Gelence templomerődje

 

 

A Keleti-Kárpátok zordon hegyeinek ölelésében, a Székelyföld egyik jelentős városától, Kézdivásárhelytől alig néhány kilométerre terül el Gelence (románul Ghelinta) község. Ízig-vérig székely település, határában nagyméretű székely kapu alatt haladhat el az ide látogató.

 

templomerőd

 

Mert sokan megfordulnak itt, hiszen az UNESCO Világörökség listájára felkerült gelencei templom valóban csodálatra méltó alkotás. A Szent Imre tiszteletére felszentelt szakrális épület keletkezését a szakemberek az eddig végzett kutatások alapján a XIII. századra teszik. A terméskőből készült templomhajó 13,5 x 8,2 méter hosszú volt, ehhez egy félköríves apszis csatlakozott. A XVI. században ezt lebontották, hogy egy sokszög záródású késő-gótikus szentéllyel nyerje el végleges formáját.

Gelencei templom

Mennyezetét 103 gazdagon festett kazetta jelenti, amit valószínűleg egy brassói szász mester festett. A gelencei római katolikus egyház fő ékességét azonban a Huszka József által 1882-ben felfedezett freskók jelentik, amiken Szent László legendáját örökítették meg a korabeli mesterek.

fali freskó

A falfestmények az 1330-as évekre datálhatók. A legendárium képkockái egymás után vonultatják fel a székelyföldi Szent László kultuszra oly jellemző motívumokat: Szent László hadba indul fehér lován, harc a kunokkal a cserhalmi csatában, a váradi püspök leányát elrabló pogány vezér üldözése, közelharc vele, aminek során a leány elvágja a kun lábinát, majd annak lefejezése után Szent László megpihen a leány ölében. E mellett más vallásos tárgyú falfestmények sorakoznak még a templomhajó két oldalán. Így az érdeklődő megismerkedhet Jézus Krisztus vagy Alexandriai Szent Katalin életéből merített jelenetekkel.

Gelencei templombelső

A templombelső megismerése után érdemes körüljárni az épületet, amit a középkor háborús eseményekkel oly gyakran sújtott veszélyei miatt vaskos kőfallal oltalmaztak. A gelencei erődtemplom bejáratát kőtorony biztosította, aminek felső részletét az 1870-es helyreállításkor fából egészítették ki. Hátsó fertályán a falusi temető sírjai adnak hangulatos keretet az Árpád-házi királyok idejéből fennmaradt műemléknek. 


Szatmári Tamás – erdelyivarak.hu

 

Glacier Nemzeti Park

 

 

Egyesült Államok

A park alapításakor, 1910-ben nem kellett töprengeni az elnevezésén (a glacier gleccsert jelent), miután mintegy 150 gleccser volt benne, melyeket mind már a 19. században átkutattak, feltérképeztek és lefényképeztek. Az egész terület képét is gleccserek alakították ki, beleértve mindkét hegyláncát, a Sziklás-hegységhez tartozó Livingstone-t és Lewist. Ma már csupán 27 gleccser található a parkban, és ezeknek sem valami rózsásak a kilátásaik. Ha az emberiség nem lesz képes megfékezni a globális felmelegedést, a legoptimálisabb becslések szerint 2030-ra el fog olvadni mind, de ez feltehetően még hamarabb be fog következni. A park nevét az alapítók iránti tiszteletből még sem fogják megváltoztatni. Egyetlen út vezet végig rajta, a Going to the Sun („a Nap felé”), melyen már az 1930-as évek től kezdve a park jellegzetes piros buszai szállítják a látogatókat. Lenyűgöző innen a kilátás, noha a régió magassága viszonylag szerény: a talapzata 1 kilométer magasan van, a legmagasabb hegye pedig a 3200 méter magas Cleveland.

 

Triple Divide Peak

 

Van azonban itt egy egészen különleges hegy, a Triple Divide Peak („Háromszoros vízválasztó-csúcs”), ez sem a csupán 2444 méteres magassága miatt, hanem mert az itt eredő folyók három óceán felé tartanak, a Csendesbe, az Atlantiba és a Jegesbe (amelynek hivatalos neve újabban Északi-sarki-óceán – a ford.) Nagyjából ennek a csúcsán találkozik a Nagy (értsd: Atlanti-Csendes), illetve az Északi (azaz Jeges-Atlanti) vízválasztó vonala. A vízválasztó északi-déli irányban végigfut egész Észak-Amerikán Alaszkától Mexikóig, egy kisebb nyugati és egy jóval nagyobb keleti részre tagolva a kontinenset: az utóbbinak a folyói a Missouri vagy a Mississippi felé tartanak, és így végső soron az Atlanti-óceán Mexikói-öblébe. Az Északi-vízválasztó a Triple Divide-csúcstól fut keletre, egészen a Labrador-tengerig: az ettől északra eredő folyók a Jeges-tenger Hudson-öblébe tartanak, míg a délre eredők közvetlenül az Atlanti-óceánba.

 

A Saint Mary-tó a park keleti részén telente befagy, és jege akár egy méter vastag is lehet. Középen a piciny Wild Goose („Vadliba”) sziget látható, a háttérben pedig a Lewis-hegységhez tartozó, 2908 méteres Little Chief („Kisfőnök”) hegy.

A Nagy-vízválasztó egyben a park területének éghajlatát is kettéosztja: tőle nyugatra, a Csendes-óceán felőli oldalon nedvesebb és hűvösebb, míg a keletin (amely igen messze esik az Atlanti-óceántól) a Kanadából érkező szelektől szárazabb. Ennek megfelelően más-más a növényzet jellege is, Mondanunk sem kell, hogy ez a sokféle különbség igen nagy biológiai változatossághoz vezetett. 1100 szövetes növényfaj található itt, 855 fajta moha és zuzmó, és kétszáz-valahány gomba; az erdő ökorendszerének mindegyik nélkülözhetetlen összetevője.

