Székely életek – Cserei Mihály

 

 

Sokan voltak azok a székelyek, akik vérrel vagy tollal beírták nevüket működésükkel az emberek emlékezetébe. Nehéz kiválogatni, hogy kik is azok, akik leginkább említésre méltó szerepet töltöttek be. A következőkben bemutatandók közé azokat a már nem élő székelyeket válogattuk ki, akik nemcsak kiemelkedők voltak, hanem kezdeményező vagy magas szintű munkálkodásukkal igen értékeseknek látszanak. Éppúgy, mint ahogy a helytörténeti, köztörténeti adatok sem merítik ki a megismerhető anyag teljességét, az életrajzi adat is csak szemelvényes. Több vastag kötet sorozatára volna szükség ahhoz, hogy minden ide vonatkozó ismeret leglényegesebb része bemutatható legyen.

Cserei Mihály

 

Cserei Mihály

Csíkrákos, 1668. október 21. – Nagyajta, 1756. április 22.

Csíkrákoson született 1668-ban. Apja, Cserei János a Béldi-féle mozgalomban való részesség miatt hét évig volt Fogarason bebörtönözve. Cserei Mihály a székelyudvarhelyi kollégiumban kezdte tanulmányait. Ezt követően I. Apafi Mihály kancellárjának, a nagy hatalmú Teleki Mihálynak volt apródja. Amikor Teleki 1690-ben a zernyesti csatában elesett, Cserei Mihály Brassóba ment és egy évig kitartott Thököly Imre mellett, számkivetésében is. Azután visszament Erdélybe és Lipót császár hűségére állt; Gavriani ezredesnek, majd Apor Istvánnak, aki a nagybátyja volt, lett a titkára. 1697-ben feleségül vette Kun Ilonát és Nagyajtán, majd egy ideig Görgényben lakott. Amikor azt a kurucok bevették, Brassóba menekült. Itt kezdte el írni történelmi munkáját. Rákóczi hívei, mint császárhű embert kifosztották és családostul fogságba vetették.

1707 és 1710 között csíki főkirálybíró volt, majd tartományi biztos. 1713-ban visszaállították a főkormányszéket és Cserei Mihályt Brassóba küldték albiztosnak. A sok zaklatás miatt azonban végül is megelégelte a közéleti tevékenységet és visszatérve Nagyajtára, nagy tudással és olvasmányosan megírta Erdély történetét I. Apafi Mihálytól kezdődően 1712-ig.

Műve, a „Historia”, tulajdonképpen önéletrajz, de életrajzi mondandóját át- meg átszövi történelmi események leírásával. Így jelentősége nem annyira irodalmi, hanem inkább történelmi jellegű. Cserei az egyik kiemelkedő hirdetője a transzszilvanizmus eszméjének. Az a ráérzés, hogy Erdély akár kulturális, akár politikai szemléletében más, mint Magyarország, Csereinél válik egyértelműen megfogalmazott ténnyé. Erdélyt másfajta kultúrája, egyéni sorsa mozgékonyabbá, kezdeményezőbbé teszi a Habsburg-birodalom szabta korlátoktól sokkal inkább függő Magyarországnál.

Cserei Mihály 1756-ig élt. „Historiá”-ját a Magyar Tudományos Akadémia 1852-ben adta ki.

Forrás: Balás Gábor – A székelyek nyomában (281. oldal) Panoráma, 1984 ISBN 963 243 253 3 ISSN 0133-7327

 

Knóssos

 

 

Kréta északi partján épült fel a legnagyobb palota, melyet sokáig a többi krétai palota mintájának tartottak. A régészeti kutatások azonban bebizonyították, hogy nagyjából egy időben épült fel a többivel, tehát valószínűleg máshonnan,A „tollkoronás herceg”feltehetően Észak-Szíriából vettek át egy már korábban kész sémát, és azt alakították a saját igényeiknek megfelelően. Knóssost először Minos Kalokairinos krétai régész kezdte el ásni, majd Sir Arthur Evans (1851-1941) angol régész tárta fel 1900-tól kezdve több éven át, rádöbbentve a tudományos világot, hogy létezett egy önálló minósi kultúra a
mykéné
i előtt, de ugyanakkor az ő elképzeléseit és rekonstrukciós munkáját a későbbi kutatások nem mindenben igazolták. Az egyik leghíresebb ilyen tévedése talán a „tollkoronás herceg” nevű freskó restaurálása: három töredékes freskóból rakta össze Evans, így alkotva meg egy teljesen új, a minósi időkben soha nem létezett ábrázolást.

