Gelence templomerődje

 

 

A Keleti-Kárpátok zordon hegyeinek ölelésében, a Székelyföld egyik jelentős városától, Kézdivásárhelytől alig néhány kilométerre terül el Gelence (románul Ghelinta) község. Ízig-vérig székely település, határában nagyméretű székely kapu alatt haladhat el az ide látogató.

 

templomerőd

 

Mert sokan megfordulnak itt, hiszen az UNESCO Világörökség listájára felkerült gelencei templom valóban csodálatra méltó alkotás. A Szent Imre tiszteletére felszentelt szakrális épület keletkezését a szakemberek az eddig végzett kutatások alapján a XIII. századra teszik. A terméskőből készült templomhajó 13,5 x 8,2 méter hosszú volt, ehhez egy félköríves apszis csatlakozott. A XVI. században ezt lebontották, hogy egy sokszög záródású késő-gótikus szentéllyel nyerje el végleges formáját.

Gelencei templom

Mennyezetét 103 gazdagon festett kazetta jelenti, amit valószínűleg egy brassói szász mester festett. A gelencei római katolikus egyház fő ékességét azonban a Huszka József által 1882-ben felfedezett freskók jelentik, amiken Szent László legendáját örökítették meg a korabeli mesterek.

fali freskó

A falfestmények az 1330-as évekre datálhatók. A legendárium képkockái egymás után vonultatják fel a székelyföldi Szent László kultuszra oly jellemző motívumokat: Szent László hadba indul fehér lován, harc a kunokkal a cserhalmi csatában, a váradi püspök leányát elrabló pogány vezér üldözése, közelharc vele, aminek során a leány elvágja a kun lábinát, majd annak lefejezése után Szent László megpihen a leány ölében. E mellett más vallásos tárgyú falfestmények sorakoznak még a templomhajó két oldalán. Így az érdeklődő megismerkedhet Jézus Krisztus vagy Alexandriai Szent Katalin életéből merített jelenetekkel.

Gelencei templombelső

A templombelső megismerése után érdemes körüljárni az épületet, amit a középkor háborús eseményekkel oly gyakran sújtott veszélyei miatt vaskos kőfallal oltalmaztak. A gelencei erődtemplom bejáratát kőtorony biztosította, aminek felső részletét az 1870-es helyreállításkor fából egészítették ki. Hátsó fertályán a falusi temető sírjai adnak hangulatos keretet az Árpád-házi királyok idejéből fennmaradt műemléknek. 


Szatmári Tamás – erdelyivarak.hu

 

A Kinkakuji („Aranytemplom”) Kyotoban

 

 

Az Ashikaga-sógunátus ideje alatt (1338-1573), a Muromachi-korban a buddhizmus befolyása olyan jelentős volt a kultúrában, hogy nehéz határozottan szétválasztani a vallási és a világi művészetet. Két jellegzetes vonásokkal bíró kultúrkör alakult ki két Ashikaga sógun körül, Yoshimitsu (1358-1409) Kyoto északi részén található villája aKinkakuji, KyotoKinkakuji (Aranytemplom) valamint unokája, Yoshimasa (1436-1490) villája a város keleti részén, a Ginkakuji (Ezüsttemplom) jelentették a kor kulturális központjait. Az épületek eredetileg a sógunok számára készült elegáns lakóhelyek voltak, ahol kikapcsolódásaiknak szentelhették magukat. Haláluk után alakították át az építményeket kolostorokká (templomokká), a Kinkakuji hivatalos elnevezése Rokuonji, s a Shōkokuji-hez tartozik.


A Kinkakuji nevét egy ragyogó, aranyfüstlemezekkel borított, háromszintes épületről kapta, mely a kert mesterséges tavának partján áll. Tetejét büszke főnixmadár szobra díszíti. Yoshimitsu 1397-ben szerezte meg a területet, ahol eredetileg egy shinden stílusú lakókomplexumot építtetett, kertekkel és számos kiegészítő épülettel bővítve, mint például a háromszintes pavilon és további két pagoda. 1399-ben költözött ide, miután letette a sóguni hivatalt. Az eredeti Aranypavilont 1950-ben felégette egy fiatal szerzetes. A történetetKinkakuji, KyotoMishima Yukio dolgozta fel Aranytemplom című regényében. A pavilont hamarosan ismét felépítették, az eredeti mintájára állították helyre. Az 1980-as években kicserélték az aranyfüstlemezeket, s 1987 óta ismét látogatható.


Az aranyfüsttel borított pavilon háromszintes, kettős tetőszerkezetű építmény, mely számos különböző funkciónak ad otthont. Az épület tervezésénél a hasonló kínai építményeket is figyelembe vették. Az első szint pihenésre szolgál, innen lehet gyönyörködni a kertben és a tóban. Felfüggesztett bambuszfüggönyök határolják, ezeket feltekerve láthatóvá válik a belső tér, hasonlóan a Heian-kori palotákhoz. A második szint a szamurájok ízlésvilágát tükrözi, falakkal határolt, L alakú alaprajzú. A harmadik szint a legkisebb alapterületű, itt Amida buddha és huszonöt bódhiszattva szobra kapott helyet, továbbá egy Kamakurából származó Buddha ereklye. Kyoto egyik leghíresebb látványossága, a tó vizében tükröződő pavilon festői képet nyújt.