 

A Clements-hegy tornyosul a 2026 méter magas, vadvirágokkal ékes Logan-hágó fölé. Szívesen jár ide a havasi kecske, a vadjuh, valamint a grizzly is.

grizzly 

Ami az állatvilágot illeti, mintegy 60 emlősfaj található meg itt, élükön a csúcsragadozó grizzlyvel, amelynek nagyjából 300 példánya él a parkban, míg feketemedvéből kétszer ennyi. A hegyi bölény és az erdei karibu sajnálatos módon eltűnt innen, de egészében véve a park faunája kivételesen változatosnak mondható, ami részint a védett terület korai alapításának köszönhető, részint az élőhely nagyságának, ugyanis ez folytatódik a határon túli, kanadai Waterton Lakes Parkban; e kettőből hozták létre 1932-ben a világ legelső nemzetközi természetvédelmi parkját, s így együttesen vette fel őket az UNESCO a világörökségek listájára 1995-ben.

A park névjegye

  • Hol található: Sziklás-hegység, Montana
  • Megközelítése: Kalispellből és Columbia Fallsból
  • Területe: 4102km2
  • Alapítva: 1910
  • Állatvilága: grizzly, puma,farkas, rozsomák, havasi kecske, vadjuh, lemming, varangy, 270 madárfaj, pl. tarka réce, vízirigó, szirti és réti sas, vándorsólyom
  • Növényzete: duglász- és csavarttűjű fenyő, fekete nyár, kaliforniai medvefű
  • Éghajlata: óceáni, illetve kontinentális
  • Mikor utazzunk: májustól szeptemberig (de egész évben nyitva)
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (194-197. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739

 

Field-hegyi Nemzeti Park

 

 

Ausztrália

Egyesek esküsznek rá, hogy látták az eukaliptuszok árnyékában, mások a nyomára bukkantak rá, megint mások éjszaka hallották vadászni a mezőn vagy a mocsárban. Az effajta megrögzött hívők nem hajlandók elismerni, hogy az erszényes farkas (más néven tasmán tigris) egyszer s mindenkorra eltűnt. Pedig a Föld egykori legnagyobb erszényes ragadozóját hivatalosan kihaltnak nyilvánították: az utolsó ismert példány 1936. szeptember 7-én múlt ki a hobarti állatkertben. Ezt egyébként a Florentine-völgyben fogták be, a Field-hegy nyugati lejtője alatt.

Russel-vízesés Tasmania

A Russel-vízesés a park keleti szélén található. Egy sor permkori iszapkőtömbről zuhan alá. A hátterét jóval ellenállóbb homokkő képezi.

Eucaliptus regnans

A Magas fák ösvényén hatalmas eukaliptuszokat csodálhat meg a látogató. Ez a világ legmagasabb zárvatermő fája (a nála is magasabb mamutfenyő nyitvatermő) A parkban 10-15 példánya is meghaladja a 90 méteres magasságot.

Hamarosan ugyanez a sors várhat a kutya nagyságú, fekete, ingerlékeny dögevő erszényes ördögre is, amely ma veszélyeztetett faj. 1941-ig, amikor törvényt hoztak a védelmére, korlátlanul öldösték az emberek, mert rémületesnek tartották a vonyítását, és gusztustalannak a táplálkozási szokásait, de a dingók is közrejátszottak a pusztításában. Még élő állományukat Tasmániában – ahonnan a dingókat kitiltották – megtizedelte a szájrák. Ezért 2012-ben a még egészséges erszényes ördögök közül tucatnyit áttelepítettek a Tasmania délkeleti partjánál fekvő Maria-szigetre, de az ausztrál szövetségi állam legrégebbi nemzeti parkja próbálja továbbra is védeni az állatfaj saját területén élő egyedeit.

tasman kenguru

A tasmán (más néven vöröshasú) filanderkenguru őshonos a szigeten. Erdőben él, és bundája jóval vastagabb a kontinensen élő rokonaiénál, mivel alkalmazkodott Tasmania hűvösebb éghajlatához.

Kénvirággomba

Az erősen mérgező sárga kénvirággomba csoportosan nő. Az egyik legelterjedtebb erdei gombafaj, melyből mintegy 300 található meg a parkban.

A park 2013 óta egy tíz kisebb területből álló, összesen 15 ezer négyzetkilométeres (tehát a sziget egyötödét kitevő) világörökségi színhely, Nyugat-Tasmania része. Kevés környéknek van ennyire változatos élővilága egész Ausztráliában. Kivételes a hegyi növényzet, a hegyi lejtőkön például mutatós páfrányok és eukaliptuszligetek találhatók. Ezek a park fő látnivalói a Russel-vízesés mellett. Az Eucaliptus regnans a világ második legmagasabb fája, és nem sokkal marad el az óriás mamutfenyő mögött. Akad közte 90 méter magas, 500 éves példány is. Ezek a méltóságteljes fák több szén-dioxidot nyelnek el, mint bármely más növény a világon, s olyan madarak fészkelnek rajtuk, mint Ausztrália legnagyobb ragadozója, az ékfarkú sas.

Eucalyptus subcrenulata

Az eukaliptusz subcrenulata fajtájának vastag szürke kérge alatt sárga törzs rejtőzik (ezért „sárga gumifá”-nak is hívják). Az alatta növő Richea scoparia piros virága a vallabik kedvenc csemegéje.

 

Laknak aztán a védett területen más jellegzetes ausztrál állatok is: vombatok, kacsacsőrű emlősök, hangyászsünök, erszényes nyestek, sávos bandikutok és törpe (mindössze 7 centi hosszú, 10 gramm súlyú) oposszumok. Mindezek az állatok burjánzó, a víz eróziójától kialakított környezetben élnek, ahol sok a tó, patak, vízesés, a Junee-Florentine-karsztvidéken pedig mintegy 500 barlang is, köztük a Niggly, a legmélyebb (375 méteres) Ausztráliában. Aztán ott van a Frenton-tó és a Lady Barron-patak medencéje, ahonnan Hobart ivóvízének egyötöde származik. Mindebből sejthető, hogy a Field-hegyi park igen egészséges hely.