A többi palotához hasonlóan itt is egy nagy központi udvA trónterem részletear köré szerveződött az épület. Az udvartól északra pillércsarnok emelkedett, itt lehetett a konyha és az étkező, amit megerősíteni látszik, hogy az északkeleti zónában jelentős mennyiségű
főzőedényt találtak. Nyugaton hosszú folyosó húzódott, ebből nyíltak a jellegzetesen hosszúkás, szűk raktárhelyiségek, bennük kővel bélelt ládák és pithosok, amelyekben a palota készleteit tartották; ruhákat, gabonát, bort, olajat. Ezeknek a tárolóedényeknek az összes kapacitása megközelítőleg 10 000 hektoliter lehetett.

A nyugati szárnyban helyezkedett el továbbá a trónterem is, amihez tartozott egy fürdőmedence is. Szintén ezen az oldalon húzódott a felvonulási folyosó, falain felvonulási jelenetet ábrázoló freskóval. A keleti részen volt a király és királyné szállása, de itt volt a híres „kettős bárdok csarnoka” is, amely nevét a falak díszítéséről kapta. Az emeleti traktusról leginkább csak azt lehet megállapítani, Delfines freskók a királynő szállásárólhogy létezett, több lépcsőn lehetett megközelíteni, de hogy pontosan milyen rendeltetéssel bírt, az már vitatott. Az épület rendelkezett vízvezetékkel vagy csatornával is, illetve több helyiségből kerültek elő színes freskók.

Rendkívül összetett alaprajza miatt ezt a palotát szokták azonosítani a mondabeli „Labirintussal”, amit Daidalos épített Minós király parancsára, és ahova Minotaurost zárták, amit végül Théseusnak, Aigeus király fiának, Athén későbbi királyának sikerült elpusztítani Ariadné segítségével – legalábbis a hagyomány szerint.

Forrás: Lexikon

 

Kulturális párbeszéd a Nemzeti Színházban – MITEM

 

 

Világhírű rendezők, ünnepelt előadások

2017. április 12–30. között rendezik meg a IV. Madách Nemzetközi Színházi Találkozót MITEM(MITEM), amelynek célja az európai színházi előadások legjavából válogatva körképet adni a kortárs színházi előadásokról. A Nemzeti Színház sajtótájékoztatóján jártunk.

Dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár bevezetőjében kiemelte, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál programkínálatába üde színfoltként integrálódott a rangos nemzetközi fesztivál, a MITEM. Az elmúlt két év nagy előrelépést jelentett a fesztivál életében, a sikere megalapozta a jövőt, így a folytatásra, az idei évre megkapta a kormány támogatását és egészen 2020-ig előre jelezte e támogatást a kormány.
A 2015-ös adatokra utalva dr. Hoppál Péter elmondta, hogy a színházlátogató nézők száma 4 millióról 6,6 millióra növekedett. A politikus kitért arra is, hogy a Magyar Közlönyben megjelent a kormányrendelet, amely szerint 5,4 milliárd forintot adnak 20 200 dolgozónak 15%-os kulturális illetménypótlék jogcímen. Fontosnak tartotta azt is hozzáfűzni, hogy a közönségnevelésben résztvevő szakmai programokat, többek között a Magyar Teátrumi Társaságot, amely a fiatalok neveléséért dolgozik, támogatás illeti.
MITEM 2017
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja örömmel üdvözölte, hogy a kulturális kormányzat is fontosnak tartja a Színházi Találkozót, hiszen ez a támogatás anyagi biztonságot is nyújt számukra, ami lehetőséget nyújt az idein túli szervezésre is, és már előre is dolgoznak a jövő évek programjain. A Nemzeti Színház igazgatója a mesterek fesztiváljának is nevezi a Találkozót, hiszen a darabokkal együtt a legnevesebb európai rendezők is hazánkba látogatnak az előadásokat követő közönségtalálkozókra, mesterkurzusokra. A rendezők listáját végigtekintve látható, hogy e rendezők bármelyik fesztiválnak díszei, és itt egyszerre lesznek jelen, ez külön kuriózum. Vidnyánszky Attila kiemelte, hogy cél e rendezvénnyel, hogy a bezárkózó szakmát kinyissa, hogy megtermékenyüljön általa a magyar színházi szakma. Az előadásokra diákkedvezmény is lesz, hiszen fontos, hogy számukra is elérhetőek legyenek az előadások. A MITEM-re érkezik színház a határon túlról is, de jön tatár, svéd, orosz, lett, litván, norvég előadás is.
Kulcsár Edit dramaturg-főszervező hangsúlyozta, hogy ez egy elit fesztivál, hiszen a jelentkező előadások igényes válogatás után jönnek Budapestre.

