Irodalom – Lighthouse

Kosztolányi Dezső – Szeptember áhítat

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,

Ránk tör észrevétlen ujra egy ősz! nézzed bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok, a beért szőllőhegy illata

Még utolsó este is vakon reméltem, hogy nem kerül sor rá, hogy az utolsó éjszaka annyira kitágul, mint

Valahonnan egy erdélyi zugból vendégem érkezett a minap. Amolyan magatüzétől táplált, ó magyar ember volt, ki odalenn csak

Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még

Nem tudom, milyen mértékben klasszikus a tréfa születését illetően, azaz ismerték-e a régi görögök és rómaiak? Újkori formája

A lebontott szülőház Ha én valami múltszázadbeli literátor lennék, azzal kezdeném az egészet, hogy 1879. július 19-én ragyogó

A szerelmes levelek mind nevetségesek, nem is szerelmes levelek, amik nem nevetségesek. Annakidején magam is írtam szerelmes leveleket,

Magával ragadott a csendes, varázsos nyári este titokzatos hatalma. Mintha más szívünk volna ilyenkor! Ott ült mellettem, és

Él egy barátom falun, akiről rég hallom, hogy megvakult. Valamelyik nap levelet kaptam tőle, amelyben tanácsokat ad nekem,