Eucalyptus pauciflora

A pauciflora, az úgynevezett kisvirágú eukaliptusz a leghidegebbet is tűrő fajták egyike. Törzse és ágai szürkésfehérek, ám a kéreg alatt változatos színűek, akár vörösek is lehetnek.

A park névjegye

  • Hol található: Tasmania
  • Megközelítése: Hobartból
  • Területe: 1434 km2
  • Alapítva: 1916
  • Állatvilága: a 12 Tasmaniában őshonos madárfajból 11, mindkét őshonos vakondgyík
  • Növényzete: 433 szövetes növényfaj, egyetlen lombhullató fafaj (bükk)
  • Útvonalai: Russel-vízesés, Magas fák ösvénye, Field-hegy keleti és nyugati lejtője
  • Éghajlata: mérsékelt óceáni
  • Mikor utazzunk: bármikor (télen, azaz júniustól augusztusig síelni is lehet)
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (174-179. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739

 

Buddhista központok Tibetben

 

 

Potala palota

A Potala (t.: Po ta la), a dalai lámák palotája a közép-tibeti Lhászában, a Vörös hegyen. Nevét Avalókitésvara bódhiszattva dél-indiai szent hegyéről kapta. A hagyományos tibeti építészet stílusában készült Potala elődjének tekinthető palota alapjait a 7. században, a Jarlung dinasztia uralkodásának idején rakták le. A tizenhárom szintes Potala két fő része a Fehér (t.: Pho brang dkar po) és a Vörös Palota (t.: Pho brang dmar po). A Fehér Palotát 1645 és 1648 között építtette az 5. dalai láma, majd 1649-ben költözött át a Drepung (t.: ‘Bras spung) kolostorból a tibeti kormányszervekkel, és a szerzetesek képzésére szolgáló Namgyel (t.: rNam rgyal) kollégiummal együtt. Az 5. dalai láma halála után 1690 és 1693 között a tudományos munkásságáról is nevezetes kormányzó, Szangye Gyaco egy központi résszel, a Vörös Palotával egészíttette ki az épületet. Itt láthatók többek között a dalai lámák lakosztályai, a kihallgatási csarnok és a Geluk (t.: dGe lugs) rend három tantrikus védőistenségének (Csakraszamvara, Guhjaszamádzsa, Vadzsrabhairava) háromdimenziós mandalái is. A Phakpa Lhakhang szentélyben található Tibet egyik legszentebb szobra, az államalapító uralkodó, Szongcen Gampo (Srong btsan sGam po, ur. kb. 629–649) meditációs istenségét megszemélyesítő, szantálfából faragott, nepáli stílusú Árja-Avalókitésvara szobor, melyről később számos másolatot készítettek. Az egyik felső emeleten, a Szongcen Gampo meditációs szentélyeként ismert cellában van az uralkodót és két feleségét ábrázoló, életnagyságú, festett stukkó szoborcsoport. Bár készítésük koráról vita folyik, stílusuk a 9. századi közép-ázsiai szobrászat hatását mutatja, s mintaként szolgálhattak a későbbi királyi portréábrázolásokhoz. Egy másik szentélyben a tantrikus Kálacsakra istenség 4 m átmérőjű és 3 m magas, háromdimenziós mandaláját helyezték el. Az épületben megtalálhatók a dalai lámák síremlékei (az 5.-től kezdődően, a 6. kivételével), azaz a relikviáikat tartalmazó nyolc sztúpa, melyek közül az alapító 5. dalai láma aranyozott sztúpája a legnagyobb méretű. A felújított falképek egy része a dalai lámák és a kínai császári udvar kapcsolatát ábrázolja.

 

Potala palota

A Potala palota távlati képe. Fotó: Gelle Zsóka

1717-ben a dzsungár mongolok kifosztották a Potalát. Bár 1959-ben, a tibeti felkelés alatt érték sérülések, a Kulturális Forradalom alatt nem szenvedett nagyobb károkat. 1989 és 1993 között a kínai kormány felújíttatta az épületet, amely 1994-ben a világörökség listájára került.

Szamje kolostor

Szamje (t.: bSam yas) Tibet legrégibb buddhista kolostora, a Cangpo folyó völgyében, Lhaszától délkeletre. A második buddhista Tankirály, Triszong Decen uralkodása alatt, feltehetően 775–779 körül építették, s az indiai Vikramasílá kolostor apátja, Sántaraksíta, valamint a nagy tantrikus mester, Padmaszambhava segítségével avatták fel. Számos buddhista művet itt fordítottak szanszkritból tibetire, s itt szentelték fel az első tibeti szerzeteseket, a „hét kiválasztottat” is. 792 és 794 között nevezetes hitvita zajlott Szamjéban, a buddhizmus fokozatos módszerét hirdető indiai és a csan buddhizmust képviselő kínai szerzetesek között, mely az előbbiek győzelmével végződött, s a buddhizmus indiai változata vált uralkodóvá Tibetben.

 

