Irodalom – Lighthouse

Ady Endre emlékére

1919. január 27-én hunyt el Diósadi Ady Endre. Ady Endre – Ha a szemem lefogták Óh, elégtétel

Jól imádkozhattak a jég kedvelői. Ez az egyedüli sport, amire jó idő jár. Aztán milyen sport! Én magam

Mit ablakom körülfog vén kerettel, Megfrissül most az únt, szomoru táj, Víg napsugár pingál aranyecsettel Az ócska képen

Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj,

A tájra száll nagy szürke köd. Lelkemre száll nagy szürke bánat, Megejtőn, némán, nehezen. Anyám, én édes jó

Kivül meleg van. Belül hüvös van. A papa az aratóknál jár. A mama a konyhán foglalatoskodik. Juliska egy

1886 Egy felvidéki dzsentri családnál fordultam meg egyszer. Egészen más világ az, mint minálunk. Más erkölcsök, más szokások

Mormolnak szelei a fagyos északnak, A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak; Ellepik a főldet sűrű fergeteggel, A folyóvizeket megkötik

A magyar történelem drámaciklusában a XVII. század komor tragédia: halálos őrlődés szultáni és császári között. Az előző, a

Kormosan, de tiszta szívvel, A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai. És kivánunk, és ohajtunk