Bincsik Mónika – ELTE-BTK

 

Hotel Ritz Budapest

 

 

Egy éve nyitotta meg kapuit az ötcsillagos Hotel Ritz Budapesten, az Erzsébet tér 10. szám alatt. Százhetven szoba, harminc lakosztály. A híradásban az szerepelt, hogy ez az első Ritz Hotel az országban.

 

Hotel Ritz Budapest 1913-ban

Hotel Ritz Budapest 1913-ban

   Pedig már volt egy Ritz Hotelünk. Igaz, angol tulajdonban, de teljhatalmú magyar igazgatóval, Vásárhelyi Károllyal. Budapest egyik legelőkelőbb és legfényűzőbb szállodája 1910-1913. között épült, Fellner Sándor és Sós Aladár építészek tervei szerint neobarokk stílusban. Az ötemeletes épületet Dunapalotának is hívták. Volt benne százhúsz lakosztály, olvasó-, fogadó- és banketterem; télikert, tetőkert, kávéház, étterem; bár és grillszoba, központi fűtés, valamint 3 személy és 4 teherlift.

   A korabeli újságok szuperlatívuszokban írtak az új szállodáról.Budapest dunai látképe újabb ékességgel lett gazdagabb. A Mária Valéria-utca, Eötvös-tér és a dunaparti telektömbön felépült a Ritz-szálloda, amely kényelem, ízlés és előkelőség dolgában a külföldi nagyvárosok elsőrangú szállodáival vetekszik. Gróf Szapáry Pál kezdeményezésére épült fel a pompás épület, ő létesített kapcsolatot a Ritz-társulattal, melynek szállodái Európában és Amerikában egyaránt az előkelőség fogalmává váltak, kényelmet, szolidságot és kulturált életet jelentenek. Madame Ritz, akinek tapasztalatai és páratlan ízlése jutott érvényre a szálloda építkezése és belső berendezése körül, már hónapok óta Budapestre költözött és a legapróbb részletekig is kiterjedő figyelemmel gondoskodott mindenről, csakhogy ez a szálloda is méltó legyen a Ritz névhez.

   Egy év múlva kitört az első világháború és a Ritz rövidesen csődbe ment. Az épületet 1916-ban a „hadimilliomos” Dreher-család vette meg és üzemeltette tovább, ekkor már Dunapalotának hívták, a Ritz-név védett volt. Sok híresség szállt meg itt, például Edward walesi herceg is mindig, amikor Magyarországra látogatott.

   Ha már a Google-ból kikerestem, ideírom a Ritz-szálloda Rt. igazgatósága tagjait. Gróf Szapáry Pál (elnök), herceg Colloredo Mannsfeld József, dr. Hirsch Albert, Libits Adolf királyi tanácsos, Kisfaludy Lipthay Béla, toronyi Fellner Sándor, dr. Meyer Frigyes Lajos, Munk Péter, Lichtenstadt Marcell Viktor. Egyik-másik leszármazottja részt vesz a mai magyar gazdasági életben is.

   A szálloda a második világháború egyik szőnyegbombázása során teljesen megsemmisült.

Láng Róbert – EuroAstra

 

Buddhista központok Tibetben

 

 

Potala palota

A Potala (t.: Po ta la), a dalai lámák palotája a közép-tibeti Lhászában, a Vörös hegyen. Nevét Avalókitésvara bódhiszattva dél-indiai szent hegyéről kapta. A hagyományos tibeti építészet stílusában készült Potala elődjének tekinthető palota alapjait a 7. században, a Jarlung dinasztia uralkodásának idején rakták le. A tizenhárom szintes Potala két fő része a Fehér (t.: Pho brang dkar po) és a Vörös Palota (t.: Pho brang dmar po). A Fehér Palotát 1645 és 1648 között építtette az 5. dalai láma, majd 1649-ben költözött át a Drepung (t.: ‘Bras spung) kolostorból a tibeti kormányszervekkel, és a szerzetesek képzésére szolgáló Namgyel (t.: rNam rgyal) kollégiummal együtt. Az 5. dalai láma halála után 1690 és 1693 között a tudományos munkásságáról is nevezetes kormányzó, Szangye Gyaco egy központi résszel, a Vörös Palotával egészíttette ki az épületet. Itt láthatók többek között a dalai lámák lakosztályai, a kihallgatási csarnok és a Geluk (t.: dGe lugs) rend három tantrikus védőistenségének (Csakraszamvara, Guhjaszamádzsa, Vadzsrabhairava) háromdimenziós mandalái is. A Phakpa Lhakhang szentélyben található Tibet egyik legszentebb szobra, az államalapító uralkodó, Szongcen Gampo (Srong btsan sGam po, ur. kb. 629–649) meditációs istenségét megszemélyesítő, szantálfából faragott, nepáli stílusú Árja-Avalókitésvara szobor, melyről később számos másolatot készítettek. Az egyik felső emeleten, a Szongcen Gampo meditációs szentélyeként ismert cellában van az uralkodót és két feleségét ábrázoló, életnagyságú, festett stukkó szoborcsoport. Bár készítésük koráról vita folyik, stílusuk a 9. századi közép-ázsiai szobrászat hatását mutatja, s mintaként szolgálhattak a későbbi királyi portréábrázolásokhoz. Egy másik szentélyben a tantrikus Kálacsakra istenség 4 m átmérőjű és 3 m magas, háromdimenziós mandaláját helyezték el. Az épületben megtalálhatók a dalai lámák síremlékei (az 5.-től kezdődően, a 6. kivételével), azaz a relikviáikat tartalmazó nyolc sztúpa, melyek közül az alapító 5. dalai láma aranyozott sztúpája a legnagyobb méretű. A felújított falképek egy része a dalai lámák és a kínai császári udvar kapcsolatát ábrázolja.

 

Potala palota

A Potala palota távlati képe. Fotó: Gelle Zsóka

1717-ben a dzsungár mongolok kifosztották a Potalát. Bár 1959-ben, a tibeti felkelés alatt érték sérülések, a Kulturális Forradalom alatt nem szenvedett nagyobb károkat. 1989 és 1993 között a kínai kormány felújíttatta az épületet, amely 1994-ben a világörökség listájára került.

Szamje kolostor

Szamje (t.: bSam yas) Tibet legrégibb buddhista kolostora, a Cangpo folyó völgyében, Lhaszától délkeletre. A második buddhista Tankirály, Triszong Decen uralkodása alatt, feltehetően 775–779 körül építették, s az indiai Vikramasílá kolostor apátja, Sántaraksíta, valamint a nagy tantrikus mester, Padmaszambhava segítségével avatták fel. Számos buddhista művet itt fordítottak szanszkritból tibetire, s itt szentelték fel az első tibeti szerzeteseket, a „hét kiválasztottat” is. 792 és 794 között nevezetes hitvita zajlott Szamjéban, a buddhizmus fokozatos módszerét hirdető indiai és a csan buddhizmust képviselő kínai szerzetesek között, mely az előbbiek győzelmével végződött, s a buddhizmus indiai változata vált uralkodóvá Tibetben.

 

Szamje kolostor

A Szamje kolostor. Fotó: Kisházi Anna

Szamje kolostor

A központi épület, az Üce tetőzete a Szamje kolostorban. Fotó: Kisházi Anna

Szamje kolostor

A Szamje kolostor főbejáratánál álló kőelefánt. Fotó: Kisházi Anna

A kolostort valószínűleg az északkelet-indiai tantrikus kolostori egyetem, Odantapurí (mai Bihár tartomány) mintájára építették. A nagy központi templomot kisebb szentélyek és sztúpák vették körül, melyek egy térbeli mandalát formáltak, s egyben a buddhista világegyetem központját, azaz a Méru hegyet, a négy fő- és nyolc mellék kontinenst, valamint a Napot és a Holdat jelképezték. Ellipszis alakú külső fala ugyancsak a mandala körkörös elvére utal. Nevezetes a főbejárat baloldalán álló feliratos kőoszlop, mely a buddhizmus államvallássá tételét hirdeti, valamint az alapítás korából való két kőoroszlán, egy kőelefánt és egy feliratos bronzharang. A „középső” templom, a háromemeletes Üce (t.: dBu rtse) szintjei az írásos hagyomány szerint három különböző – tibeti, kínai és indiai (más forrás szerint khotáni) – stílusban épültek. Szamje korábbi és jelenlegi védelmező istensége, Pehár (t.: Pe har), a 8. században, Közép-Ázsiából ide hozott istenség és Ceu Marpo (t.: Tse’u dmar po) szobra a Tanvédő istenségek szentélyében kapott helyet. A falképeket, melyek főként történelmi jeleneteket ábrázolnak, a 18. század közepén festették újra. A kolostor polgárháború (11. század), tűzvészek (17. és 19. század) és földrengés (1816) miatt korábban jelentékeny csapásokat szenvedett, ám ezeket a 18. és a 19. században helyreállították. Bár az 1950-es években nem érte kár az épületeket, a Kulturális Forradalom elején a kínai vörösgárdisták lerombolták az Üce harmadik emeletét, aranyozott tetőzetét, és körülötte a négy sztúpát is. Eltűnt a kolostor számos szobra, thangkája és rituális felszerelése is. Szamjét az 1980-as évek végén kezdték helyreállítani.

Írta: Kelényi Béla ELTE BTK

Egyiptom római szemmel

 

 

Az egyiptomi kultúra már jóval azelőtt nagy hatást fejtett ki a rómaiakra, hogy Egyiptom római provinciává vált. A csodálatos egyiptomi műemlékek, valamint az egyiptomiak feltételezett bölcsessége mellett a rómaiak érdeklődését az egyiptomi istenek és a vallás keltette fel leginkább. Egy olyan vallás, amely Osiris történetén keresztül a halál utáni újjászületés, megújulás reményét jelentette a rómaiak számára.