MITEM
A Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (Madách International Theatre Meeting)  2014-ben indult a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színházban. A hagyományteremtő szándékkal létrehozott találkozó terepet, lehetőséget kínál arra, hogy más kultúrák, nemzetek vérfrissítő hatással legyenek a hazai színházi szakmára, valamint a külföldi szakemberek megismerkedjenek hazai előadásokkal, művészekkel.

Rideg Zsófia és Kozma András dramaturg a kiválogatott darabokról beszélt, hangsúlyozva köztük egy megelőző eseményt is, amely a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jött létre. Április 9-én Peter Laugesen dán költővel szervez a Nemzeti Színház közönségtalálkozót, aki lefordította a János vitézt dán nyelvre.
Mindketten hangsúlyozták, hogy a színdarabokat követően szakmai programok, rendezői közönségtalálkozók színesítik a színházi találkozót.
Szűcs Nelli és Fehér Tibor színművészek pedig azt a tapasztalatukat osztották meg, hogy egy ilyen találkozó szakmailag és emberileg is nagy élményt ad a művészeknek, amit aztán beépítve saját életükbe és művészetükbe ők is továbbadnak.

A színházi találkozó részletes műsorát a www.mitem.hu honlapon találhatják meg az érdeklődők.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

Az ősmagyarok konyhája

 

 

Egy nép ételkultúrája éppúgy hozzá tartozik, mint néprajza, zenevilága, hitvilága, nyelve vagy testalkata. Kövi Pál írja. „A népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonló érték és páratlan művelődési kincs rejlik a gasztronómiában. Ezt a kincsesbányát fel kell tárnunk, alá kell szállnunk a mélyére, mert minél mélyebbre hatolunk benne, annál magasabbra jutunk a tudás és a szellem dolgában”. A magyar konyháról sok korabeli és későbbi adattal rendelkezünk. Ennek oka, hogy ételeink egészen más jellegűek voltak – és ma is azok -, mint Európa más népeié. A másik ok ősi étkezési szokásainkban gyökerezik, amelyek a mai napig megmaradtak. Már Anonymus is arról tudósít, hogy őseink minden győzelmüket napokig tartó evéssel-ivással ünnepeltek meg, sőt a lakomára az is elég ok volt, hogy megpillantsák óhajtott otthonukat, a Kárpát-medencét. Anoymus „aldomas”-t ír; a lakomát a magyarok sokáig “áldomásnak” nevezték, amely szóban benne van az “áld” ige, amely az ünnepi alkalmat jelzi. Európa minden népének feltűnt a magyarok étel-ital bősége; a magyarok evés-ivását a Nyugat ma is felháborító prédálásnak tekinti. Európa ugyanis a magyarok honfoglalása idején igen szegény volt, több helyen éhínség pusztított, a Kárpát-medencét viszont mindig a Feszty Árpádbőség és a jólét jellemezte. Ehhez járult hozzá őseinknek sok állata és fejlett földművessége, ami növelte ezt a bőséget. Egy Európát beutazó dominikánus szerzetes írta a középkorban, hogy „a magyar királyságot régente Moesiának és Pannóniának nevezték. A Moesia nevet az aratás eredményétől kapta, mivel gazdag aratásban bővelkedik, Pannóniának pedig a kenyér bősége miatt nevezték el. Legelőkben, kenyérben, borban, húsban, aranyban, ezüstben bővelkedik ez a föld, halakban pedig minden szomszéd országnál gazdagabb”.

