szerelem – Lighthouse

Madách Imre – Isten veled

Hittem, sugárod voltam, és te rózsa, Mely illatot s színt tőle nyer csupán; Szerettelek, s szerelmem boldogsága Volt,

(Gina emlékkönyvébe) Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé

Az öregember kinn ült a fehérre meszelt ház előtt az oleander bokor árnyékában, és leste a vakító fehérségű,

Mendegélt Barabás bácsi a hosszú és köves falusi utcán. Mendegélt hazafelé. Vasárnap délután volt, ősszel. A nap már

Fáradtan ragyogva játszik felhőn a holdsugár, bús, hideg fényében ázik és búsul a néma táj. Trojkám repül

LA REMPAILLEUSE Vége felé járt a Bertrans márki vadászatnyitó lakomája. Tizenegy férfi, nyolc fiatal hölgy és a körorvos

Párom ma jön, ajándokul Bibor szerelmet hoz nekem S hogy édesb legyen benne bíznom, Messziről jön és idegen.

Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillag-testvér

Csillagvilágok hullton hullnak, hullvást meggyúlnak és kimúlnak, hullnak szegények sebesen, egymásra merőlegesen; hol a Tejút tündér övéből, hol

Szerelmes vagyok az orgona-virágba. Talán betegség is ez, hogy az orgona-virágba vagyok szerelmes? Alig várom a reggelt, alig