Juhász Gyula – A Dugonics-szoba
A fiatal, parvenü, rövid félszázad során faluból világvárossá vedlett Budapestet gyakorta megszólják nagy fiatalsága miatt. Nincsenek tradíciói, nincsen
Címke: próza
Ady Endre – Bohém esték
Előre kijelentem, hogy leleplezni akarok. Le akarom leplezni magunkat. Bohém embernek úgyis az a cudar természete van, hogy akkor is
Ady Endre – A Jókai-pár Nagyváradon
Illusztris, kedves vendégei lesznek nemsokára Nagyváradnak. Jókai Mór, az ősz költőfejedelem kíséri el az ő ifjú hitestársát, élete
Pilinszky János – Igen és nem
Még utolsó este is vakon reméltem, hogy nem kerül sor rá, hogy az utolsó éjszaka annyira kitágul, mint
Ady Endre – A legmagyarabb város
Valahonnan egy erdélyi zugból vendégem érkezett a minap. Amolyan magatüzétől táplált, ó magyar ember volt, ki odalenn csak
Juhász Gyula – Móra Ferenc ezeregy élete
A lebontott szülőház Ha én valami múltszázadbeli literátor lennék, azzal kezdeném az egészet, hogy 1879. július 19-én ragyogó
Ady Endre – Nyári estén
Magával ragadott a csendes, varázsos nyári este titokzatos hatalma. Mintha más szívünk volna ilyenkor! Ott ült mellettem, és
Juhász Gyula – Budapest
Megint mennek a vonatok Budapest felé. Nem túlságos sokan, nem túlságos gyorsan, de mennek. Viszik a lelkendező embereket,
Juhász Gyula – Gárdonyiról
Egy konferansz, amit nem mondhattam el A kilencvenes évek elején egy csöndes, félszeg és szegény újságíró dolgozott a
Szabó Lőrinc – Augusztus
Tikkadt, tikkasztó napverésben, káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől roskadó palástban trónol felettem a diadalmas és könyörtelen Nyár,