Szamje kolostor

A Szamje kolostor. Fotó: Kisházi Anna

Szamje kolostor

A központi épület, az Üce tetőzete a Szamje kolostorban. Fotó: Kisházi Anna

Szamje kolostor

A Szamje kolostor főbejáratánál álló kőelefánt. Fotó: Kisházi Anna

A kolostort valószínűleg az északkelet-indiai tantrikus kolostori egyetem, Odantapurí (mai Bihár tartomány) mintájára építették. A nagy központi templomot kisebb szentélyek és sztúpák vették körül, melyek egy térbeli mandalát formáltak, s egyben a buddhista világegyetem központját, azaz a Méru hegyet, a négy fő- és nyolc mellék kontinenst, valamint a Napot és a Holdat jelképezték. Ellipszis alakú külső fala ugyancsak a mandala körkörös elvére utal. Nevezetes a főbejárat baloldalán álló feliratos kőoszlop, mely a buddhizmus államvallássá tételét hirdeti, valamint az alapítás korából való két kőoroszlán, egy kőelefánt és egy feliratos bronzharang. A „középső” templom, a háromemeletes Üce (t.: dBu rtse) szintjei az írásos hagyomány szerint három különböző – tibeti, kínai és indiai (más forrás szerint khotáni) – stílusban épültek. Szamje korábbi és jelenlegi védelmező istensége, Pehár (t.: Pe har), a 8. században, Közép-Ázsiából ide hozott istenség és Ceu Marpo (t.: Tse’u dmar po) szobra a Tanvédő istenségek szentélyében kapott helyet. A falképeket, melyek főként történelmi jeleneteket ábrázolnak, a 18. század közepén festették újra. A kolostor polgárháború (11. század), tűzvészek (17. és 19. század) és földrengés (1816) miatt korábban jelentékeny csapásokat szenvedett, ám ezeket a 18. és a 19. században helyreállították. Bár az 1950-es években nem érte kár az épületeket, a Kulturális Forradalom elején a kínai vörösgárdisták lerombolták az Üce harmadik emeletét, aranyozott tetőzetét, és körülötte a négy sztúpát is. Eltűnt a kolostor számos szobra, thangkája és rituális felszerelése is. Szamjét az 1980-as évek végén kezdték helyreállítani.

Írta: Kelényi Béla ELTE BTK

Viktória-vízesés Nemzeti Park

 

 

Zimbabwe és Zambia

Az ember nem akárhol láthat holdszivárványt. Tökéletes idő kell hozzá, telihold és igen nagy mennyiségű vízpára, amely képes szétszórni az égitest gyenge fényét is. Nos, a Viktória-vízesés a kevés hely egyike a Földön, ahol a fehér szivárvány ritka fényjelensége rendszeresen észlelhető. Az 550 méter széles, 108 méter magas zuhatag „mennydörgő füstöt” produkál (ezt jelenti a zambiai park neve, a Mosi-oa-Tunya), amely akár 500 méter magasra is fölcsap.

 

Victoria Falls

A Viktória -vízesés öt zuhataga közül csak a képen látható, 100 méter magas Keleti esik Zambia területére. A partján lévő buja erdőben ugyanolyan növényzet található, mint feljebb a folyó mentén.

Valójában a Zambézi-folyó látványos zuhataga nem egy, hanem öt vízesésből áll, melyekből négy fekszik a zimbabwei park területén, az ötödik Zambiában. A négy egyike, az Ördög zuhataga onnan kapta a nevét, hogy valamikor emberáldozatokat mutattak be itt, amit az első európai misszionáriusok az ördög művének véltek. A legnagyobb és leglátványosabb a Főzuhatag, melynek felcsapó párája állandóan nedvesen tartja a tóparti fennsík burjánzó erdejét. A legkisebb a Patkó-zuhatag, amely a száraz évszakban, azaz október-novemberben a leggyakrabban szokott elapadni. A negyedik, egyben a legmagasabb a Szivárvány-zuhatag, mivel az említett fényjelenséget mind éjjel, mind nappal itt láthatjuk leginkább. Az egyetlen zambiai ág neve pedig Keleti-zuhatag.

 

Victoria Falls

 

Az öt vízesés együttes szélessége 1700 méter, magassága 70-108 méter között ingadozik, átlagos vízmennyisége 1100 köbméter/mp, de az esős évszakban ennek akár a hatszorosa is lehet. A hatalmas víztömeg egy 150 méter hosszú szurdokba hull alá, melynek kijárata igen keskeny, csupán 110 méter széles (ez van egy szinten a Szivárvány-zuhataggal). Innen a folyó kanyargósan halad tovább jó 13 kilométeren át összesen hat szurdokon keresztül. A táj geológiai képe arról árulkodik, hogy a vízesés eredetileg a legalsó szurdok alján volt, és onnan húzódott fel mintegy 100 ezer év alatt a mai szintjére.

A Zambézi még ma is újabb vízesés létrehozásán munkálkodik, ami valamivel az Ördög-zuhatag fölött érhető tetten. A folyam teljes, 2500 kilométeres hosszának a felét megtéve érkezik ide, majd halad tovább az Indiai-óceánig, eleinte egy 180 millió éves bazalttalapzaton, amely mintegy geológiai szigetet képez a száraz, homokos föld tengerében. Ez a 300 méter vastag vulkáni kőzet a botsvánai-zambiai-zimbabwei-namíbiai négyes határon fekvő Kazungulától a Matetsi-mellékfolyó innen 200 kilométerrel lejjebb fekvő torkolatáig húzódik. Amikor a Gondwana őskontinens széjjeltört, hosszú és mély árkok keletkeztek kelet-nyugati irányban, s ezeket helyenként keresztirányúak törték meg, melyeket idővel puha, agyagos üledék töltött ki. Itt eleinte még semmilyen folyó nem tört át.

 

Victoria Falls

 

A felső Zambézi medrét, amely valaha a délebbi Limpopo-folyórendszer része volt, mintegy 60 millió éve torlaszolta el az úgynevezett Zimbabwe-Kalahári tengelyt létrehozó tektonikai gyűrődés. A miocén korszakban az ettől a gáttól északra haladó folyók idővel hatalmas tavat képeztek (ennek maradványa a mai sós Makgadikgadi-medence Namíbiában). A fölösleges víz végül utat tört magának a Matetsibe, s így jött létre a Zambézi alsó folyása. A földmozgások által a bazalttalapzatra emelt folyó aztán kezdte elhordani az árkokat feltöltő üledéket, s így alakult ki mai, zegzugos útvonala.

