elbeszélés – Lighthouse

Manuel Alegre – A kő

Volt egyszer ember, aki egy követ keresett. Nem akart semmi mást, csak azt egy követ. Tudta, hogy valahol

Negyedik Béla király sajnos megbetegedett. Doktorok, javasasszonyok, kuruzslók jártak messze földről az udvarába, hogy meggyógyítsák. De bizony egyik

A Homorod völgyéből emelkedik ki az a bazalthegy, amelyen Kőhalom vára áll, nem messze Brassótól. Nem volt amolyan

Szerelmes vagyok az orgona-virágba. Talán betegség is ez, hogy az orgona-virágba vagyok szerelmes? Alig várom a reggelt, alig

1886 Azért mondták rá, hogy »keresd«, mert nem lehetett megtalálni. Távol esett mindennemű hadi utaktól, városoktól, egy erdők

Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.

1886 Egy felvidéki dzsentri családnál fordultam meg egyszer. Egészen más világ az, mint minálunk. Más erkölcsök, más szokások

Csípős, hideg idő van, a hó csak úgy ropog az emberek talpa alatt. Hanem azért az utcák olyan

1885 Egy szép királyné uralkodott Smargaza nevű országban, és az a fejébe vette, hogy a férfiak mind gonosz

(részlet) Az én naptáramban ma is az október az év kezdete. Gyerekkorom nevelése nem ismert szilveszteri vigasságot, december