próza – Lighthouse

Juhász Gyula – A magyar Rousseau

Lomnicon, amelynek büszke csúcsánál magasabbra, egészen európai magasságokba emelkedett a lelke, vasárnap fogják végre valahára megülni az első

1 Ezerkilencszázhat őszén került a hallgatag és zárkózott fiatal Babits Szegedre, amelyet ő a por városának nevezett, és

Kedves szerkesztő uram, ma már tudom: öt vagy hat esztendő óta attól koldulok, hogy az évek életrajzképes alakot

Mikor a kilencszázas évek elején a pesti egyetemre kerültem, az irodalmi ifjúság szellemi érdeklődése szinte kizárólagosan esztétikai természetű

Hajh, azokban a boldog időkben, amikből régi nagy művészeink kerültek elő, sokkal mostohább volt a színész sorsa, mint

Hősök ők, a kisfiúk és kisleányok, akik most indulnak neki a tanítás és tudomány labirintusának, amikor minden azt

Részlet Baltasar Gracián „Az életbölcsesség kézikönyve” című művéből 1 Minden a netovábbig fejlődött már, s az ember is

A Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát

Atyám, aki születése óta balkezes, a következő találó hasonlattal szokta asztali beszélgetéseink alatt megvilágítani az emberi élet természetét:

Papírcsörgésre ébredtem föl, méghozzá ezüstpapíréra. Nyilván a tegnap esti csokoládé burkát csúszkáltatja ide-oda a huzat. A következő másodpercben