vers – 23 Oldal – Lighthouse

Petőfi Sándor – Pest

Pest Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan! S én Pestnek mindig jóbarátja voltam, És ahol csak kell, hát pártját

Esik a nap! Szakad a súlyos, sűrü zápor zuhogva istenigazából. Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég! Óh

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc vértanúi 1958. június 16-ai kivégzésének, valamint a szovjet csapatok 1991. júniusi kivonulásának

Holdvilágos éj A hold az égen egy ezüst lant, Megannyi húr a sugarak; A hold ezüst lantján a

Hajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, (bár az ablak alatt a fáknak zöld korcsmáiba még alig ért,

Egy ing rohan a réten. Nap-éj-egyenlőségi viharban a szárítókötélről elszökött, s most rogy-rohan Medárd-zöld fű fölött egy sebesült

Alekszandr Szergejevics Puskin; Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz

Illatja rozmarinnak, Mézíze a fügének, És a rukerc pirossa Szájunknak és szemünknek S orrunknak is mi kellő? Hát

Helyét gyümölcsnek adja a szirom. A déli égen elterül a hőség. A termő kor jön: érés, felelősség és