Wass Albert verseiből …
A BÉRCEK ÉNEKELNEK Szeretett Apámnak ajánlom Hallottad már, mikor az esti-kék hegyek csoportja egy dörgedelmes ősvitába kezd? Halvány lilán mikor
Séta a kultúra ösvényein
A BÉRCEK ÉNEKELNEK Szeretett Apámnak ajánlom Hallottad már, mikor az esti-kék hegyek csoportja egy dörgedelmes ősvitába kezd? Halvány lilán mikor
„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés; Mellyel a szív magának ád halált, S
Vonat a mezőn Fekete éjszakába, fekete éjszakából, Úgy vágtat a vonat az álmodó mezőn. Úszik utána égő, csillagos tűzözön, S
Tudom hogy vagy – és megállok az éjben. Állok az esőszagú kert középen És kinyujtom két áldott dús karom –
Az ing, melyet kikészítettem éjjel, Az asztalon fekszik fehéren, Fehéren, ájultan, fagyottan. Virító gombok benne szerteszéjjel, Virágocskák távol fenyéren. Mily
Krasznahorka büszke vára, Rászállott az éj homálya, Magas tornyán az őszi szél Régmúlt dicsőségről mesél. Olyan kihalt, olyan árva Rákóczinak
Szürke tenger és szürke ég. Ó véghetetlen szürkeség! Jajongva száll a sok sirály. A lágy eső halkan szitál. Vonagló, méla
Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya, kit kőtojásból keltett ki a vén föld, ég nap és hold különös szerelme
Te, aki élnem segítesz, te, óvó oltalom, kinek törékeny mosolyába kapaszkodom, irgalmatlan esztendeimben egyetlen irgalom, őr rettegő nappalomon, rettegő álmomon:
Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem