gondolatok – Lighthouse

Pilinszky János – Az önzetlenség csatája

Pár hete olvastam lelki olvasmányban egy mondatot. Hirtelenében nem figyeltem fel rá, ahogy egy pohár víz, egy szelet

Hajlamosak vagyunk a fáradtságot egyértelműen a terméketlen erőtlenséggel azonosítani, holott létezik „teremtő fáradtság” is. Jól tudják ezt a

Ugyan, hogyan is határozhatnánk meg az annyiszor emlegetett bölcsesség fogalmát? Bölcsnek nevezném azt az embert, aki egyszerre tartja

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a

időszaka mit jelent ma, mire kötelezi a mai hívőt, a mai embert? Az egyház látszólag sokat engedett szigorából,

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban,

Szép a karácsony költészete, de ennek a költészetnek a gyökere véghetetlenül mélyebb, s tulajdonképpen még nem termette meg

Szeretem a temetőket. Egyszerűen s közönségesen szeretem a színeit, az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét, amely úgy veszi

Az őszinte, mély szeretetben minden szép, a legszebb mégis az, hogy a szeretett lénnyel való érintkezésünkben eltűnnek a

Hosszú néma gyászmenet kíséri: a város szájtátva csodálkozik. Az élet érverése szünetel egy percre, még a szívek dobbanása is megáll…