A Kr. u. 1. században nem tűnt úgy, hogy a kereszténység fogja megdönteni a római istenek uralmát. A hagyományos római vallásnak ekkor teljesen más kihívással kellett szembenéznie: az egyiptomi istenek, közülük is elsősorban az egyre népszerűbb Isis kultuszával. Apuleius Az aranyszamár (eredetileg Metamorphoses, vagyis Átváltozások) című művében az elgyötört főhősnek a tengerből kilépve jelenik meg az az istennő, kinek valódi neve Isis: “Így könyörögtem, így tornyoztam keserves siralmaimat, míg lelkem elbágyadt, megint lefeküdtem homokágyamon, rám borult az álom, s elringatott. Még alig szunnyadtam el, s íme, a tenger közepéből isteni arcnak istenekben is tiszteletet gerjesztő vonásai bukkannak föl. … Isteni nyakán dúsan, hullámos csigákban, rendetlen rendben kibontott haja lágyan omlott alá; fenséges fejét tarka virágok ezerszínű koszorúja övezte. … Ily szépségesen, ilyen fölségesen, Arábia drága illatait árasztva, isteni hangján kegyesen így beszélt hozzám: Könyörgéseid, Lucius, meghatottak: íme, itt vagyok én, a természet anyja, minden elemek úrasszonya, időtlen idők legősibb gyermeke, istenségek legnagyobbika, szellemek királynője, égi lakók legkülönbike, akinek alakjában minden isten és istennő egybeolvad…” (Révay József fordítása). Ez az istennő persze nem azonos az egyiptomi vallás korábbi korszakaiból megismert Isisszel, aki itt egyetemes, mindent magába foglaló istennőként jelenik meg. Apuleiusra nagy hatást gyakorolt Plutarchos Isisről szóló műve, s így a platóni filozófia. Isis Apuleiusnál úgy szerepel, mint a természet úrnője, a legfőbb isten, kinek kultuszába csupán titokzatos szertartások során nyerhet beavatást az erre kiválasztott személy. A beavatási szertartásokat azonban oly mértékben titokban kellett tartani, hogy Apuleius is csupán utal rájuk, nem ismerteti őket, hiszen, ahogy írja, ezzel isteni titkokat sértene.

Az Isis-kultusz elterjedtségét jól mutatja, hogy Savariában, a mai Szombathelyen is találtak egy Isis-szentélyt (Iseum). Ahhoz azonban, hogy az Isis-kultusz ilyen elismertségre tegyen szert, küzdelmek és viták során át vezetett az út, hiszen a rómaiak vegyes érzelmekkel viseltettek az idegen kultuszok iránt. Kr. e. 52-ben már álltak Isis- és Sarapis-templomok Rómában, a senatus azonban úgy határozott, hogy ezeket a templomokat le kell rombolni. Lehet ugyan az egyiptomi isteneket tisztelni, de nem a város határán belül, szólt a döntés, ennek a tilalomnak azonban, úgy tűnik, nemigen sikerült érvényt szerezni. Kr. e. 21-ben a városon belül is álltak egyiptomi kápolnák. Az ellenérzés a nép körében terjedő egyiptomi kultuszok iránt azonban a későbbiekben sem szűnt meg, nem sokkal később, Kr. u. 19-ben Tiberius tett arra kísérletet, hogy az egyiptomi kultuszokat kiűzze a városból. 

Az egyiptomi istenek és kultúra iránti érdeklődés a társadalom vezető rétegeiben is megfigyelhető. Számos császárról tudjuk, hogy mikor Egyiptomot felkereste, arra is szakított időt, hogy meglátogasson egy-egy fontosabb műemléket, kultuszhelyet. A császár családjának luxusházaiban gyakorta alkalmaztak egyiptomi jellegű díszítéseket, így például a Palatinuson, “Augustus házában” egyiptomi témájú jeleneteket láthatunk. A római elit Egyiptom iránti érdeklődésének másik ékes példája Hadrianus egyiptomi témákban és motívumokban bővelkedő villája Tivoliban, továbbá ismertsége mellett jó állapota miatt is kiemelendő a pompeii Isis-templom. Az obeliszkek iránt különös előszeretettel viseltettek a rómaiak: több is átkerült eredeti helyéről, az egyiptomi templomoktól Rómába, ahol ma is sok téren egyiptomi obeliszkek állnak. Rómába így sok eredeti egyiptomi műemlék került, de nagy szerepet játszottak az egyiptomi kultúra közvetítésében azok az egyiptomi művészek, illetve kézművesek is, akik római megrendelők hívására érkeztek Itáliába.

 

A pompeii Isis-templom

A pompeii Isis-templom (2007)

Titokzatos bölcsesség és tudás birtokosainak tartották az egyiptomiakat, ezért foglalkoztatott például sokakat a hieroglifák titka. Azonban az egyiptomi kultúra egyes sajátosságai, így például az állatkultusz, gyakorta erős ellenérzéseket váltottak ki a műveltebb rómaiakban és görögökben is. Bár az Isis- és Sarapis-kultusz fénykora a Kr. u. 4. században már leáldozóban volt, mégis fontos ez a szellemi irányzat Egyiptom európai recepciójának történetében. Pontosan a kereszténység kibontakozását megelőzően terjedt el az Isis-kultusz a római birodalomban, és így, például az ikonográfia terén, a születőben lévő kereszténységre is jelentős hatással volt.

