vers – 89 Oldal – Lighthouse

Sík Sándor verseiből …

TI: Szembe a Nappal (1910) Belenéztem a Napba Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, A virradati Napba két szemmel belenéztem. És

asztaltól a székig; udvaron a faltól el, a kerítésig. S lépkedvén, anyámmal, majd az iskoláig. Apámmal elmegyek szerelmem házáig. Hullatja

Csillogó, fehér ködöt szül Fönt a hold ezüstfehéren, Épp a víz fölé borítja, Szétteríti lent a réten: Sok virág gyül

Ha van hozzá jó szemed, és a dalaimba nézel, szép fiatal hölgyikét látsz andalogni ott le és fel. Ha van

– Élő anyámnak Vészes sirálysikollyal ha fölsikoltok nem hallja senki pedig testvéreim a milliók sikoltanak akik meghalnak valahol és milliók

Hogyne szérne szívem, dét Sorsunk mostoha világba, Mind tullukat, elhintezett. Vaszbul lenne, mígisz szérik, Mikar igazi testvérek Egymás nelvit nem

Királyném, kigyúltak a lángok, Aranyos hintónk, íme, száll, Ma a nép közé vegyülünk el, Te a királyné s én a

TÁNCOLÓ TŰZLILIOMOK Sétáltam, mint felhő, melyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém,

Ó, szomorú téli sötét, te szennyes fekete bársony! Örülök annak a kis résnek a függönyömön, mert rajta a végtelen Terek

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol