Irodalom – Lighthouse

Jókai Mór – Az én színpadi életem

Minthogy tartok tőle, hogy ezt a részét a biográfiámnak senki sem fogja megírni, hát megírom magam. Nekem is

– Olyan szép feleségem van – mondta. A sörből egy gyufaszállal próbálta kihalászni a cigarettapernyét. – Adja csak

Tarka virágnak Illata kábít, – Édes a méz mit Kelyhe kinál; Lebben a lepke, Röppen a méh –

Szomory Dezsőnek 1. Ha hideg és ködös téli reggeleken, amikor egész Budapest sűrű, kékes harmatfelhőkbe burkolózik, valahonnan a

Félelmes szépség, ravasz mint a tőr! Rózsállik arcod, de szíved kopár. A te keménységed kerékbe tör; nyomodban a

Szindbád karcsú, nyúlánk, de elég izmos férfiú volt, már gyermekkorában megtanulta a valcert és a polkát, és a

Almavirággal futkos a szellő, akár egy kócos semmirekellő. Kócosnak kócos, de nem mihaszna, okot nem ád ő

Éneklem a tavaszt, a fényt, Bimbózó ifjú zöld reményt, Szerelmes szívem sóhaját S csitítgatom szegényt, Nekem nyilik minden

(részlet) [Tavasz édes mámorában] 1 Tavasz édes mámorában, nem májusban, még korábban mikor teljes napsugár van,

A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó