Irodalom – Lighthouse

Fenyő László – Novemberi fény

Beteg és fázó, így jó nekem őszidőn ott ülni naphosszat a hasas kályha mellett szemlélve a parázs életét,

Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – 2016. március 31. ): író, műfordító.1944. június 30-án a Budapest környéki

(részlet) Első ének ,Tholdira királynak egyszer lőn haragja… Három esztendeig nem ment bé udvarba.’ Ilosvai 1 Őszbe csavarodott

A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól,

állunk. A természet álomba merül, csak a mindenség végzi továbbra is változatlanul működését, lankadatlan csillagaival figyelmeztetve, hogy a

Köröttem csend – és temető. Csak néha suttog valami, csak néha lehet hallani: ez ő, ez ő, ez

Az ősz legutolsó virágait szedem. November siratja magát. Sárban gázolok a dúlt réten át, s mintegy válaszként bennem

Hüvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bujnak a vének. Ködben

A fiam, a gazember, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa is csak kegyes úri

/verses mese/ Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb