Szerb Antal – A Duna, a költők és a mulandóság
Régi költőink kicsire nem néztek, a részletek iránt általában nem volt érzékük, az erdőtől nem látták meg a
Séta a kultúra ösvényein
Régi költőink kicsire nem néztek, a részletek iránt általában nem volt érzékük, az erdőtől nem látták meg a
Ajánlatos koratavasszal, vasárnap délután. A Gellérthegy tetején egy rom épült, a Citadella. Kicsi lőrésszerű nyílások láthatók a falon,
A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part
A jó tanuló az első padban ül, ahol hárman ülnek: ő a középen, a jó tanuló, Steinmann. Az
Nem mentek sehová. Minek is? Itt ez a szép Budapest, mondta az ifjú férj, van itt színház, mozi,
Hajh, azokban a boldog időkben, amikből régi nagy művészeink kerültek elő, sokkal mostohább volt a színész sorsa, mint
az 1948-1988 közötti időkből „Aki nem hiszi, utánajárunk” (Az ötvenes évek humora) Két párttag beszélget A szavazásról beszélget
Politikai vicceink (1966) – Mi a kapitalizmus? – Embernek ember által való kizsákmányolása. – És mi a szocializmus?
az 1948—1988 közötti időkből „Tapsolj kopasz, mert elvisz az ÁVO!” (Viccek Rákosiról) Hogyan neveznék Rákosit? Sok neve volt
(Szomorú történet) Én nem tudom, ki volt az a gonosz ember, aki énrólam kihíresztelte, hogy én jó ember