Művészettörténet

 

 

A művészettörténet a társadalomtudomány egyik ága. Az építészet, a képző- és iparművészet fejlődésével foglalkozik. A fejlődés és a történelmi-társadalmi tények közötti összefüggésekkel, művészettörténeti jelenségek esztétikai értékelésével, az alkotók életrajzával, a művészi szervezetek tanulmányozásával foglalkozik.

 

Középkori magyar művészet

 

 

SzentKorona_elölnézA magyar állam története, s így a magyarországi művészet története is a középkorral vette kezdetét. A Kárpát-medencét délről az egyik leggazdagabb, legnagyobb tekintélyű kulturális központ, Bizánc határolta. Ahogy Itáliában és a Nyugaton is, e művészet a vezető réteg számára követendő példákat nyújtott. Ám a magyarországi művészeti folyamatokat a térítés és a politikai kapcsolatok folyományaként döntően a latin kultúra befolyásolta, elsősorban az itáliai és a német. A korai és klasszikus gótika legfrissebb eredményei azonban már a XII. század végén és a következő elején közvetlenül az európai művészet legfontosabb, francia központjaiból érkeztek hazánkba. Ugyanakkor egyre fontosabbnak tűnik a magyarországi művészet közép-európai jellege: a késő román építészet vagy a XIV. század második felének művészete a szomszédos osztrák és cseh területek hasonló jelenségeivel rokon. A középkori művészet vége Magyarországon egybeesik a vallási egység felbomlásával, a reformációval, valamint a török hódítással és a királyság feldarabolásával: vagyis a középkori magyar állam végével.

 

homorodkaracsonytemplom1  szt_kinga_koronakereszt_krakko

 

 

 

 

 

Bírkózás- és lefejezés-jelenet a homoródkarácsonyfalvai templom Szent László ciklusából XIV. század közepe, Árpád-házi Szent Kinga koronájából készült krakkói koronakereszt XIII.század közepe

 

Honfoglaláskori művészet

895 körül új népesség jelent meg a Kárpát-medencében: a honfoglaló magyarság. Ezzel kezdetét vette térségünkben a népvándorláskori művészet újtarsolylemez_galgócról fejezete. A népvándorlás kora, melyet Európa különböző tájain a IV. századtól a VIII.-IX. századig számíthatunk, különféle germán, szláv és török törzsek mozgása következtében teljesen átrendezte a kontinens politikai és kulturális arculatát. E népek művészetére életformájukból következően elsődlegesen könnyen szállítható viselettel és a harccal összefüggő tárgyak , mindenekelőtt az ötvösség remekei jellemzők. Legalábbis is ezek maradtak ránk legjobban, bár csontfaragványok tanúsítják, hogy más, kevésbé időtálló tárgyakat is hasonló motívumok díszíthettek. A honfoglaló magyarokhoz köthető zemplen1stílus a IX. század végétől a X. század második feléig virágzott, s anyagi fedezetét a sikeres kalandozó hadjáratok teremtették meg. Amikor ezeknek leáldozott, a nemesfém-utánpótlás elapadtával e művészet termékei is kezdtek eltünedezni – ami lényegében egybeesik a kereszténység felvételével járó kulturális váltással is.

 

Aranyozott ezüstcsésze a zempléni fejedelmi sírból X. század, Tarsolylemez Galgócról X. század

 

A tarsolylemezek művészete

 

Karos-EperjesszögA honfoglaló magyarokkal egy ismeretlen, motívumkincsű tárgykultúra jelent meg a Kárpát-medencében; előzményeit hiába keressük a korábbi szálláshelyeken. Az a néhány hasonló jellegű tárgy, amely a Kárpát-medencétől keletre került elő, alighanem már az új hazára lelt magyarok tekintélyét jelzi Kelet-Európában. Nem folytatták a helyi hagyományokat sem: Pannonia római hagyatéka jóformán teljesen feledésbe merült, az avarok tárgykultúrája sem hatott a magyarokra, s a Nyugat-Dunántúlon frissen kiépített Karoling-hatalom (Mosaburg/Zalavár székhellyel), valamint a Kárpát-medence északkeleti részére is kiterjedő morva fejedelemség öröksége majd csak nagyon szórványosan érezteti hatását a XI. században. A honfoglalók művészetét legérettebb formában a mintegy kéttucatnyi, általában aranyozott ezüstből készült tarsolylemezen lehet tanulmányozni. Díszítésük szinte kizárólag ornamentális palmettalevelekből áll. Kompozíciójuk változatos, néha indafonatos (pl. a galgóci tarsolylemez), máskor a levélcsokrok elkülönülő csoportokba rendeződnek. Más tárgyakon stilizált állatalakok is felbukkannak. A honfoglaláskori leletek az egész Kárpát-medencében megtalálhatók, de a leggazdagabb anyagot a Felső-Tisza vidékről ismerjük. Kiemelkednek a karosi temetők, ahol az elmúlt száz évben rendkívüli gazdagságú férfisírok kerültek elő.

