próza – Lighthouse

Juhász Gyula – Makó

Ebben az álmatagon elnyújtózó alföldi városban mintha a magyarság két nagy ellentétének lelke viaskodnék a halál után a

Mikor a vonat e csöndes alföldi város határába ér, mintha egy árnyalattal valahogy sötétebb kék lenne a levegőég

A gyógyintézet udvarán ült, s harsogó napsütésben. Feje vászonkendővel átkötve, hogy eltakarja hiányzó félfülét. A fehér-kék intézeti ruhában

Kettős harcot vívott: az élet és művészet harcát. Sorvadó testtel, beteg lélekkel. Egyik harcában a nyomor fojtogatta, a

Halálának százados évfordulója üde emlékezetben köszönti Csokonai Vitéz Mihályt. Költői alakja egy századon át csak nagyobbodott, csak nemesbedett,

Egy hamar elmúló zaj hallatszott tavaly a Burgban megjelent kísértetről, mely egy fehér asszony alakjában minden éjfélkor megjelent

Egy fejezet irodalomtörténet Tíz évvel ezelőtt egy folyóirat indult meg Nyugat címen, amelynek célja a modern magyar irodalom

ARGITSZIGET. A keskeny parkban, hol jobbra is, balra is láthatja felcsillanni olykor a Dunát, a mulandóság folyamát, a szinte már

Lomnicon, amelynek büszke csúcsánál magasabbra, egészen európai magasságokba emelkedett a lelke, vasárnap fogják végre valahára megülni az első

1 Ezerkilencszázhat őszén került a hallgatag és zárkózott fiatal Babits Szegedre, amelyet ő a por városának nevezett, és