Ausztrália madárvilága

Ausztrália madárfaunája nemcsak gazdag, hanem különleges is. Az ausztrál és a hozzá szorosan kapcsolódó új-guineai faunaterület dicsekedhet a Föld legpompásabb madaraival. A fajok száma is tekintélyes, több mint 650 szerepel csak a kontinens katalógusában. Ennek java része őshonos, eltérő a szomszédos Ázsiáétól, ami azért feltűnő, mivel a madarak mozgását, vándorlását tengeri akadályok alig hátráltatják.

A déli kontinensek nagy pusztaságain mindenhol kialakultak a nagy testű, repülésképtelen futómadarak: Afrikában a struccok, Dél-Amerikában a nanduk. Ausztrália nevezetes futómadara az emu (Dromaius novaehollandiae), Kifejlett példányai 2 m magasak és 30—40 kg súlyúak. Az emu a kenguru társaként bekerült Ausztrália címerébe is, ennek ellenére a telepesek nem kímélték. Az emufélék két faját már a múlt században teljesen kiirtották, és veszélyben van a még élő harmadik is. Az emu sok füvet fogyaszt, így kihívta maga ellen a juhtenyésztő farmerek haragját. Manapság már csak a távol eső pusztaságokon lehet találkozni emucsapatokkal.

Ausztrália másik nagy testű madara az emuval rokon kazuár. Igazi hazája Új-Guinea, Ausztráliának csak az É-i trópusi részein él a sisakos kazuár (Casuarius casuarius). Az emuval ellentétben, nem pusztai, hanem erdőlakó állat, a bozótban való törtetést segíti elő a fején levő csontos kinövés (sisak).

Ausztrália harmadik nagy madara a jabiru, amely eléri a 120 cm-es magasságot is. Ez már nem a futómadarakhoz tartozik, hanem a gólyafélék (Ciconiidae) családjába, magyar neve erdei gólya.

Még néhány Ausztrália érdekesebb madarai közül.

A lantfarkú madarak (Menuridae) nemcsak pompás tollazatukkal, hanem minden más madártól eltérő hangjukkal is kitűnnek. Ezek az „ezerhangú” madarak Ausztrália DK-i erdőségeiben élnek, míg a paradicsommadarak (Paradisaeidae) főként Queensland lakói. Furcsa formájú, nagy fejű, igen barátságos madár a kookaburra, vagy népszerű nevén a „laughing Jack” (kacagó Jancsi, Dacelo novaeguineae). A jégmadarak egyik faja (óriás halción), amely becenevét a kilométerre is elhallatszó nevetésszerű hangjáról kapta. Ausztrália híres táncoló madara a brolga (Megalornis rubicundus), amelyről az őslakók sok mondája szól. Nem kevésbé furcsa teremtmény a bagolyfecske (Podargus strigoides), kitátott szája nagyobbnak látszik az egész fejénél, ezért az ausztrálok egyszerűen csak békaszájúnak nevezik (frogmouth). Az ausztrál parkok elmaradhatatlan lakója az őshonos fekete hattyú (Cygnus atratus). A kontinens erdeiben 49 különféle színes papagáj él. A világon ismert 12 kakadufajból 11 Ausztráliában őshonos.

Szeptember végén menetrendszerű pontossággal érkeznek Tasmaniába és Dél-Ausztrália partjaira a viharmadarak tömegei. Köztük legismertebb a vékonycsőrű hojsza (Puffinus tenuirostris). Hihetetlen nagy utat tesznek ezek a madarak, amikor áprilisban újra felkerekednek. Néhány hét alatt elérik Japánt, majd Kamcsatka érintésével Észak-Amerika partjai felé vonulnak, hogy azután a Csendes-óceánt átszelve térjenek ismét vissza Ausztráliába. Itt a partokon költik ki tojásaikat és nevelik fel fiókáikat. Ezek közül azonban sok millió nem kelhet útra, mert a fiókák az ember zsákmányává lesznek. Régi „iparág” Dél-Ausztráliában a „mutton-bird” (birkamadár) zsíros húsú fiókáinak összegyűjtése, a zsír kiolvasztása és a hús konzerválása. A kegyetlen pusztítás ellenére a viharmadarak száma alig csökken.

Másik irányból, Antarktisz felől is érkeznek vendégek Ausztrália D-i partjaira, a pingvineknek. Phillip-sziget ad otthont a költésre érkező törpe pingvinek ezreinek. Ez a pingvinfaj (Eudyptula minor) a pingvinek családjának legkisebbike, alig 40 cm magas.