 

 

 

Férfiak ékességei

 

beregszasziA népvándorláskor előkelői vagyonukat és rangjukat viseletükkel jelezték. Sírleletek alapján képzelhetjük el a honfoglaláskor vezető rétegének öltözetét. Beregszászon került elő az a kisméretű tárgy, amely feltehetőleg egy süveg csúcsát díszíthette. A galgóci tarsolylemezhez hasonlítható mintázatát végtelenített palmettaháló alkotja, ami a textilművészetre emlékeztet. A viselet legfontosabb eleme a fegyveröv volt. Ezt öntött, többnyire aranyozott ezüstveretek díszítették, a szíjon nagyobb, vízszintes, a lecsüngő szíjvégeken keskenyebb, álló mintájúak, összesen több tucat is. A fegyverövre erősítették a tarsolyt, az ivócsészét (pl. a zempléni vezéri sír) és a különböző fegyvereket. A legdíszesebbek a szablyák voltak, melyek közül egyeseket arany- vagy ezüstlemezekkel ékesítettek (pl. Geszteréd, Rakamaz, Karos). Ezekhez hasonló a Bécsben őrzött szablya, melyet a magyar kutatás az 1063-ban I. András király özvegye által a bajor hercegnek adományozott, Attila kardjának tartott fegyverrel azonosít. Ezt joggal vélhetjük az Árpádok fejedelmi szablyájának, s ha díszítésében a kijevi-csernigovi és skandináv elemek is megjelennek, e különlegességet talán éppen előkelőségével magyarázhatjuk. A harcosok fegyverzetéhez tartozott az íj is, melyet veretekkel vagy csontborítással ellátott tegezben hordtak, s méltóságukat a lószerszámok gazdagsága tovább emelte.

 

Bécsben őrzött szablya

A női viselet

A női viseletet is elsősorban a temetkezések gondos megfigyelése alapján rekonstruálhatjuk. Ismert volt, bár nem általánosan, a párta, ez a két-három cm széles bőr- vagy szövetszalag, rajta többnyire virágmintás, préselt ezüst- vagy bronzlemezekkel. A női sapkát is díszíthették veretekkel, ahogy a ruházat többi elemét is: a kabátra korongokat, az ingnyakra vereteket erősítettek. A lábbelit szintén veretes csizmák alkották. A nők ékszerei közt megtalálhatók a gömbsorcsüngős fülbevalók, a bronz- és ezüstszálakból sodrott nyakperecek, pánt-és huzalkarperecek, de leginkább a hajviseletet ékesítették: két rakamazi hajfonatkorongvarkocsukat hajkarikákkal fogták össze, hajfonatukba gyöngyöt fűztek és a végére korongot erősítettek. Ezek a hajfonatkorongok a női viselet legrangosabb darabjai. Két típus ismer: az áttört, öntött darabok és lemezes, vésett vagy domborított korongok. Mintájuk lehet növényi, mint az anarcsi korong vaskos száron ülő palmettacsokra, de gyakran alkalmaztak állatmotívumokat is, mint az ibrányi hajfonatkorongon egy oroszlánt, a rakamazi korongpáron ragadozómadarat, mely karmaiban két kisebb szárnyast tart. Ezek az állatábrázolások , melyek a férfiviseletből szinte teljesen hiányoznak, igen érdekes állomást képeznek a figurális motívum növénnyé alakítása felé: az ibrányi állat végtagjai, farka palmettalevéllé válnak, ahogy a rakamazi sas fejtolla is. Az ábrázolások felületképzése a többi honfoglalás kori tárgyhoz hasonló, az aranyozott alapból kiugró ezüstmintán a palmettákról ismert rovátkolás, vésések, pontozások jelennek meg. Ezek a kiváló ötvöstárgyak művészileg egyenrangúak a tarsolylemezekkel.

 

 

Preromán művészet

 

gizella_kereszt_XI.sz_350xA X. század közepére, több évtizedes hatalmi válság után, a német területek megerősödtek, s létrejött a Német-római Birodalom. Az egymást követő három hasonnevű császár után sokszor Ottó-kornak, nálunk inkább preromanikának nevezett korszakot a művészetben a Karoling- és a román kor közti stílusoknak fogjuk fel, melyet a X. század első felétől a XI. század harmadik negyedéig számítunk, s területileg kiterjesztjük az egész nyugati keresztény Európára. Magyarország ehhez a kultúrához az államalapítással csatlakozott. Szent István korának (997-1038) művészeti törekvései sokban rokoníthatók sógoráéval, II. Henrik császáréval. Az építészeti emlékek sokszor nagyszabásúak, de felépítésük egyszerű, viszonylag tagolatlan. A falak komorságát azonban oldotta a berendezés és a felszerelés pompája (pl. Gizella királyné keresztje, melyet édesanyja regensburgi sírjára rendelt meg). Szent István halála után válságos évtizedek következtek, melyeknek művészeti törekvései is sokoldalúbbak, kőfaragványai pedig egészen helyi jellegűek voltak. A XI. század utolsó évtizedeiben a politikai helyzet megszilárdulásával párhuzamosan az európai művészet új hulláma, a romantika vált az ország művészetében a meghatározóvá.

 

Korai és érett barokk építészet

 

Három részre szakadt hazánkban, a királyi Magyarország területén jelent meg az új stílus, a barokk . Első emlékei a katolikus egyház, a királyi udvar és a főnemesség megbízásából születtek, Nagyszombat, Pozsony és Győr jelentették a stílus hazai központját. A barokk meghonosításában az északra vándorolt itáliai művészeknek és művészcsaládoknak volt fontos szerepük, de bőven jutott megbízás német és németalföldi mestereknek is.

