Weöres Sándor 1983

Weöres Sándor emlékezete

Közzétette:

 

 

Ha van kivételes nagyság az illékonyan dúsgazdag magyar nyelvből új világokat építő költészetben: az ő szándéktalan tervszerűséggel föltornyozott életműve ilyen. Csodagyerekként lépett színre, de hamarosan nemzedéket kezdett szervezni maga köré – okosan, a háttérben maradva, meglepő tájékozottsággal és körültekintéssel. Ha tehette mindig új kalandra indult. Vágyakozása a legtávolabbi célok felé fordult. De egyre jobban bezárkózott – vagy inkább utat nyitott – költészetének külön léptékű, természetű és törvényű birodalmában.”

(Keresztury Dezső. In memoriam Weöres Sándor : Öröklét. Nap Kiadó, Bp., 2003.)

 

Veres Gábor: Weöres Sándor megpihen című szobra Szombathelyen

Veres Gábor: Weöres Sándor megpihen című szobra Szombathelyen

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

 

Weöres Sándor (1913–1989) életrajzi vázlata

1913. június 22-én született Szombathelyen, gyermekéveit Pápán és Csöngén töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, Győrben és Sopronban végezte. Első novelláját a szombathelyi Hír című újság közölte, a Pesti Hírlapban 1929-ben jelentek meg versei.

1932-ben már a Nyugatban is publikált, Babits és Kosztolányi személyes ismerőse volt.

1933 és 1938 között, többszöri megszakítással, Pécsett volt egyetemi hallgató.

1934 és 1938 között három kötetet adott ki. Két alkalommal a Baumgarten alapítvány jutalmazottja volt.

1939-ben doktorált Halasy Nagy Józsefnél. Disszertációjának címe: A vers születése.

1942-ben gyakornok volt az Egyetemi Könyvtárban és a Széchényi Könyvtárban, 1944-ben pedig a pécsi Városi Könyvtárban dolgozott.

1944 végén és 1945 elején Csöngén, a szüleivel vészelte át a háborús eseményeket.

1946 és 1947 között az Elysium, valamint a Fogak tornáca című köteteivel a kritika kereszttűzébe került.

1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Állami ösztöndíjjal Rómában töltöttek egy évet. 

1948 és 1951 között a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott.

1951-től fordításokból élt, saját műveit nem publikálhatta.

1956-ban A hallgatás tornya című kötetével tért vissza az irodalmi életbe.

1964-ben előbb Párizsban, majd itthon is kiadták a Tűzkút sok vitát kiváltó kötetét.

1968-ban megjelent a Merülő Saturnus című kötete

1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez évben jelent meg az életművet összegző Egybegyűjtött írások a költő szerkesztésében, és nagysikerű verses regénye, a Psyché.

1977-ben készült el Három veréb hat szemmel című szöveggyűjteménye, amelyben a magyar költészet elfeledett értékeit tárta fel. Életében megjelent utolsó kötetei a Posta messziről és a Kútbanéző.

1989. január 22-én hunyt el hosszú betegség után.

 

Forrás: oszk.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s