Irodalom – Lighthouse

Tompa Mihály – Életem

Én nem nevezhetem tengernek éltemet, Hisz az csak egy csendes, boldog tavacska volt; Jó volt hozzá az ég,

Éppen hét szeretőm van. Csontos vállú, kicsit lófejű, házsártos az első. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar,

Vitézi ének 1552-ből. – Boldog vala az az idő Tamásin Mikor voltunk az köveknek hányásin, – Örvendett ott

Forróságok, lobbanások után szelíd mámorral hozza kincsét a kifáradt ősz. Hallod érveréseit, a monoton ritmust? Ne még! –

“amit az életben összegyűjteni sikerült, ne vidd magaddal, hanem szórd szét …” „Budai polgári családból származom. Jó voltam

Uram, adj csöndes éjt, Nyugodalmas, nagy éjt A te vén gyermekednek, Beteg, rossz gyermekednek. Fölséges dáridók, Keserves dáridók

Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos –

Teli van az ég ezüst pitykével, Mi tündöklik a tejúton éjjel, Tán az isten mosolya. Dávid képe álmodoz

„Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.” A gazdag főnemesi családba született Francois de La Rochefoucauld

A vándor Ki vagy, te szeszélyes Te szőke víz, Te lusta, te széles, Nyugalmas, édes, Kinek kurta útja