 

Victoria Falls

 

A park névjegye

  • Hol található: Észak-Matabele-föld (Zimbabwe), illetve Déli tartomány (Zambia)
  • Megközelítése: Hwangéból, illetve Livingstone-ból
  • Területe: mindkét oldalon 23 km2
  • Alapítva: Zimbabwében 1952 (1979-ben a Zambézi Nemzeti Parkot leválasztották belőle), Zambiában 1972 (itt a neve Mosi-oa-Tunya Nemzeti Park)
  • Állatvilága: pávián, selyemmajom, mongúz, varacskos disznó, szarvascsőrű madár, zöldturákó, pillangópinty, a vízesés fölött 89, alatta 39 halfaj
  • Növényzete: Syzygium guineense és cordatum, Ilex mitis, Mimusops capra (vízkedvelő fák – magyar nevük nincs), vad datolya és füge, ében, olajfa; Scadoxus virág, encián, tűzliliom, páfrányok és liánok
  • Éghajlata: félszáraz, forró
  • Mikor utazzunk: áprilistól szeptemberig
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (90-91. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN
9789631363739

 

Kakadu Nemzeti Park

 

 

Ausztrália

Ez a nemzeti park kis híján feleakkora, mint Svájc. Több mint 10 ezer édesvízi és tengeri aligátor él itt, a 75-ször akkora Északi terület teljes állományának egytizede; valamint 280 madárfaj, az összes ausztrál madár egyharmada. Termeszdombjainak magassága a 6 métert is eléri. Az esős félévben (novembertől áprilisig) az egész terület mocsárrá változik, felszínén tavirózsákkal. A terület képe igen változatos: vannak itt tengerparti árterek és mangrovemocsarak, beljebb erdős hegyek, sziklák hosszan elnyúló sora, szavanna és trópusi lombhullató erdő.

 

Ubirr Rock, Australia

Az Ubirr-sziklacsoport a Nadab ártéri síkság szélén található. Viszonylag újonnan keletkezett üledékes kőzet, melynek darabjait a víz sodorhatta erre egy csapadékos korszakban.

Jim Jim twin Falls

A Jim Jim-vízesés 200 méter magas. Az Arnhem-föld meredélyét, ahonnan lezúdul, százmillió éve még tengervíz mosta.

ellow Water Lake

A Yellow Water-tó egy folyókanyar átvágásával keletkezett. Rózsaszín és fehér tavirózsák úsznak a tetején, partján pedig mangrove-pálmafák nőnek.

teafa a Kakadu Nemzeti Parkban

A teafa akár 20 méter magasra is megnőhet. A nedves helyeket kedveli, mivel vízben is gyökeret tud verni.

Saltwater croc

A tengeri krokodil akár 7 méteresre is megnőhet, és 13 mázsa súlyú is lehet. Partmenti vizekben honos, de olykor egy-egy folyón is felúszik.

termeszdomb

Jókora termeszdombok a Maguk-szakadékhoz vezető ösvény mentén.

A természet kétségtelenül látványos munkát végzett errefelé, de az ember sem sokkal maradt el mögötte. Ugyanis több ezer régészeti lelőhely is van itt, amelyek páratlan képet nyújtanak egy még ma is élő ősi civilizációról: az ausztrál őslakosokéról, akik már 50 ezer éve lakják a kontinenset. Ma ezen a területen, az őslakos kormányzat által igazgatott Arnhem-földön 19 törzsük él. Itt található a legtöbb sziklarajz a világon, melyeknek keletkezése ráadásul a leghosszabb korszakot öleli fel.

 

sziklarajz a Kakadu Nemzeti Parkban

Az ausztrál őslakosok ún. röntgenrajzai az Ubirrnál többféle állatot ábrázolnak, miként ezt a kengurut is. A színeket ásványokból keverték ki: a pirosat agyagból és hematitból, a sárgát limonitból és goethitből, a fehéret kaolinból és huntitból, a feketét mangánoxidból.

A szakértők máig vitatkoznak azon, hogy mikor is keletkeztek a legrégibb rajzok, de a leghihetőbb elmélet szerint jó húszezer éve. Ezt bizonyította, hogy ábrázolnak azóta kihalt állatokat is, így a medve nagyságú erszényes tapírt, amely évmilliókig élhetett itt, mielőtt kihalt volna.

 

sziklarajz a Kakadu Nemzeti Parkban

A fehér alak Barrginjót, az őslakos álomidő egyik teremtőjének, Namarrgonnak a feleségét ábrázolja. Alatta elegánsan öltözött emberek vonulnak – talán valamilyen szertartásra. Ez a kép a Nourlangie-sziklánál, az anbangbangi lelőhelyen található.

Az őslakosok sziklafalakon, szakadékokban és magányos sziklákon egyaránt megtalálható rajzai három korszakra oszthatók. Az első a legutóbbi jégkorszakban virágzott, és mintegy 8 ezer éve ért véget; ezt kéznyomok, tárgyábrázolások, valamint nagy fejfedős, bumerángot tartó stilizált emberalakok jellemzik. Következett a 8-2 ezer évvel ezelőtti, úgynevezett „torkolati” korszak, amikor az emberek könnyebben jutottak élelemhez. Ekkor jelenik meg a jamgyökér ábrázolása, valamint Ngalyodé, a Szivárványkígyóé; az utóbbi az őslakosok hitvilágában a világ teremtését megelőző úgynevezett álomidő egyik ősalakja. Ekkor jelentek meg a csontvázakat ábrázoló úgynevezett röntgenrajzok is, melyeknek technikája évezredeken át sokat fejlődött, így 4 ezer évvel ezelőtt az őslakosok már képesek voltak tökéletes emberi és állati csontvázakat megjeleníteni.

 

sziklarajz a Kakadu Nemzeti Park területén

Az Ubirrnál látható lándzsás figura Mabuyut, a halászt ábrázolja. Meséje szerint valaki ellopta az ő frissen kifogott, zsineggel átkötött halait, mire ő az éj leple alatt nagy követ gördített a barlang elé, ahová a tolvaj bújt a családjával; soha többé nem tudtak kijönni onnan.

