„Ásványok beszéde”
Önjellemző vallomásuk néha vers, néha próza. Néha csak egy szó, néha tizenöt sor. Epigramma, aforizma, találó analógia vagy
Séta a kultúra ösvényein
Önjellemző vallomásuk néha vers, néha próza. Néha csak egy szó, néha tizenöt sor. Epigramma, aforizma, találó analógia vagy
Áprilisban születtem. Az ég, melyet először láttam, szeles volt, fénnyel és homállyal változó, a levegő tele párával, felhővel,
Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló
Kosztolányi Dezső bámulatos élet-szeretetéről sokat hallhattunk. Az élet minden kis részletét elfogultan, elfogadóan szemléli, a megszokottól eltérő módon.
Soha nem értettem a férfiakat, akik sóvárogni és sopánkodni tudnak egy nő miatt. Ezt mondják: „Mit csinál most?
A rendőrség a lehető legalaposabb nyomozással sem volt képes felderíteni Honoré Subrac eltűnésének rejtélyét. Barátom volt, s mivel
Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a
Nagy Imréről egyik vezető politikusunk nemrég erősen kritikus nyilatkozatot adott. Ebben nincs semmi elítélendő. Államférfiakról életükben és utána
Kosztolányi e bűbájos, prózában-versben írt kötetében megszólaltja a természet megannyi szereplőjét: virágokat, fákat, madarakat, állatokat, gyümölcsöket, drágaköveket. Utánozhatatlan
Országszerte és határon túl csaknem hetven településen, több mint 120 kortárs író részvételével ünneplik meg első alkalommal a