Bővebben…

Hungarikummá vált az ismert vörösbor, az Egri Bikavér

 

 

A Hungarikum Bizottság a hungarikumok sorába emelte az Egri Bikavért: a döntést Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter jelentette be Egerben a bizottság ülése után – írta az MTI.

Az Egri Borvidék a szőlő- és bortermelés északi határához közeli helyzetéből és a hegyi-völgyi szél létéből következően kissé savasabb, hosszú ízekkel, erőteljes gyümölcs és fűszeres aromákkal bíró, hosszan érlelhető borokat ad. A fellelhető fajták nagy számának használata a borvidék létezése során mindig jellemző volt, ezért is alakult úgy, hogy a borvidék a házasított borok, kiemelten az Egri Bikavér hazája lett. Az Egri Bikavér az Egri Borvidék legismertebb márkája, melyre Eger városa legnagyobb boros rendezvényét, a több tízezer turistát vonzó Bikavér Ünnepet építi minden évben. De vajon mit tudunk a bor keletkezéséről?

 

Az egri borvidék lankái

Az egri borvidék lankái

A bikavér elnevezés körülbelül 150 éves múltra tekint vissza. A 19. század folyamán a bikavér szó alkalmazása azonban nem egy konkrét termékre utalt, csupán – héjon történő erjesztésnek köszönhetően – a mély színű, erős vörösbort nevezték így a köznyelvben. A bikavért – a mai tendenciával ellentétben – több dűlő házasításaként, különböző szőlőfajták együttes feldolgozásával készítették, ekkor ugyanis még nem volt jellemző a fajták külön-külön táblákba való telepítése. Így a más és más adottságú szőlőtermű területekről származó szőlők összekeverése a gazda számára lehetőséget biztosított az évjárathatás enyhítésére, évről évre kiegyensúlyozott bor készítésére. A filoxéra során Eger szőlőinek nagy része elpusztult. A katasztrófát követő első szőlőrekonstrukció során a szőlőket már fajtánként elkülönítve telepítették vissza, így emelve az abból készülő bor minőségét.

Az első tudatos bikavérkészítő, a kísérletező kedvű Grőber Jenő volt, aki által az egri bikavér elindult a szélesebb ismertség és a nemzetközi hírnév felé. Grőber nagy kiterjedésű birtokkal, kellő tőkeerővel, jó borászati felszerelésekkel és korszerű szakmai ismeretekkel rendelkezett. Az ő nevéhez fűződik a Franciaországból származó medoc noir szőlőfajta meghonosítása is, amely a bikavér egyik lényeges komponensévé vált. A Grőber-féle bikavér alapját kadarka és medoc noir fajták megfelelően kevert mustja adta, a borkészítési technika elemei a bogyózás és a némi kocsány hozzáadásával történő héjon erjesztés voltak. 

Egri BikavérAz 1990-es évek elején egyre fontosabbá kezdett válni a Bikavér egységes arculatának meghatározása. Ez alapján készült el és fogadta el 1997-ben az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa az Egri Bikavér Szabályzatát, mely létrejöttével az Egri Bikavér lett Magyarország első védett eredetű bora. A termékleírás a fajták használatát nem kötelezte, de kiemelt nyolc fajta jelentőségét: Kékfrankos, Kékoportó, Blauburger, Merlot, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Pinot noir, Kadarka. A hatályban lévő bortörvénynél szigorúbbak a Bikavér Szabályzat előírásai, például a Kékoportó kivételével a termés csak 17 magyar mustfok fölött használható fel Bikavér készítésére.

