rossz banya, kapualjban,
újholdkor, midőn iszonyú erővel
tombol a thrák szél,

májadnak láng-szerelem és gyönyörvágy,
mely a kancákat dühödésbe hozza,
tombol rút fekélye körül, s te búsan
emlegeted majd:

repkény friss zsengéje, meg a sötétzöld
mirtusz kell csak az édes ifjuságnak,
a hervadt lombot meg a tél s barátja
söpri, a vad szél.

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb – Százhúsz vers a szerelemről (50-51. oldal) Kossuth Könyvkiadó, 1982

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s