A harmadik, kétezer éve kezdődött korszakot „édesvízi”-nek nevezik, és máig sem ért véget. Ebben dominálnak az édesvízi tavak és mocsarak, ahol új ökorendszerek és új állatfajok jelentek meg, például az ujjas lúd ; az ábrázolt férfiak pedig tolldíszt és lándzsát viselnek. Az őslakosok idővel kereskedelmi kapcsolatra léptek a Celebeszről érkező hajósokkal, később pedig megismerkedtek a fehér emberrel is.

A park legmutatósabb része az északkeleti Ubirr-sziklák vidéke a maga kivételes röntgenrajzaival, a Szivárványkígyótól a 19. század végi, fehér bivalyvadászokat ábrázoló képekig. A Nourlangie-sziklán vitorlás hajót láthatunk, az anbangbangi lelőhelyen pedig egy név szerint is ismert őslakos művész, Nayombolmi rajzait az 1960-as évekből, köztük a Villámember rajzát.

kakadu-mapA park névjegye:

Hol található: Északi terület, Arnhem-föld (félsziget az Arafura-tengerben)
Megközelítése: Darwinból
Területe: kis híján 20 ezer km2
Alapítva: 1979
Állatvilága: erszényes nyest, fésűsujjú levéljáró (madár), pikkelyesmellű galamb, Brolga-daru, ujjas lúd, aligátor, tengeri teknőc, Leichard-szöcske, termesz
Növényzete: több mint 2 ezer faj
Útvonalai: a keleti aligátoros részen az Ubirr, délin a Mamukala Wetlands; Jabiru és Yellow Water mocsarai; Noulangie-szikla; Jim Jim Twin Falls és a Mary-folyó vízesései és tavai
Éghajlata: száraz és nedves trópusi, szavanna
Mikor utazzunk: májustól októberig
Korlátozások: Az Arnhem-föld parkon kívüli, őslakosoknak átengedett területe a park szomszédságában csak az Északi Terület kormányzatának engedélyével látogatható

 

Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (158-165. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739

 

Milford Sound, Új-Zéland elbűvölő fjordja

 

 

Kipling a világ nyolcadik csodájaként emlegette a lenyűgöző szépségű új-zélandi Milford Soundot! Nem nehéz belátni, miért.

 

Milford Sound

Milford Sound, Új-Zéland, déli sziget

Milford SoundÉgbenyúló hegycsúcsok tükröződnek a tó vízében, mely az éggel együtt változtatja színeit, és az egész hely igazi mesebeli táj. Hatalmas vízesések, meredek sziklatenger és buja esőerdők, amerre a szem ellát. Nem Rudyard Kipling volt azonban az első, akit magával ragadott Milford Sound látványa. Az egyedülálló fjordot első európaiként John Grono fedezte fel még 1812-ben, majd néhány évvel később elnevezte Milford Havennek, walesi szülőhazája után. Később John Lort Stokes kapitány is rátalált a fjordra, ő változtatta meg a nevet Milford Soundra.

A túlvilági szépségű táj a filmvászonról is ismerős lehet, itt forgatták ugyanis a Gyűrűk ura-trilógia Középföldén játszódó jeleneteit. A képek láttán érhetővé válik, miért ezt a helyet választotta a produkcióhoz a rendező, Peter Jackson.

Ősi legendák földje

A területre állítólag a maorik bukkantak rá először, és Piopiotahinak keresztelték, ami annyit tesz: magányos rigó. A szó a Piopio nevű rigószerű madárfajra utal, és egy ősi történet is kötődik hozzá. A maori legenda szerint élt egyszer egy Māui nevű mitikus hős, akinek hű társa és barátja volt a piopio. Egy nap Māui életét vesztette, amikor megkísérelte megszerezni a halhatatlanságot az emberiség számára. A monda úgy tartja, ekkor a madár elrepült a fjordhoz gyászolni, majd szomorúságában dalra fakadt. Habár a mítosz tovább él, mostanra már sajnos egyetlen példány sem létezik a madárfajból. Miután az emberek felfedezték a szigetet, és ragadozókat telepítettek a területre, számtalan különleges madárfaj pusztult ki.

A maoriknak Milford Sound keletkezéséről is volt egy kreatív történetük. Eszerint a fjordot Tu Te Raki Whanoa isten faragta ki a hegyekből. A legenda úgy tartja, hogy az isten a partok mentén haladva, hatalmas bárdjával formálta a tájat. Mire Milford Soundhoz ért, tökéletesítette a módszerét, így ez a fjord lett a legszebb műve.

A természet csodái

Valójában a fjord 15 kilométerre található a Tasmán-tengertől. Mielőtt a tengervíz elárasztotta volna ezt a területet, jéggel borított völgy volt, melynek több mint 1200 méter magas, zord sziklafalait a jég és a gleccserek formázták. Milford Sound legkáprázatosabb látványosságai Stirling vízesésközött tartják számon a két állandó vízesést: a Stirling 155 méter magasból, a Bowen kb. 162 méterről zuhan alá. A nagy esőzések alkalmával azonban száznál is több átmeneti vízesés fedezhető fel a fjordnál, melyek őrült sebességgel zúdulnak le a sziklákon. Nincs nehéz dolguk azoknak, akik teljes szépségében, vízesésekkel szeretnék megtekintetni ezt a nem mindennapi tájat, hiszen Milford Sound a világ egyik legcsapadékosabb területe.

Bár a fjordot mára már a térképek is jelzik, még mindig akadnak viszonylag felderítetlen részei. A ma itt fellelhető kisváros mindössze 120 lakossal rendelkezik. A helyiek nagy része vagy a turizmusból él, vagy azon munkálkodik, hogy megőrizze a terület érintetlenségét. Milford Sound számtalan érdekes állatfajnak ad otthont, köztük fókáknak, pingvineknek, medvefókáknak, delfineknek és olykor még bálnáknak is. Azoknak, akiknek megadatik az a szerencse, hogy egyszer eljussanak ide, az UNESCO Világörökség részét képező Fiordland Nemzeti Parkba is érdemes ellátogatniuk. A parkban számtalan egyedi madárfajjal ismerkedhetnek meg, köztük a korábban sokáig kihaltnak hitt, röpülésképtelen takahe madárral és kakapo papagájjal.

