Nyugatosok – Lighthouse

Elek Artúr: Farsang

Az a hét az ujjongás hét napja volt. Egy álló hétig boldog szédület volt az álmom és rózsaszín

Köd alattam, köd felettem, a legjavát elfeledtem… Ezernyolcszáznyolcvanötben: rég volt, hogy világra jöttem. Születésem óta fáj: egyszer meghalni

“Ich habe kein Zeit dazu gehabt, ein Genie zu werden…” (Nordau) Ignotus… Nem tehetek róla, zengése van a

Az utolsó pillanatban, mikor már a Nyugat e száma a gépekben van, kapjuk a hírt: Csinszka, Márffy Ödönné,

Jön az ősz, jönnek az őszi nagy alvások! sürü borzongások, hosszu ásitások, melyektől a sziv is megleng mint

A magyar tárcanovella történetét még nem írták meg. Keletkezésének körülményeiről, főleg a gazdaságiakról már olvastunk egyet-mást, de ennek

Emelkedik az égbolt s lesz ragyogóvá, tarka haddá válnak a téli, vak órák: megint, megint a nyár! S

A bölcsesség fekete karikájával bekeretezett csillogó gyermekszem. Ilyennek maradt meg róla való első benyomásom és bizonyára ilyennek marad

Minek tagadjam: dicsekedni jöttem én is, azokkal, kik Osvát Ernőt dicsérni összegyűltek. A huszonöt évből másfél évtized a

Kedves szerkesztő uram, ma már tudom: öt vagy hat esztendő óta attól koldulok, hogy az évek életrajzképes alakot