A felszabadulás a török uralom alól és a Rákóczi-szabadságharc lezárása az ország egész területén utat nyitott a barokk elterjedésének. A kezdeti feladatokat romeltakarítás és az elemi igényeket kielégítő újjáépítés jelentették, de III. Károly (1711-40) és Mária Terézia (1740-80) uralkodásának békés időszaka megteremtette a magas színvonalú építőművészet kibontakozásának lehetőségét és vele a barokk uralomra jutását. Korszak a stílus virágkora, érett periódusa, amelyben a régiek mellett új művészeti központok, mint Vác és Eger. Az építészek többsége e korszakban jobbára osztrák, és a konszolidált viszonyok többük számára is lehetővé tették a huzamosabb vagy állandó magyarországi tartózkodást, s némelyiküknek fő művei is itt születtek. A szerzetesrendi építészeknek, valamint a zömében Ausztriából, Morvaországból betelepedett helybéli céhes mestereknek nem kevés befolyása volt a barokk építészeti kultúra megteremtésében és elterjedésében.

gyori karmelita_templom

Martin Wittwer: A győri karmelita templom belső tere, 1721-29

Trnava_john_the_baptist

A nagyszombati jezsuita templom főhomlokzata, 1629-37

 

A barokk templom

 

-pest_palos_nagy

A pesti pálos templom belső tere, 1725-42

A jezsuiták mind a katolikus hit terjesztésében és megújításában, mind a barokk egyházi művészet meghonosításában igen jelentős szerepet játszottak a XVII-XVIII. Századi Magyarországon. A rend nagyszombati temploma nemcsak az ország legelső barokk épülete, hanem a hazai templomépítészetben hosszú ideig és széles körben követett mintakép is volt. Sikerét annak köszönhette, hogy alaprajzi elrendezésének kialakítása tökéletesen megfelelt az új liturgiai követelményeknek. Tekintélyes méretével nagy tömegek befogadására képes; belsejében a hosszház – a középkori gyakorlattal szemben – akadálytalanul torkollik a szentélybe, így a hívek is bekapcsolódhatnak a szertartások folyamatába. A hajóhoz kápolnák sora kapcsolódik, amelyek bensőséges teret nyújtanak az egyéni áhítathoz, a szentek tiszteletéhez. Ez az alaprajzi elrendezés fő vonásaiban megfelel a jezsuita rend római temploma, az Il Gesú mintájának. Eltérés az épülettömeg kialakításában mutatkozik, hiszen hiányzik az itáliai példákon megszokott kupola, s helyette a homlokzatot két magas torony keretezi, amivel a templom az Alpoktól északra eső vidékek építészeti gyakorlatát követi.

nagyszom-2

A nagyszombati jezsuita templom belső tere, 1629-37

 

Templom-változatok a XVIII. században

 

A nagyszombati jezsuita templom formájával és elrendezésével típusteremtő alkotássá vált: nemcsak a Jézus Társasága, hanem más szerzetesrendek is mintaképül választották, sőt az így elterjedt alaprajzi sémának még a XVIII. században is számos követője akadt. Ezek sorában kiemelkedő a pesti pálos templom. Enteriőrjét a megszokott rendszer ellenére sem érezzük szokványosnak, mivel a szinte szobrászi jellegű térképzés mozgalmasságot és erőteljes plaszticitást kölcsönöz a formáknak, s ezt a hatást a színes márványozás erősíti. Szentélye előtt a diadalív karcsú, szabadon álló oszlopokkal való díszítése különösen elegáns és ünnepélyes benyomást kelt. E plasztikus térfelfogás, amely amely az érett barokk egyik alapvonása, más alaprajzi típusok megjelenését is magával hozta. A győri karmelita templom a XVIII. század elején elterjedt centrális térformák egyik legjellemzőbb változatát képviseli – ellipszis formára épült. A térmaghoz olyan homlokzat társul, amely távolról és egyszerűsített formában a római Il Gesù mintáját követi: függőleges irányban lapos pilaszterkötegek három részre osztják, vízszintesen plasztikus övpárkány szeli ketté, s a timpanonos középszakaszt az alacsonyabb oldalsó homlokzatrészekkel volutás attika köti össze. A jászberényi plébániatemplom egy új típus, az egytornyos tömegalakítás szép példája, amely a XVIII. század közepétől vált mind népszerűbbé. A torony architektúrája azonban itt még az érett barokk stíluselemeit követi: homorú felülettel, gazdag faragott épületplasztikával és szeszélyes kontúrú sisakkal alakították ki, amely igen mozgalmas hatást eredményez.

 

kelenyi-171.Gy%F5r, karmelita templom

Martin Wittwer: A győri karmelita templom, 1721-29

jászberényi plébániatemplom

A jászberényi plébániatemplom. A torony: 1759-61 (Mayerhoffer János), A hajó és a szentély: 1774-82 (Jung József)

 

 

Román kori művészet

 

A korai gótika jelentkezése

 

kiralyfejA XII. század egyik legnagyobb hazai vállalkozása az esztergomi székesegyház átépítése volt. Elképzelhető, hogy kívül egyenesen, belül félkörívesen végződő tornyos mellékszentélyei még egy korábbi fázisban készültek; a hosszház nagy része összetett pilléreivel és a nyugati toronypár azonban már ennek során épült. A faragványok tanúsága szerint stílusát előbb klasszikus jellegű akantusz-ornamentika, később oldottabb gótizáló fejezetek jellemezték. Leglátványosabb része a (jeruzsálemi Ékes Kapu mintájára) Porta Speciosának nevezett nyugati főkapu volt, mely gondos programjával és finom inkrusztált kiképzésével a magyarországi romantika egyik fő művének számít. Timpanonján Szent István felajánlja az országot Szűz Máriának, aki Szent Adalbert segítségét kéri. Egyik fő üzenete, a világi hatalom és az egyház együttműködése kifejeződik a donátorok, III. Béla és Jób érsek megjelenítésében is. Kettejük közös uralkodási ideje szolgál támpontul a datáláshoz is: 1185-96. Ugyanez az inkrusztációs technika, de már gótikus formákkal jellemzi az esztergomi trónszéket is.