Milford Soundnak azonban nem csupán a felszíne lenyűgöző. Egyedi élővilágának, 690 hektáros tengeri rezervátumának köszönhetően a fjord rendkívül népszerű a búvárok körében. Azoknak sem kell azonban lemondaniuk a látványról, akik nem akarnak lemerülni a jeges vízbe, nekik találták ki ugyanis a Milford Discovery Centre & Underwater obszervatóriumot, amely körülbelül 10 méterrel a víz alatt betekintést enged ebbe a gyönyörű világba anélkül, hogy a látogatók bármilyen módon megzavarnák a természetet, illetve az élővilágot.

Az obszervatórium dolgozói szerint, „az akváriummal ellentétben itt a halak szabadon jöhetnek-mehetnek, amerre csak akarnak”. Az itt található víz alatti világ egyik legkülönlegesebb látnivalója a fekete korall, melyet csakis itt lehet megtekintetni természetes környezetében.

 

Sutherland vízesés

Sutherland vízesés: ezt a vízesést 580 méteres magasságával a tíz legnagyobb között tartják számon a világon.

Sutherland Falls

Sutherland vízesés

Nem messze a fjordtól számtalan lélegzetelállító hely – tavak, hegyek, mészkőbarlangok és persze a bámulatos Sutherland-vízesés – várja, hogy felfedezzük. A Sutherland-vízesés a Föld egyik legnagyobb, 580 méteres vízesése. Jelenleg a Fiordland Conservation Trust és Fiordland Conservation Trust nevű szervezetek is azon dolgoznak, hogy megőrizzék ezt a lenyűgöző vidéket.

 

Forrás: Póta Szilvia – ötvenentúl.hu

 

Traianus oszlopa

 

 

A Római Birodalom Traianus császár (ur. 98-117) alatt érte el a legnagyobb kiterjedését. Élete legnagyobb részét a hadseregben töltötte, és egészen a főparancsnoki rangig emelkedett. Később császárként is sokszor és nagy kedvvel vonult hadba: két sikeres hadjáratot vezetett Dacia (a mai Románia és Moldávia ellen, 101/2 és 105/6 folyamán. Az új, aranybányákban gazdag provincia létesítésével szerzett hatalmas vagyonból impozáns fórumot építtetett Rómában, melynek közepén mindmáig áll egy 38 méter magas (eredetileg festett) oszlop, oldalán spirálban fölfelé haladó, a daciai háború jeleneteit ábrázoló domborművel; a tetején eredetileg a császár aranyszobra állt. Később ez lett Traianus síremléke is, mert hamvait az oszlop alapjában helyezték el, de eredetileg csupán hadi tetteit kívánta megörökíteni vele. Olyan magas dombra épült, mint ameddig az oszlop teteje elér; a fölösleges földet egészen az alap szintjéig elhordatták.

 

Trajan_s_column

Traianus oszlopa

traianus_relief

A dombormű részlete

Hódolat a győzőknek

Traianus oszlopa emléket állít nemcsak a császárnak, hanem katonáinak is, akiket a spirális domborművön látunk menetelni és harcolni, illetve a nagyobb hadmozdulatok – például a dunai átkelés – előtt állatokat áldozni, amit Traianus főpapi minőségében felügyel. A dombormű azt is szemlélteti, hogyan voltak fölfegyverezve a római katonák, miként szállították a felszerelésüket, és hogyan harcoltak.

A légiósokat és a segédcsapatok katonáit könnyen meg lehet különböztetni egymástól, hiszen az előbbiek szögletes, az utóbbiak ovális pajzsot viseltek. Láthatók a domborművön Róma dák ellenfelei is: a szobrászok jól tudták, hogy néznek ki, hiszen számos foglyot hurcoltak Rómába felszerelésével együtt, hogy részt vehessen Traianus diadalmenetében.

Kitűnő és hűséges bajtársaim”

(Traianus megszólítása a kormányzóhoz intézett körlevélben)

Forrás: Az emberiség története (88-89. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9

 

Kambodzsa templomvárosai

 

 

Az angkori királyság a 9-15. század között virágzott a mai Kambodzsa és néhány szomszédos ország területén. Uralkodói több várost is felépítettek Angkorban hatalmas templomegyüttesek köré, s a legnagyobbat látványos szentélyekkel díszítették.

A 9. században több nagy királyság is létrejött Délkelet-Ázsiában. Hatott rájuk az indiai kultúra és vallás, különösen a buddhizmus és hinduizmus. Uralkodóik lenyűgöző templomokat is építettek, így Borobudurt Jáván és Pagant a mai Mianmarban. Egyik legfantasztikusabb városukat, Angkort a Khmer Birodalom építette, melynek alapítójaként a hagyomány II. Dzsajavarmant (ur. 802-850) tartja számon. A khmer uralkodók isteni eredetűnek tartották hatalmukat, és dévarádzsának, azaz nagy királynak címeztették magukat. A Khmer Birodalom időnként magában foglalta a mai Vietnam, Laosz és Thaiföld egyes területeit is. Fővárosa, Angkor szép palotáival, medencéivel, szobraival és templomaival több száz év alatt épült ki.

 

Angkor Vat

Az istenek otthona
Angkor Vat a világ legnagyobb templomegyüttese. Külső falai a világ szélét jelképezik, vizesárka a világóceánt. Tornyainak tetején a lótuszrügy a buddhizmus egyik fontos jelképe.

 

Építészeti remekművek

A legnagyobb templomegyüttest, az Angkor Vatot (nyugaton: Angkor-Wat) II. Szurjavarman király építtette a 12. század elején. A Visnunak szentelt komplexum templomainak falait gazdagon díszítik a mindennapi életből, a háborúkból és a nagy hindu eposzokból, a Mahábháratából és a Rámájanából vett jelenetek domborművei.