Gulyás András – Szépművészeti Múzeum 2004

 

A művészet templomai – Pápai bazilikák 3D

 

 

Pápai bazilikák 3D címmel december 15-től kerül a mozikba A művészet templomai című művészeti ismeretterjesztő sorozat következő része. A Vatikáni Múzeum 3D és a Firenze és az Uffizi-képtár 3D alkotói ezúttal Róma, az örök város négy pápai bazilikáját mutatják be, a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság rendkívüli szentéve tiszteletére.

Pápai bazilikák 3DA modern 3D/4K technológiával és speciális kamerabeállításokkal készített filmben eddig sosem látott szemszögből tárul fel a Vatikáni Szent Péter-bazilika, a falakon kívüli Szent Pál-bazilika, a lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház és a Santa Maria Maggiore-bazilika csodálatos épülete és páratlan műkincsgyűjteménye.

Az egyes helyszíneken neves művészeti szakértők kalauzolják végig a nézőket: közreműködik Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója, Paolo Portoghesi nemzetközi hírű építész, Claudio Strinati művészettörténész és Micol Forti, a Vatikáni Múzeum kortárs művészeti részlegének igazgatója.

A film olyan különleges helyszíneket is bemutat, amelyeket turisták nem látogathatnak, például a nyolcszögletű Szent Péter Műhely kupolatermét, a Vatikáni Apostoli Könyvtár Sixtus termét vagy az Apostoli Palota hercegi termét. A monumentális épületek mellett olyan kimagasló művészek munkáinak részletei tárulnak fel a mozivásznon, mint Michelangelo Buonarroti, Giotto di Bondone, Gianlorenzo Bernini és további jeles itáliai alkotók.

Az építészeti és képzőművészeti remekművek bemutatásán túl a film felidézi a bazilikák régi csodálóit is, köztük Itália szerelmesét, a francia Stendhalt, aki „Római séták” című művében örökítette meg a négy bazilikában tett egykori látogatását.

A művészet templomai – Pápai bazilikák 3D

színes, szinkronizált olasz ismeretterjesztő film

Forgalmazó: Pannonia Entertainment

Magyarországi bemutató: 2016. december 15.

Szereplők: Micol Forti, Adriano Giannini, Antonio Paolucci, Paolo Portoghesi, Claudio Strinati

Forgatókönyvíró: Laura Allievi

Operatőr: Massimiliano Gatti

Vágó: Valentina Corti, Andrea Fiorentino

Zene: Matteo Curallo

producer: Cosetta Lagani

executive producer : Francesco Invernizzi

co-producer: Fabrizio Stinellis

Rendező: Luca Viotto

A filmet Budapesten kizárólag az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte számos további helyszínen, a megyeszékhelyek többségén látható lesz.

Premier előtti vetítés: 2016. december 7. 18:30, Uránia Nemzeti Filmszínház

https://www.youtube.com/watch?v=wQN3lHiA4K8

https://www.facebook.com/AMuveszetTemplomai

 

A Sándor-palota

 

 

A Sándor-palota 2003 óta Magyarország mindenkori elnökének a rezidenciája és a Köztársasági Elnöki Hivatal székhelye. A XIX. század elején fejezték be az építését, homlokzatán római számokkal olvasható az átadás éve: MDCCCVI. (1806) Az épület története érdekességekben gazdag. Eredetileg gróf Sándor Vince tulajdona volt. (Fia, a legendás „ördöglovas”, Sándor Móric, de róla talán egy másik írás készül majd egyszer.)

 

A Sándor-palota 1806-ban

A Sándor-palota 1806-ban

Az épület Pollack Mihály és Johann Aman tervei alapján klasszicista stílusban készült, három év alatt építették fel. Az eredeti tervek megsemmisültek, de egy részletes leírás rajzokkal fennmaradt, amely később alapul szolgált Potzner Ferenc Ybl-díjas építésznek a 2000-2002 közötti teljes helyreállításhoz. A palotát a pénzszűkében lévő Sándor Móric 1831-ben eladta az őrgróf Pallavicini Artúrnak. (Unokája Pallavicini-Pálinkás György, a Magyar Néphadsereg rétsági harckocsizó ezredének őrnagya, Mindszenthy bíboros kiszabadítója, az 1956-os forradalom mártírja, Maléter Pállal egy cellában raboskodott és egyszerre végezték ki őket 1957. december 10-én.)

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően a Magyarország kormányzójának kinevezett Habsburg Albert főherceg rezidenciája volt 1851-1856 között. Ez adta később az ötletet a Kiegyezés után gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek, hogy a korban roppant reprezentatívnak számító épületet a magyar állam előbb kibérelje, majd 1881-ben végleg meg is vásárolja a mindenkori miniszterelnök számára, állandó lakhelyül. Első ilyen lakója maga Andrássy volt, 1945-ig követték a magyar miniszterelnökök. (A Sándor-palotában vetett véget életének a háborúba sodródás lelkiismereti terhe alatt gróf Teleki Pál 1941. április 3.-án.)

 

A Sándor-palota 2016-ban

A Sándor-palota 2016-ban

Budapest ostrománál romhalmazzá vált a Sándor-palota. Bútorai, festményei, műkincsei elpusztultak. Ami megmaradt, azt a fosztogatók széthordták. A háborút követően egyes részeit felújították, például a tetőszerkezetét. Később a Legújabbkori Történeti Múzeum raktára lett, majd az első Orbán-kormány újíttatta fel 2000-2002 között.