 

pilisger

Gertrudis királyné síremléke a pilisi ciszterci kolostorból, 1230 körül. Takács Imre rekonstrukciója

 

porta_speciosa

Az esztergomi Porta Speciosa (Ékes Kapu) egy XVIII. századi festményen, Balassa Bálint Múzeum

 

A korai gótika az esztergomi királyi palotán legérettebben a kápolnában nyilvánul meg, nemcsak a faragványok stílusában, hanem az építészeti szerkezetben is. Ez a stílus a III. Béla által felkarolt ciszterciek építkezésein is jelen van. Ez a burgundiai eredetű rend arról nevezetes, hogy épületein visszafogott díszítést, de szerkezetileg modernebb, gótikus megoldásokat alkalmazott. Az 1182-ben alapított zirci apátság területén csak egy összetett pillér, az 1184-es pilisi helyén (ma pilisszentkereszt) szerény romok utalnak az egykori nagyszabású, kereszthajós, egyenes fő- és mellékszentélyekkel rendelkező, boltozott templomokra és fejlett kolostorépítészetükre. Pilist az uralkodók később is kegyeikben részesítették, ezért is temették ide II. András feleségét, Gertrudis királynét. 1230 körül készült síremléke a klasszikus gótika korai, kimagasló kvalitású emléke térségünkben.

 

esztergomi_varkapolna

Az esztergomi királyi vár kápolnája kelet felé, 1200 körül

 

A századfordulótól napjainkig

 

Művésztelepek

A századforduló a művésztelepek kora, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. A művésztelep valójában egy öntörvényű művészeti univerzum volt, amely kívül állt az akadémiák és az intézményes művészeti szervezetek keretein. Szerencsés esetben önálló nyilvánosságot és gyűjtői kört is képes volt generálni. A művésztelepi munka lehetőséget nyújtott a természet közelségét kiaknázó, újfajta művészi elvek kipróbálására, másrészről pedig alkalmat teremtett bizonyos életmód-reformok megvalósítására is. Új közösségi forma volt, amely elsősorban a hasonló ízlésű vagy hasonló törekvésű alkotókat fogta össze. A századforduló művészi útkeresésében ez az alternatíva bizonyult az egyik legtermékenyebb megoldásnak. A magyar művésztelepek szerveződésében Hollósy Simon müncheni magániskolájának 1896-os nagybányai nyári gyakorlata jelenti a kezdetet. Réti István, Glatz Oszkár, Thorma János és mások után a következő években egyre többen érkeztek Nagybányára, sokan pedig állandó jelleggel le is telepedtek a szép Szatmár megyei kisvárosban. Nagybánya a magyar festészetben egyszerre jelenti a plein air, azaz a szabadban való festés elterjedését, az impresszionista látásmód megjelenését – de annak markáns urbanisztikus karaktere nélkül –, egy posztimpresszionista szintézis-igényt látvány és téma, festői érzékiség és gondolati komolyság között. S egyszerre jelent egy új tájemblémát is, egy helyet, ahol a modern magyar művészet megszületett. Évtizedekig érvényes hatása annak köszönhető, hogy festészete szinte kizárólag tájképfestészet volt, nem az emberábrázolás állt a középpontjában. Ha találkozunk is emberekkel, akkor azok nem egyéni vagy kollektív identitásukat reprezentálják, hanem ők is a természet részei. Ferenczy képén a dombtetőn álló figura égre rajzolódó alakját mint egy burok fogja körül a lomb koronája. Nagybánya festői a bibliai tematikát is megújították. Iványi Grünwald három királya a vakító nagybányai fényben keresi a megváltót. A betlehemi éjszaka helyett a napos domboldalak hordozzák a megváltás ígéretét. A művésztelep szellemisége még az Alföldön dolgozó Koszta József hasonló témájú kompozícióját is átjárta. Az a nemzedék is Nagybányáról indul el, akik a magyar avantgárd első képviselői voltak. Czóbel Béla, Tihanyi Lajos, Czigány Dezső mind megfordultak a művésztelepen, s nevükhöz fűződik annak a modern expresszionista festészetnek a megteremtése 1906 körül, amit a nagybányai kortársak „neós”-nak hívtak. Az újabb kutatás több társukkal együtt magyar Vadaknak nevezi őket erős párizsi, Matisse környezetéből eredő inspirációk miatt, de festészetükben a német expresszionizmus hatása legalább annyira érzékelhető, mint a franciáé. Ebbe a körbe olyan jelentős nagybányai tanultságú alkotók tartoztak még, mint Ziffer Sándor, Perlrott Csaba Vilmos, Galimberti Sándor vagy Bornemisza Géza.

 

esthavas

Glatz Oszkár: Est a havason, 1897. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

koszta_haromkirályok

Koszta József: Háromkirályok, 1906-07. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

ivanyigrünwald_haromkiralyok

Iványi Grünwald Béla: Háromkirályok, 1903. Magántulajdon, letét a Magyar Nemzeti Galériában

Károly_Ferenczy_(1862-1917)_On_the_Hill-top_(1901)

Ferenczy Károly: Dombtetőn, 1901. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