 

Angkor Vat madártávlatból

Angkor Vat madártávlatból

A komplexum közepén egy öttornyú templom áll a mitikus Meru-hegy jelképeként, amely a hindu istenek lakóhelye és a világegyetem középpontja. VII. Dzsajavarman 1181-ben kezdődő uralkodásával Angkor hatalma hanyatlásnak indult. Ő a buddhizmust tette államvallássá, és Angkor Vat hinduista szentélyeit átépíttette. Új fővárost alapított Angkor Thomban, benne a buddhista Bajon-templommal. Utóda, a hinduista VIII. Dzsajavarman aztán az ő számos buddhista építményét leromboltatta.

 

Angkor_wat_temple

A központi szentélyhez vezető bejárat

A 13. századtól kezdve részint a szárazság, részint a környező népek támadásai miatt Angkor soha többé nem nyerte vissza fényét.

 

Táncosok csarnoka

Táncosok csarnoka
Az angkori Preah Khan templomnak ezt a domborművét VII. Dzsajavarman készíttette. A rajta ábrázolt táncosnők vagy jógnik, azaz női jógik, vagy olyan apszarák, azaz mennyei szüzek, (félistennők), amilyenek Angkor Vat falain is megjelennek.

Tejóceán köpólése

A tejóceán köpülése
Ezen az angkori domborművön a hinduizmus félistenei a mítoszok legnagyobb kígyóját, Vászukit használva nekiállnak köpülni a tejóceánt, hogy kinyerjék belőle az amritát, a halhatatlanság nektárját.

 

Forrás: Az emberiség története (172-173. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9

 

A Húsvét-sziget szobrászai

 

 

A Húsvét-sziget (lakói nyelvén Rapa Nui, azaz „a világ köldöke”) magányosan fekszik a Csendes-óceánban; nem csoda, hogy egyedülálló kultúrát teremtett, benne az ősök tiszteletén alapuló vallással. Ennek nevében emeltek több száz monumentális kőszobrot, jobbára a sziget partjai mentén.

 

Rapa Nui több ezer kilométerre fekszik a legközelebbi szárazföldtől is. Először feltehetőleg a 4-6. században telepedtek le más polinéz szigetekről érkező, kenuval utazó hajósok. A legenda szerint a Hotu Matua nevű főnök vezette őket. A sziget lakói földművelésből, halászatból, kagylógyűjtésből éltek. Népességük gyorsan növekedett, és a 14. század közepén már elérhette a háromezer főt, majd nagyjából ezen a szinten maradt az európaiak 400 évvel későbbi megérkezéséig.

Társadalom

Ennek a kis népességnek is megvolt a maga hierarchiája. Minden gazdasági tevékenységet a miruk irányítottak, akik Hotu Matua leszármazottainak vallották magukat: vezetőjük, az ariki henua is örökölte a posztját. Kis falvakban és két-három házas tanyákon éltek; az előbbinek volt egy-egy papja. Rengeteg időt áldoztak a rítusokra, főként a feltehetően istenként tisztelt elődöket ábrázoló óriás kőszobrok, a moai-ok felállítására, miután előbb megépítették hozzájuk az ahut, azaz talapzatot. Sok ilyen szobrot egyenes sorokba rendeztek az óceánparton.

 

befelefordulas

Befelé fordulás
Ez a moai-sor kivételesen háttal áll az óceánnak a maga ahuján. Ilyenből eredetileg 250-300 is volt a szigeten. Egyes feltételezések szerint azért állították fel így a szobrokat, hogy szemmel tartsák a falvakat.

 

A 18. század elejére az erdőpusztulás és az erózió miatt új földművelési módszerekhez kellett folyamodniuk. Élelmiszerhiány lépett fel, de már kenut sem nagyon volt miből ácsolniuk, ami a part menti halászatot nehezítette meg.

A nemzetségek háborúzni kezdtek egymással, és a harcosokat tartották a legnagyobb becsben. A hagyományos ősimádat helyére is rituális csaták léptek annak eldöntésére, hogy két rivális nemzetség közül melyik kormányozza a szigetet a következő évben.

 

restored moai

Moai
A Rapa Nuin álló mintegy 800-1000 sajátos szobrot, moai-t a 13-16. század folyamán állították fel az óceánparton, feltehetően az ősök tiszteletének jegyében. A Rano Raraku hegyen bányászott tufából faragott szobrok legnagyobbika 10 méter magas és több mint 80 tonnát nyom. Némelyik szobornak a fejét másféle, vörös kőből faragott, korong alakú sisak, azaz pukao díszítette. Szertartások során a szobrok szemgödrébe fehér korallt helyeztek.

 

Rapa Nui végnapjai

 

A sziget társadalmának végső széthullását elsősorban mégsem ez okozta, hanem az európaiak érkezése 1722-ben, akik a következő másfél évszázadban igyekeztek leigázni az őslakosokat, ráadásul megfertőzték őket olyan betegségekkel, amelyekkel szemben nem voltak immúnisak. Amikor a híres James Cook kapitány 1774-ben a szigetre érkezett, azt állapította meg, hogy a régi hagyományokat nem őrzik, a moai-okat már nem tartják tiszteletben. Nem egyet le is döntöttek a talapzatáról, s a régi vallást felváltotta egy teremtő isten, Makemake imádata; ennek a vallásnak élén az évente megválasztott „madárember” (lásd lent) állt.

 

Makemake

Sziklarajz Makemake ábrázolásával Orongo területén

A madárember

A madárember pozíciója az új isten, Makemake vallásában alakult ki. Úgy 1760-tól kezdve évenként rendezték meg ezt a versenyt, melyen a rivális nemzetségek egy-egy képviselője átúszott a szomszédos szigetre, Motu Nuira, hogy elhozza onnan a füstös csér egy friss tojását. Aki előbb tette meg az utat, az lett a madárember, az ő főnöke pedig a sziget vallási vezetője egy évre.

 

Forrás: Az emberiség története (192. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9