Quinkans rock painting

Az ausztrál őslakók mitikus hagyományai

Közzétette:

 

 

A bennszülöttek ősei vadásztak, gyűjtögető életmódot folytattak, s hordákban éltek. Fegyvereiket, használati tárgyaikat és munkaeszközeiket kőből, fából és más anyagokból (állatbőr, csont, növényi rostok) készítették: abból, amit sivatagi környezetükben találtak. A fémeket nem ismerték. Ők fejlesztették ki a bumerángot, ezt a lapos, sarló alakú hajítófegyvert. A korábbi egyszerű életformát az együttélés bonyolultabb rendszere váltotta fel, amely mitikus hagyományokban gyökerezett: az őslakosok hite szerint az úgynevezett álomidőszakban teremtő lények érkeztek a Földre, s életet adó erővel töltötték meg. Ebből a természetfelfogásból következik, hogy a bennszülöttek számára a Föld szentség, amelyet nem szabad megváltoztatni, megművelni vagy eladni. A mítosz szerint amelyik törzs elveszti a földjét, az kihal.

A családfők s a csoportok főnökei tekintélyüket és hatalmukat ezektől a mitikus ősöktől származtatták. A totemizmusnak különleges jelentősége volt: minden ember valamely állattal, növénnyel vagy kozmikus jelenséggel – totemjével – érzett rokonságot, melyet gyakran mitikus ős- vagy védőszellemként tiszteltek. A totemhez való tartozás rokonsági rendszereket és kapcsolatokat hozott létre más, ugyanahhoz a totemhez tartozó klánokkal. Az egy totemhez tartozók nem házasodhattak egymással; a növényi vagy állati totemet nem volt szabad sem megölni, sem elfogyasztani.

Ahogy az őslakosság egynek érezte magát a teremtéssel és a természettel, úgy művészetük is általános volt, nem szakosodott. Minden együvé tartozott: a mitikus énekek és táncok, a fakéreg színpompás festése, a tjurungák (kultikus célt szolgáló fa- vagy kőszeletek) s a hirnökbotok kifestése, melyekkel távoli törzseknek küldtek üzenetet, a pajzsok és bumerángok faragásai, a táncosok tetoválása és kifestése vagy a didgeridook (tompa hangú fúvócsövek) művészi megszólaltatása.

 

Didgeridoo

A didzseridu az észak-ausztráliai őslakosok fúvós hangszere. Bár leggyakrabban fából készül, megszólaltatásának módja miatt hangszertani besorolása szerint mégis a rézfúvós hangszerek családjába tartozik. Fotó: Wikipédia

 

Figyelemre méltó az ún. röntgenstílus: az élőlényeknek és szellemeknek nemcsak a külsejét, hanem csontjait és egyéb belső szerveit is ábrázolták. Leggyakrabban a piros és sárga színt használták.

Ennek a kultúrának a legremekebb alkotásai a sziklafestmények, elsősorban az Északi területen (Arnhem-föld) és Queenslandben (Laura); akadnak köztük 20 000 évesek is.

 

australian tree bark painting

Kenguru totémiás őse – kéregfestmény, Arnhem Land , c. 1915

 

Napjainkban újra feléled a fakéregfestés, az ősi motívumok alkalmazása festményeken és táncokban. A hagyományok továbbélésének jó példája a Cairnsben élő festőművésznő, Leanne Reid Wanjidari munkássága. A művésznő nevét már a tengerentúlon is ismerik.

 

Quinkans rock painting

“Quinkans” sziklafestméy (Qeensland, Laura) Fotó: Wikiwand

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (458. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s