A nagybányaihoz képest a szolnoki művésztelepé mélyebben a XIX. században gyökerező, a népies zsánertradíción és a romantikus Alföld-festészeten alapuló művészetet jelentett, ugyanakkor a telep 1902-es megalapítói, köztük Vaszary János vagy Mednyánszky László sokkal modernebb felfogást képviseltek. A szolnoki festészetben mindig erős maradt az etnográfiai jelleg, a tájkép mellett a figurális ábrázolás, alapvető karaktere azonban mégis egy zamatos plein air naturalizmus maradt. Zemplényi Tivadar Ünnepen címen is ismert alkotásán szépen egyesül a szolnoki zsánerfestészet erősen narratív és dokumentatív jellegű iránya a nagybányáról hozott impresszionisztikus látásmóddal. Zemplényi festészete jól példázza, hogy a magyar impresszionizmusból mennyire hiányzik az urbánus tematika. Magyarországon nem a nagyváros, hanem a falu, a vidéki élet szolgáltatta a legjobb témákat az új utakat kereső festőknek. Később, a XX. század eleji magyar avantgárdban is Párizs adta a modern városkép prototípusait, s nem Budapest. Az 1900-as évek elején Koszta József is megfordult Szolnokon. Koszta festészete az alföld ábrázolásának egy nagyon egyéni, minden romantikától és folklorizmustól távol álló változata. Koszta, aki később Szentes környékén telepedett le, szinte nomád körülmények között töltötte napjait tanyáján. A festés volt a mindene, de festészetében a magyar tájnak és karakternek egy olyan természetes, őserejű, expresszív képét formálta meg, amelynek nincsen előzménye a magyar művészetben. Fényes Adolf a szolnoki művésztelep legegyénibb tagja. A század első éveiben festett szegényember-sorozatán az egyszerű, kétkezi embereknek állított monumentális emléket nagyméretű portréiban. Látásmódjából hiányzik minden idealizálás, az akadémizmus kissé emelkedett attitűdje, de hiányzik a realizmus sokszor öncélú nyersesége is. 1906 körüli impresszionista kompozícióinak is az emberábrázolás maradt központi témája. Az 1910-es években különös csendéleteket festett, az I. világháború után pedig egy képzeletbeli mesevilágot elevenített meg képein.

A kecskeméti művésztelep sajátos módon a gyorsan gazdagodó kiskunsági város politikai elhatározásából született presztízsintézménye lett. Kada Elek polgármester jól érezte meg, hogy nem elég a Cifra Palota, a város építészeti arculatának modernizálása, a város tekintélyét és rangját a kultúra színvonala adja meg. Kezdeményezte egy művésztelep megszervezését a nagybányai Iványi Grünwald Bélával, helyet adott a nemzetközileg is számon tartott nagy műgyűjtő, Nemes Marcell magyar képzőművészeti kollekciójának, sőt műtermes villákat építtetett a leendő művészeknek, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, s 1912-ben már Kecskemét is fölkerült a modern magyar festészet térképére. Kecskemét stílusát leginkább a Nagybányáról hozott neós szellemiség, a színes, dekoratív látásmód, illetve a szintén az 1910-es évektől formálódó aktivizmus határozta meg. A dekoratív irányzatot Faragó Géza, Pólya Tibor, s főként Iványi Grünwald Béla képviselte, az aktivisták közül Kmetty Jánost, Kassák Lajost, Uitz Bélát találjuk Kecskeméten. Mellettük azonban a hazai modernizmus olyan képviselői is megfordultak itt, mint Perlrott Csaba Vilmos, Bornemisza Géza vagy Czigány Dezső.

ziffer

Ziffer Sándor: Tájrészlet kerítéssel, 1910-es évek eleje. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

zivatar

Koszta József: Vihar előtt, 1909. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

zemplenyi_unnepen

Zemplényi Tivadar: Ünnepen, 1899. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

A századeleji művésztelepek közül a gödöllői minden szempontból úttörő kezdeményezésnek számít. A Körösfői-Kriesch Aladár által vezetett művésztelep ugyanis nem csupán az alkotók festészeti, képzőművészeti rokonsága alapján szerveződött. Erős iparművészeti programjukban, leginkább az angol Arts and Crafts mozgalom hatására a tradicionális kézművesmesterségek felújítása állt, a lakberendezési és a hétköznapi tárgykultúrának az a magas színvonalú művelése és elterjesztése, amelyet véleményük szerint a modern társadalom ipari tömegtermelése züllesztett le. Mindezek szerint az igényes munka, a szépség szolgálata társadalmi értékkel bír, az emberek, a társadalmak jobbításának legnemesebb eszköze a művészet, illetve annak tanítása. Élet és művészet ilyen tartalmú egységét már a XIX. századi vallásos megújulás festői, az itáliai német nazarénusok (1810 körül), illetve az angol preraffaeliták (az 1850-es években) is megfogalmazták. A gödöllőiek programjában is megfigyelhető bizonyos vallásos tartalom, Nagy Sándor egyszerű ruházata, hosszú haja, szakálla pedig szándékosan a prófétai megjelenés külsőségei voltak. Ez a profetikus attitűd Nagy Sándor önábrázolásain is megfigyelhető.

 

farago_geza_-_viragok_kozott

Faragó Géza: Virágok között, 1911. Kecskemét, Katona József Múzeum

kmetty_kecskemet

Kmetty János: Kecskemét, 1912. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

A gödöllői művésztelep előzményei Erdélybe, illetve Kalotaszegre vezetnek, ahol Körösfői hazai és külföldi művészbarátaival együtt már az 1890-es években többször is megfordult, s ahonnan magyarosított nevét is vette. A gödöllőiek stíluseszménye is a népművészetben, s különösen a kalotaszegi erdélyi népművészetben gyökerezett. Ebbe a motívumgyűjtő utak éppúgy beletartoztak, mint a népballadai témák földolgozása, illusztrálása, vagy a népi életnek, a zárt közösségeknek, a természettel való együttélésnek, a kollektív rítusoknak és szokásoknak egy sajátos életeszményként való fölfogása. Gödöllő így nemcsak egy művészközösséget teremtett, hanem egy életreform-közösséget is. Nagyon jellemző ebből a szempontból, hogy a művésztelepen milyen sok művészházaspár dolgozott. A művészi alkotómunka a családi élet részét képezte, s ilyen értelemben a karakteresen női művészet megszületése is Gödöllőhöz köthető. Érdekes, hogy a századforduló démoni, erotikus nőtípusa, mely Csók Istvántól Vaszaryig annyi művészt megihletett, Gödöllő művészeinél nem fordul elő. Az ő nőeszményük az anyában, a természet princípiumait megtestesítő asszonyban öltött testet. Remsey Jenő portréja feleségéről, a híresen szép szövőnőről, Frey Vilmáról is olyan, mint egy reneszánsz természetistennő képmása.