Az Egri termékleírás jelenleg három minőségi besorolást, azaz klasszifikációt különböztet meg. Eszerint készíthető classzicus, superior, grand superior változat is. Mint három termék esetében a legnagyobb arányban kékfrankost kell használni a házasítás során.
Classicus Egri Bikavér készítése esetén fontos előírás a legalább három fajtából történő házasítás is. Így a gyengébb évjáratokban azok a termelők, akik nem rendelkeznek legalább három fajta megfelelően beérett termésével, egyáltalán nem készíthetnek Egri Bikavért. További előírás a legalább egy évig tartó fahordós érlelés, valamint a borvidéken kívül a palackozott forgalmazás.

Superior és Grand Superior borok esetében a minimálisan házasítandó borok száma ötre emelkedik. Legmeghatározóbb mégis a borok termőhelyének kiemelése és a szigorúbb szőlőtermesztési és borászati technológia, melynek köszönhetően erős érlelési aromákkal rendelkező, kerek, nagy testű borokat kóstolhatunk.

Forrás: Wikiwand, Vinoport

 

Hamvas Béláról röviden

 

 

Hamvas Béla (1897-1968) író, filozófus. Harcolt az első világháborúban. 1919-ben családját kiutasították Pozsonyból, Budapestre költöztek. 1923-ban a budapesti egyetem magyar-német szakán szerzett diplomát. Tanult a zeneművészeti főiskolán is. A Budapesti Hírlap munkatársa lett, 1927-től a Fővárosi Könyvtár könyvtárosa volt. 1935-36-ban Kerényi Károllyal megalapította a Sziget szellemi műhelyt és folyóiratot. 1940-44-ben az orosz fronton teljesített szolgálatot. 1945-től részt vett a megújult szellemi életben: az Egyetemi Nyomda kis tanulmányait szerkesztette, antológiát adott ki, előadássorozatot tartott. Forradalom a művészetben, Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon (Kemény Katalinnal) című tanulmány ügyén Lukács György hevesen támadta. Nem publikálhatott. 1948-ban könyvtárosi állását is elvesztette. 1951-64 között segédmukás ill. raktáros volt. A tilalom időszakában írásait szamizdatban terjesztették. (Jelentősen hatott a fiatal magyar avantgard művészekre.)

 

Hamvas Béla

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.)

Életművének meghatározó élménye az „univerzális orientáció és transzparens egzisztencia”, azaz a hiteles lét és a modern világ közötti ellentmondás. Munkásságában az ismert külföldi és hazai krízisirodalomnál mélyebbre hatolt a válság okainak vizsgálatában. A lét értelmét, „a logosz őrét” a hagyományban, a világteremtés előtti rendben ismerte fel. Ezzel ellentétben állnak a ráció változó rendszerei. Scientia Sacra, Az őskori emberiség szellemi hagyománya (megj. 1988) című tanulmányában a szent könyvekre támaszkodva tárta fel az „aranykor” világát, amelyben a lét és élet nem vált ketté, hanem a mindenkori normális emberi állapotban valósult meg. A nyugati tradicionalizmus egyedi magyarországi képviselőjeként J. Böhmét követte; azzal a különbséggel, hogy a lét teljességének a helyreállítását nem a keleti tanok beolvasztásától, hanem az evangéliumi kereszténység megvalósítását várta. Karnevál (1-2, megj. 1985) című regénye a 20. sz. „sorskatalógusa”. Hőse a földkerekséget és a poklot megjárva keresi és találja meg valódi nevét, azaz énjét. Esszéiben a tradíció mértéke, a tudás humora, és a humor ajándékozta szabadság érvényesül.

Forrás: Dr. Gremsperger László és Gyeskó Ágnes: Ki kicsoda a magyar irodalomban?, Budapest, Könyvkuckó, 1996, 122-123. o.)

 

Hommage à Huszárik Zoltán

 

 

Huszárik Zoltán és három zeneszerző – a kortárs magyar filmzene, koncert a filmrendező tiszteletére. 2017. március 23-án izgalmas és szokatlan koncertélménnyel gazdagodhat a Pesti Vigadóba érkező. A Concerto Budapest a magyar filmtörténet kiemelkedő egyénisége, Huszárik Zoltán előtt tiszteleg, amikor a rendezőhöz közelálló három kortárs zeneszerző darabjait mutatja be.