 

Láng Róbert – EuroAstra

 

A pannonhalmi apátság

 

1210 körül – 1224 körül

A pannonhalmi bencés apátság első templomát még Szent István korában építették, majd 1137-ben újra felszentelték. Mai épülete a korábbi falak megtartásával Uros apát építkezéséhez köthető, mely 1210 körül kezdődött és 1224-ben szentelték fel; egyes vélemények szerint a munkálatok még ezután is folytatódtak. Az új templom megtartotta a mellékhajófalakat, a mellékszentélyek egyenes záródását és a nyugati apszist; a mai egyenes záródású főszentély és alatta a háromhajós csarnokkripta előzménye azonban nem ismert. Újonnan készültek a támaszok, a tervváltozás után kialakított boltozat (a főhajóban hatsüveges, a mellékhajóban keresztboltozat), és a korábbi nyugati kripta helyén egy karzat, Uros apát koncepciója a hagyományok megőrzését párosította a korszerűséggel.

 

pannonhalmi apátság harangtornya

Az 55 m magas harangtorony. Mellette és alatta bejárat a bazilikába

pannonhalmi bencés apátság

A bazilika belülről, a 2012-es átépítés előtt

Az újabb kutatások szerint a XVIII. századi építkezések négy fázisra bonthatók. Az elsőben készült az altemplom, a főszentély és részben a keleti oldal összetett pillérei. Ennek a fázisnak az oszlopfői a hazai kora gótikus hagyományokból vezethetők le (Esztergom, Pilis, Zirc, Kalocsa).

A következő pilléreket és a főhajó gádorfalát már egy másik műhely készítette. Olyan jelek mutatják ezt, mint a támaszok megváltozott lábazati és párkányformái. Még világosabban tükrözi a műhely eredetét az oszlopfők kialakítása, melyek szárazabb, merevebb, késő román formái német területekről (Ebrach, Bamberg, Maulbronn) származhatnak.

Egy harmadik műhelynek tulajdonítható a déli mellékszentély diadalívén alkalmazott fejezetcsoport. Ennek stílusát már a klasszikus gótika formavilága határozta meg.

 

Pannonhalmi bencés apátság kerengője

A kerengő

Pannonhalma, Porta Speciosa

A Porta Speciosa

E műhely fő műve a kerengőbe nyíló déli kapu, a Porta Speciosa volt, vörösmárvánnyal váltakozó, aranyozott faragványaival, archivoltjának finoman áttört növényi díszítésével, emberfőivel. E műhely legközvetlenebbül a reimsi székesegyház északi kereszthajójának formáihoz kapcsolódik, ezáltal a klasszikus gótikus stílus hazai úttörőjének tekinthető.

 

Írta: Szakács Béla Zsolt
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (58-59. oldal Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

Képek: Wikiwand

 

Új állandó kiállítás nyílt Nagycenken, a Széchenyi-kastélyban

 

 

Széchenyi István születésének 225. évfordulóján új állandó kiállítással tiszteleg a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum „a legnagyobb magyar” életműve előtt. A szeptember 21-én, nemzeti történelmünk egyik legnagyobb alakjának születésnapján megnyílt tárlat címe: „Megint, s megint szüntelen” – Széchenyi napjai. A megnyitó ünnepségen avatták fel és áldották meg a Széchényi-család megújult kastélykápolnáját is.

 

Széchenyi-kastély

 

Az új kiállítás Széchenyi életének egy elképzelt napjába sűrítve mutatja be a gróf szerteágazó tevékenységét. Ezen gazdasági és társadalmi modernizációs kezdeményezések jelentős része kapcsolódik a vízhez. Széchenyi nevéhez fűződik többek között az, hogy az Első Dunai Gőzhajózási Társaság Óbudán építette fel hajógyárát. A gróf a kereskedelmi lehetőségek kihasználása érdekében sürgette a dunai hajózás akadályainak elhárítását. Az al-dunai Vaskapu-szoros hajózhatóságát javító műszaki munkálatokat Széchenyi István királyi biztosként felügyelte. A víz legyőzendő akadályként jelent meg a gróf leghíresebb vállalkozása, a Lánchíd építése során is. Azt viszont kevesen tudják, hogy Széchenyi szeretett úszni, napjainak szerves részét képezte a sport, amely fizikai és szellemi erőnlétének fenntartását szolgálta. Széchenyi rendszeresen látogatta a Dunában létesített uszodákat és a Fertő tavi fürdőt, az evezős sport pest-budai meghonosítása pedig egyenesen neki köszönhető.

Széchenyi napjainak nagy hányadában különféle társadalmi szervezetekben tevékenykedett. A nyilvánosság a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) alapításáról ismerhette meg, kezdeti közéleti tevékenysége pedig a modern társas életnek mintát adó Kaszinó létrehozásához kötődik.