 

remsey_felesege

Remsey Jenő: Felesége arcképe, 1910 körül. Magántulajdon

A művésztelep megalakulása Körösfői 1901-es gödöllői letelepedésétől vette kezdetét. Jelentőségét valójában az 1905-ben felállított szövőműhely teremtette meg. Szövőnők, hazai és külföldi tervező és oktató művészek érkeztek Gödöllőre, s ami az elkövetkező években ott megszületett, az nemcsak a szecessziós magyar textilművészet legjava, hanem a népművészet modern művészi adaptációjának is legszebb példája. A kárpitok tervezői között ott találjuk Körösfőit, Remseyt, Mihály Rezsőt, Undi Mariskát és Vaszary Jánost is. Gödöllőn ugyanakkor csaknem minden művészeti ág képviseltette magát: a bőrdíszművektől az illusztrációkig, a bútortervezéstől a szobrászatig, a mozaik- és kerámiakészítéstől a hagyományos festészetig. A művészetek egységét, a teljes életet átformáló művészet értékét leginkább azok a műveik és műcsoportjaik reprezentálták, amelyeket számos közös kiállításukon (1904: St. Louis-i, 1906: milánói világkiállítás, 1908: velencei kiállítás) egységesen tervezett és kialakított enteriőrökben mutattak be, illetve amelyeket közös megbízásra alkottak meg. A gödöllői művészek együttműködésének, s egyben a századelő összművészeti törekvéseinek is egyik legnagyszerűbb emléke a marosvásárhelyi Kultúrpalota, ahol a faliképek, üvegfestmények, szobrászati munkák tervezésében és kivitelezésében Körösfői és tanítványai mellett Nagy Sándor és az építész, Thoroczkai Vigand Ede is részt vett.

 

faliszonyeg2

Vaszary János terve alapján Kovalszky Sarolta: Mézeskalácsárus, 1904. Magyar Nemzeti Galéria

uvegablak1

Nagy Sándor terve alapján Róth MiksaÜvegablak a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, A székely népballadák sorozatból, 1913

 

 

Szentendre

 

A Duna-kanyarban fekvő festői kisváros, Szentendre ideális helyszínnek tűnt ahhoz, hogy az elcsatolt Nagybánya szerepét átvegye. Ráadásul az 1920-as években Berény Róbert és Szőnyi István is a közeli Zebegénybe költöztek, s a Duna-kanyar egy új tájképfestészeti emblémává vált. Az 1928-ban alakult Szentendrei Festők Társaságát Réti István növendékei alapították, elnöknek Iványi Grünwald Bélát kérték föl. A bővülő tagság s az évről évre meghívott vendégművészek révén Szentendre az 1930-as évekre megkerülhetetlenül fontos része lett a magyar művészetnek. Paizs Goebel Jenő, Jeges Ernő, Vörös Géza, Czimra Gyula, Barcsay Jenő, Ámos Imre, Anna Margit, Korniss Dezső, Bálint Endre, Vajda Lajos mellett az idősebb nemzedékből Kmetty János vagy Tornyai János festészetében is meghatározóak a szentendrei inspirációk. Az 1929-ben csatlakozó Barcsay Jenő festészete tökéletes példája az egyre elmélyültebb és egyre elvontabb műveket eredményező festői „fejlődésnek”. Barcsay mindig a motívum belső képét kereste, ezért mellőzte tájképein a horizontot. Korai tájainak felülnézeti képe, vagy késői városképeinek nagyon közeli – egy-két épületnél többet alig láttató – nézete egyaránt ezt a belső összefüggésekre koncentráló szemléletet követeli meg. Paizs Goebel Jenő festészete a kezdeti neoklasszicizmus után Szentendrén vált azzá a színpompás, szürreálisan bizarr kompozíciókat eredményező művészetté, aminek egyik legszebb példája az Aranykor című önarcképe. XX. századi művészetünk egyik legjelentősebb alkotója, Vajda Lajos 1935-ben telepedett le Szentendrén. Kristálytisztán pendülő alkotásain a montázstechnika, az érzékeny felületi áttűnések, a hibátlan rajz segítségével egy olyan mikrokozmoszt teremtett, amelynek elemei a Szentendrén gyűjtött vizuális motívumok: házak sziluettje, temetői keresztek, ablakkeretek. Vajda a népiesség és modernizmus (elsősorban a szürrealizmus és konstruktivizmus) olyan szintézisét próbálta létrehozni, amelyhez hasonlót Bartók zenéjében tapasztalt. Rövid és tragikus élete művészi szempontból mégis sajátosan tökéletes. Sokszor csupán egy-két vonallal készült korai alkotásaihoz képest, késői műveit egyre sűrűbb vonalháló fonja be. A vonal áramlani kezd, s egy örvénylő, telített teret hoz létre, amely lassan megszünteti önmagát. Vajda utolsó munkái áthatolhatatlanul tömör vonalkompozíciók, melyek bizonyos értelemben a tökéletes végpontot jelentik.

 

Barcsay Jenő: Dombos táj

Barcsay Jenő: Dombos táj, 1934. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Paizs Goebel Jenő: Aranykor

Paizs Goebel Jenő: Aranykor (Önarckép galambokkal), 1931. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel

Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel, 1937. Szentendre, PMMI Ferenczy Múzeum

 

 

A párizsi iskola

 

Miközben a KUT művészeinél is folyamatosan megfigyelhető a francia inspiráció, nem egy magyar művész évtizedekre Párizsban telepedett le. Párizs művészeti élete, a politikai, nemzeti, ideológiai tartalmaktól mentes művészi problémák szabad fölvetése, maga az élet ihlető rezgése sokakat Párizsban tartott. Az Ecole de Paris, azaz a korszak franciás ihletettségű festészete, egyáltalán nem képviselt homogén stílusirányt. Éppúgy megfért benne a késői posztimpresszionista hagyomány (pl. Frank Frigyes vagy Márffy Ödön festészetében), mint az 1920-as évek szürreális absztrakciója. A régiek közül Czóbel Béla 1925-ben ismét Párizsba költözött jó egy évtizedre, de hosszú élete során később is rendre visszajárt, Tihanyi Lajos pedig berlini emigrációja után telepedett le itt. A fiatalok közül a Rippl-Rónai nevelt fiaként fölnőtt pécsi Martyn Ferenc másfél évtizedet töltött el a városban, s az absztrakt festészet egyik magyar úttörőjévé vált. Szintén hosszú párizsi évek formálták Farkas István festészetét. Ő is az absztrakció mellett kötelezte el magát, de művészetében az 1930-as évekre egy nyomasztó, szürreális világ váltotta fel a derűsebb párizsi időket. Bár anyagi lehetőségei megengedték volna, hogy megmeneküljön, mégis vállalta régóta érzett sorsát, s egyikeként a zsidó művész-mártíroknak Auschwitzban pusztult el.

 

Farkas István: Balatoni emlék

Farkas István: Balatoni emlék, 1938. Magyar Zsidó Múzeum

 

Egy hazai etnikum: A cigányok

 

A cigánytematika a magyar festészet egyik legsajátosabb tematikai vonulata. Ez érthető is, hiszen az országba érkezett, itt tevékenykedő muzsikus, teknővájó, üstfoltozó cigányok sajátos szokásaikkal, jellegzetes külső megjelenésükkel, énekükkel, zenéjükkel a romantika egzotikum iránti vágyához illeszkedtek, ráadásul az egyetlen hazai egzotikumként. Cigány muzsikusokat, iparosokat ábrázoló kisebb rajzok, metszetek már a XVIII. század végétől ismertek voltak, a cigány-téma azonban Barabás Miklós Egy utazó cigánycsalád Erdélyben című festményével került a nagy festői témák közé. A kép nemcsak a Magyarországon később oly divatossá váló cigányzsánerek, hanem a magyar népi életkép-festészetnek is első reprezentatív alkotása. Barabás 1843 tavaszán Bécsben, majd később Pesten állította ki a művet. A bécsi kritika túlzónak tartotta a sok pucér figura szerepeltetését, s erre Barabás egy cikkében a természethűség nevében így felelt: „ha egy utazó cigánycsaládot festek, bécsi saloni ruhába nem öltöztethetem”. A hazai kritika dicsérte a festményt, sőt Petőfi Sándor 1844-ben verset is írt a kép alá Vándorélet címmel.

 

Bihari Sándor: Bíró előtt

Bihari Sándor: Bíró előtt, 1886. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Barabás Miklós: Egy utazó cigány család Erdélyben

Barabás Miklós: Egy utazó cigány család Erdélyben, 1843. Budapest, az MKB Bank gyűjteménye, Letét a Magyar Nemzeti Galériában

Iványi Grünwald Béla: Cigányok a Lápos patak partján

Iványi Grünwald Béla: Cigányok a Lápos patak partján, 1909. Nagybánya, Muzeul Judetean ,Maramureș Muzeulde Arta „ArtăCentrul Artistic Baia Mare

 

A cigány témájú festészet a XIX. század második felében vált népszerűvé, s a nemzetközi műkereskedelemben is keresett árúvá. Böhm Pál, Valentiny János személyében szinte a műfajra specializálódott alkotókról beszélhetünk; mellettük kétségkívül Bihari Sándor tekinthető a legjelentősebb mesternek. A Bíró előtt kedélyes humorral, részletező naturalizmussal, a szereplők hiteles jellemzésével teremtett alkotás. A XIX. század folklorizáló, a cigányokra afféle etnikai kuriózumként tekintő felfogásához képest a XX. századra gyökeresen megváltozik a festészeti cigány-imázs. Míg a cigány a XIX. század festőinél szinte kivétel nélkül muzsikusként, az egzotikum hordozójaként jelent meg, a XX. századi festészetben már nem a zene embere többé, hanem a szabadságé. A modern cigányképekről eltűnik a „sztori”, a kedélyes narratíva, s a modellek, mint Gauguin tahiti bennszülöttjei, egy eszményi állapot hordozóivá válnak. A cigányság immár a vágyott teljességet szentesíti meg ember és természet kapcsolatában, amire az új utakon járó művészek az 1900-as évek elejétől törekedtek.

 

Ferenczy Károly: Cigányok

Ferenczy Károly: Cigányok, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Göröncsér Gundel János: Akt és cigánylány

Göröncsér Gundel János: Akt és cigánylány, 1907. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

 

Tihanyi Lajos: Cigányasszony gyermekkel

Tihanyi Lajos: Cigányasszony gyermekkel, 1908. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Ez a modernebb cigány-reprezentáció Nagybányán alakult ki Ferenczy Károly és Iványi Grünwald Béla munkásságában, ismertebbé azonban a kecskeméti művészeknél vált, elsősorban itt is Iványinál, illetve Perlrott Csaba Vilmosnál. A kora XX. századi cigány-ábrázolások közül feltétlenül kiemelkedő Göröncsér Gundel Jánosnak, a nagy hírű vendéglős dinasztiát alapító Gundel János fiának az alkotása. Gundel képeinek fő szervezője a fény és az árnyék. Akárcsak nagybányai kortársai, ő is ember és természet ideális, történeti és mitológiai referenciáktól mentes összhangját igyekezett megteremteni képein. Ám ez a harmónia Ferenczy Károly munkáin kívül csak keveseknél tűnik magától értetődőnek és természetesnek. Egyeseknél a spekulatív formakompozíció, másoknál egy bizonyos érzelgősség korlátozza a maradéktalan harmónia-érzetet. Gundel kompozíciója, bár hallatlanul merész és szokatlan, mégsem tűnik erőltetetten kimódoltnak. Inkább már az avantgárd robbanásra kész feszültsége érződik benne, a fényben és árnyékban álló alakok olyan kibékíthetetlen kontrasztja, amelyet ideig-óráig a természet világossága és rendje még kordában tud tartani.

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet  Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

Elválasztó vonal

Ur-i királysírok – A standard

Az Ur-i „standard” néven ismert műtárgy (1—3. kép, ásatási száma U.11164) Leonard Wolley ásatásai során került elő az ókori sumer Ur városában az RT ………… számú kirabolt sírból 1927-ben. A sír a korai dinasztikus IIIA (Kr.e. 2650—2550) periódusra keltezhető.

Az Ur-i „standard” egy trapéz profilú, oldalain mozaikberakással díszített faláda volt, amelyről a rajta látható ábrázolások jellege miatt kezdetben azt hitték, hogy egy katonai jelvény, standard volt. Ma azonban sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy egy sumer hárfa hangdoboza lehetett.

A „standard” egy fadoboz volt, amelynek mind a négy oldalát bitumenbe rakott, lazúrból, kagylóhéjból és karneolból készült mozaikberakásos jelenetek díszítették. A két hosszabb oldal (kb. 55 x 22.5 cm) közül az egyik, az ún. „háború panel” egy sumer királynak (minden bizonnyal Ur királyának) ellenségei felett aratott győzelmét ábrázolja. Ezen az oldalon (1. kép) a jeleneteket három regiszterbe rendezte a művész. A felső regiszter közepén maga a király áll (alakja nagyobb a többi alakénál és sisakja tarkórészén látható jellegzetes kontya). Mögötte katonai kísérete üres harcikocsijával, előtte pedig katonái foglyokat és behódolókat vezetnek elé. A középső regiszter a király hosszú köpönyeget és sisakot viselő gyalogosait ábrázolja, amint előre szegezett lándzsákkal támadnak a rendezetlen sorokban menekülő ellenségre (egy másik sumer városállam seregére). Az alsó regiszterben láthatók a sumer harcikocsizók, amint ellenséges gyalogságot gázolnak le. A sumer harcikocsi egy négy tömör kerékkel rendelkező, négy equida (valószínűleg onager) által vontatott nehéz kocsi volt. A másik hosszú oldal, az ún. „béke panel” (2. kép) a győztes hadjárat utáni lakomát ábrázolja. A király főemberei társaságában ülve mulat. Az iszogató előkelők mögött egy hárfás zenész (lásd hárfa) és egy énekesnő látható. A középső és alsó regiszterben katonák és pásztorok valószínűleg a zsákmányt vezetik: kecskéket, juhokat és marhákat. A „standard” két rövid trapéz alakú oldalán (3. kép) szintén három regiszterben állatalakokhoz kapcsolódó mitológiai jelenetek láthatók.

Ur-standard-1

Ur-standard-2

Ur-standard-3
Forrás: Dr. Dezső Tamás (ELTE BTK Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék)

 

5 comments

  1. 1. A Kecskeméti Művésztelepet 1909-ben alapították. 2. Czigány Dezső soha nem alkotott Kecskeméten, s nem volt tagja a telepnek! 3. Helyesen: Cifrapalota. 4. A Kecskeméti Művésztelep fő vonulatát a Párizst megjárt „magyar vadak” festészete jelenti, s Gauguin, Cézanne, Matisse hatása mellett egyes esetekben a korai kubizmus is formálta.

    1. Értékes hozzászólását hálásan megköszönöm. Véleményét, kérem, juttassa el Bellák Gábor művészettörténészhez is. A „Művésztelepek” címmel a weboldalon megjelent írás forrása a következő: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (262-276. oldal) Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711
      A „Lighthouse” weboldalon közzétett írás a Corvina Kiadó írásos engedélyével (Kúnos László aláírással) történt.
      Üdvözlettel,
      Adminisztrátor

      1. 1. Sajnos ez nem vélemény volt, hanem egy komoly hibalista (Czigány Dezső neve pl. már évtizedek óta kiadványról kiadványra terjedő tévedés)… 2. Bellák Gábor nem e korszakkal foglalkozik (jómagam viszont hivatalból is igen). 3. A fenti javításokat az olvasók érdekében tettem, hogy ne legyenek félretájékoztatva e témában. 4. Az Önök által idézett kiadvány esetében ezt a javítást viszont már nem tehetjük meg… 5. Pontos információkkal szolgálhatnak a témában az alábbi, a Kecskeméti Katona József Múzeum által megjelentetett, kiadványok: A Kecskeméti Művésztelep első korszaka (1909–1919). Kecskeméti Képtár – Cifrapalota, 2011. március 18. – május 29. Írta és szerk.: ifj. Gyergyádesz László. Kecskemét, 2011; A Kecskeméti Művésztelep első korszaka (1909–1919). Tanulmányok, Adattár. Szerk.: ifj. Gyergyádesz László és Osztényi Éva. Kecskemét, 2012.

  2. A „hibalistát” megköszönöm. Más irányú végzettségem okán a Corvina Kiadó gondozásában megjelent művészeti kiadványban közreadott tanulmányok hitelességét, adatainak korrektségét jóhiszeműen elfogadnom illett. Az olvasók érdekében tett javításait ezúttal is hálával fogadtam.

    Adminisztrátor

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s