Széchenyi rengeteget utazott annak érdekében, hogy meghonosíthassa hazánkban a külföldön már ismert találmányokat és szokásokat. Angliai látogatásának hatására karolta föl az angol telivér lovak magyarországi tenyésztését. A tenyésztők rendszeres találkozása, lovaik versenyeztetés útján történő összemérése, a tapasztalatok cseréje az állattenyésztés és általában a gazdaság fejlesztését szolgálta. A gróf kíváncsisága, tudásvágya napi tevékenységének és életének egyik fontos alakítója volt. Széchenyi attól sem riadt vissza, hogy olajtól szutykosan tanórákat vegyen a gépészektől, vagy gázfejlesztő készüléket csempésszen, hogy támogathassa a Magyarországon addig nem létező gőzhajózást, vasutat és hídépítést. Alaposan meg akarta ismerni a dolgokat, amelyek érdekelték: könyveket olvasott és szakemberekkel konzultált. 

Széchenyi István egy új szárnyat építtetett az örökölt 18. századi családi nagycenki rezidenciába, ahol azokat a családi lakosztályokat rendezte be, amelyekben a 44 éves korában nőül vett Seilern Crescence grófnővel is lakott. A gróf otthonát az angol lordok lakhelyeinek mintájára alakította ki: a fényűzés helyett a modern komfortra és kényelemre fordított nagyobb gondot. A „vízrejtek”, a vízöblítéses illemhely felszerelésre például előbb került sor Cenken, mint a bécsi császári palotában.

Kifejezetten modern polgári vonásokat mutat Széchenyi időhöz való viszonya, a magára parancsolt szigorú időfegyelem. Nappalait többnyire a hiperaktív tevékenység jellemezte: „Ha néha zsebkönyvét, hova napi teendőit pontosan feljegyezte, áttekintettem vele, szédülni éreztem fejemet a végzendők halmaza felett. Pedig ő szigorúan számolt önmagával a teljesítés felett és legszigorúbb önmaga iránt volt a végrehajtásban” – jegyezte fel komornoka, akinek órájával másodpercre pontosan egyezett Széchenyi ketyegője.

 

A „Megint, s megint szüntelen” – Széchenyi napjai című kiállításon egy olyan ember életét ismerheti meg a közönség, aki egyrészt kimagasodik kora szereplői közül, másrészt számtalan dologban hasonlít ránk, a ma emberére. Különleges, egyedi, és nagyon is hétköznapian emberi, kételyeivel, aggodalmaival, vágyaival és terveivel.

 

A kiállítás-megnyitó ünnepségen felavatták és megáldották a helyreállított kastélykápolnát is, amely az épületegyüttes keleti szárnyában található. Gróf Széchenyi István nagyszülei, Széchényi Antal és Barkóczy Zsuzsanna 1741-ben költöztek Cenkre, ahol 1750 körül kezdték el a kastély-együttes és a barokk kert létesítését. Kiskóss Mihály Széchényi Antal feletti emlékbeszédében hangzott el, hogy a cenki kastélyban elsőként a kápolna készült el. Ez a kápolna a Szent Kereszt titulust kapta, és két évszázadon át volt a Széchényi-család házi kápolnája. A kastély 1960-as évek végi felújításakor a kápolnát megszüntették, terét kettéosztották, közösségi, illetve szociális tereket hoztak létre. A mostani felújítással a kápolna visszakapta eredeti funkcióját és térszerkezetét.

 

 

Forrás: www.szechenyiorokseg.hu

 

A Budapest belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia temploma

 

 

A magyar főváros legrégebbi templomának előzményeit a közelmúlt régészeti ásatásaiból ismerhettük meg. 2007-től a Piarista közben végzett kutatómunka eredményeként napvilágra került a római kori Castellum contra nevű katonai erőd maradványa. A rombusz alakú, 86×84 m-es erődöt 3-4 m vastag fal, valamint 2 m mély és 7 m széles árok (fossa) vette körül Kr. u. 348 és 350 között. A romokból előkerült onnan egy kis bronz szobor és a 310 körül vert Constantinus-érme, valamint megtalálták az épület fűtéscsatornáját és egy téglapadlós, fűthető helyiséget.

A Belvárosi Templom a tatárjárás előtt A 374-es szarmata támadás után az erőd leégett, ám fennmaradt néhány jelzett tégla abból az időből, amikor civilek is lakhattak az épületben. Ókeresztény bazilikára – a híresztelések ellenére – utaló jelek nem voltak – derül ki a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) régésze, Beszédes József cikkéből. Igen hasonlatos lehetett a híres, korabeli román stílusú szakrális építményekhez, mint a jáki, a lébényi vagy a budavári (Mátyás-) templom.

Adalékok a templom történetéhez

1046-ban, Gellért püspök kivégzésekor már állt a román kori templom, ahová el is temették.

1211-ben itt jegyezte el a gyermek (Szent) Erzsébetet Lajos, türingiai őrgróf.

1242-ben a tatárjárás elpusztította az épületet.

 

XIV. sz-i Madonna ábrázolás XIV.sz. püspök

XIV. sz-i Madonna ábrázolás, XIV.sz. püspök

1370-1490 között (Anjou) Nagy Lajos király háromhajós gótikus templomot épített a helyére. Mátyás király idején még egytornyú volt. 1490-ben itt koronázták meg Ulászló királyt.

1541-ben török dzsámi lett belőle, a korból fennmaradt egy imafülke (mihrab), amely szokás szerint Mekka irányába, a Kába-kő felé néz a kiblafalon. Az imafülke Allah fülkagylóját idézte meg a török hívőknek. Evlia Cselebi utazó két török gőzfürdőt is említett a leírásaiban.

1686-ban a templom leégett, de megmaradt a középső, gótikus csarnok, amit 1725-ben kijavítottak.

1713-ban ismét tűzvész pusztított a templomban. A 17-18. században a templom körüli temetőt a Piarista Rendház és Iskola építésekor felszámolták.

1739-ben kapta barokk stílusú változatát.

Reneszansz mellékoltár1805-1808 között Hild József restaurálta.

1860-ban jelképesen itt ravatalozták fel gróf Széchenyi Istvánt.

1867-ben I. Ferenc József császár ide látogatott, mielőtt megkoronázták a Mátyás-templomban.

1889-ben Steindl Imre felújította a szentélyt, freskókkal és Zsolnay-kerámiákkal díszítette, valamint eltávolította az 1836-os oltárt, Hild József alkotását, amit Rákoskeresztúrra szállíttatott.

1927-29 között Szlezák László (aranykoszorús öntőmester) négy harangot, Walser Ferenc pedig 1929-ben egy 100 kg-os lélekharangot készített a tornyokba.

1944-ben az egyik torony és a szentély megsemmisült. 1945-ben Gerő László végezte a helyreállítást, helyezte el az új oltárt, Molnár C. Pál festményeivel.

1957-ben kerültek a helyükre az új toronysisakok.

1976-77-ben felújították a jórészt gótikus, de barokk elemekkel teli templombelsőt.

2002-ben hozták ide Gellért püspök ereklyéit Muranóból, majd 2006-ban Szent László és Szent Erzsébet ereklyéit.

2010-ben találták meg a főoltár mögé befalazott 14. századi gótikus Madonna-freskót.

2011-ben a templom előtti park (Március 15. tér) restaurálása során Mezős Tamás vezetésével helyreállították a homlokzatot.

2013-ban folytatták a felújítást, a cseréptetőt 2015-ben cserélték.

2016. augusztus 14-én Erdő Péter bíboros – a BTM régészeti feltárása és a teljes felújítás után – avatta fel ismét a templomot. Az altemplomban alakítanak ki tereket, hogy a közönség megismerhesse a különböző korok emlékeit.

Dr. Osztie Zoltán atya kalauzolt el a szépséges és értékes műemlékek között. Tizenegy művészettörténeti stílus és sok „leg” található Pest város első kőépítményében. Felhívta a figyelmünket az ENSZ Turisztikai Világnapjára (UNWTO), szeptember 27-re, amikor Aranyossy Mihály vezetésével érdemes végigjárni a páratlan kincsek sorát. Az első építmény kétezer éves. Ezer éves a hely keresztény múltja. Először a római helyőrségi tábort Contra Aquincumnak nevezték el. A román kori bazilikát minden bizonnyal Szent István király építtette. A jelenleg feltárt altemplomban mindennek nyoma van. Láthatjuk a régi román kori falakat, amelyekbe római köveket is felhasználtak. A most álló épületből, üvegpadlókról, felülről is megcsodálhatjuk az ősi alapokat, a római parancsnoki fülkét és a hajdani téglás járófelületeket. Az altemplomot a Duna áradásaitól a római vizes árkok védték meg, még az 1838-as nagy pesti árvíz idején sem ázott el.

A Belvárosi Főplébánia csak a templom kezelője, tulajdonosa Budapest Főváros Önkormányzata. Mára ígéretes turisztikai célponttá vált. Egyéni és csoportos tárlatvezetéseket lehet igénybe venni fejenként 1.000 forintért. Az altemplom csak október végétől látogatható! Ennek teljes rekonstrukciója mindössze két év alatt, 600 millió forintból készült el.

Az utcaszinten szintén sok látnivaló akad. Ilyen a 24 gótikus ülőfülke, közülük néhányban restaurálni tudták a 14. századi freskókat. Számunkra fontos az a kép, amely valószínűleg Szent Gellért püspököt ábrázolja. Az új főoltár olajfestményeit Molnár C. Pál készítette – gyönyörűek, ám nem ebbe a környezetbe illők. Csodamód maradt ránk egy mihráb (török imafülke). A templom installációit, vitrinjeit Zalavári Tibor művészettörténész állította fel. Ilyenek a már említett szentek ereklyéi, a reneszánsz mellékoltár 1507-ből és a korábban befalazott, 1300-as évekből való gótikus rész, továbbá egy barokk, arannyal hímzett miseruha. A remek hangú barokk orgonán játszott Liszt Ferenc, amíg el nem készült a Zeneakadémia orgonája. A bejárattól jobbra látjuk Józsa Judit, a híres korondi fazekas-családból származó művész Magyar család című, egyetlen farönkből kifaragott szobrát.

Megható az egész épület története, szinte egész történelmünk foglalata. Minden köve és tárgya érdekesség.

Forrás: Dobi Ildikó – EuroAstra, Foto: Okolicsányi Zoltán