Huszárik ZoltánJeney Zoltán, Kocsár Miklós és Durkó Zsolt kapcsolata a filmes nagysággal vitathatatlan, hiszen mindannyian nagy szerepet játszottak a Színbád, a Csontváry és az Elégia filmek sikereiben. A koncerten Jeney új kompozícióját Keller András vezényli, Durkó zenéje az Elégia rövidfilm bemutatásával válik koncertélménnyé és Kocsár a Huszárik Zoltán emlékére komponált kürtversenye, a Concerto in memoriam H. Z. hangzik fel.

„Élt kilenc hónapot az anyja ölében, majd nyugtalanul a világ ölén” – így fogalmazta meg saját majdani sírversét Huszárik Zoltán, a nagy magyar „képíró”. Alig ötven esztendőt élt, s 1981-ben bekövetkezett haláláig mindössze csupán két egészestés mozifilmet rendezhetett, ám művészetének és emberi alakjának varázsa máig eleven, s erről az emlékezetének szentelt koncert is meggyőzheti majd a közönséget.

Mindössze ötven esztendőt élt és két nagyjátékfilmet alkotott Huszárik Zoltán filmrendező (1931‒1981), e két munkájával azonban ‒ Szindbád (1971), Csontváry (1980) ‒ a magyar filmművészet legendás alakjává, a legnagyobbak egyikévé vált. Rendkívüli érzékenység, a leheletfinom effektusok költőisége és általában a vizualitás, az eredendően képi ábrázolás lehetőségei iránti különleges affinitás jellemezte művészetét.

Az utóbbi mozzanat aligha meglepő, hiszen Huszárik nemcsak filmrendező, de tehetséges grafikusművész is volt. Igényességét jelzi, hogy filmjeihez a legkiválóbb magyar zeneszerzőket kérte föl muzsika komponálására: a Szindbád zenéjét Jeney Zoltán, a Csontváryét Kocsár Miklós, az Elégia című rövidfilmét Durkó Zsolt alkotta.

Ők hárman a zeneszerzői annak a koncertnek is, amely Huszárik Zoltánnak állít emléket. Jeney Zoltántól új kompozíciót vezényel a koncert karmestere, Keller András, Durkó Zsoltot az említett rövidfilm, az Elégia zenéje képviseli, míg Kocsár Miklós alkotásai közül a Huszárik Zoltán emlékére a rendező halála után két esztendővel komponált kürtverseny, a Concerto in memoriam H. Z. hangzik fel.

A rendező megalkuvást nem ismerő gondolkodásmódjához és nagyságrendjéhez illik a hangverseny záró száma, Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című kompozíciója. A hangverseny szólistája, Tóth Bálint a Concerto Budapest szólamvezetője.

Program:

Kocsár Miklós: Concerto in memoriam Z.H. (1983)

Jeney Zoltán: Eipe tis, Hérakleite (Hérakleitosz halála) – ősbemutató

Huszárik Zoltán: Elégia című kisfilmjének vetítése (Durkó Zsolt zenéjével)

Bartók Béla: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára

Közreműködnek:

Tóth Bálint – kürt

Szent Efrém Férfikar (karnagy: Bubnó Tamás)

Concerto Budapest

Vezényel: Keller András

2017. március 23. 19:30

Hommage à Huszárik Zoltán

Pesti Vigadó

http://www.concertobudapest.hu/

 

A matyók

 

 

Matyóknak a Miskolc körzetében fekvő három község (Matyóföld) – Mezőkövesd, Szentistván és Tard – lakosságát nevezzük; elterjedésük régebben a mainál nagyobb volt. A palócok mellett hazánk északi részének, a Felföldnek legismertebb, feltehetően kun származású, a XVIII-XIX. században kialakult katolikus népcsoportja, a polovec kunoknak egy csoportja. A „matyó” elnevezés először az 1840-es években bukkant föl a Kassai Szókönyvben. 1857-ben olvassuk róluk: „Mezőkövesd, Szentistván és Tard népes községekben egy tájszólás – viselet, szokás – jellemvonás tekintetében mintegy különvált faját képezi a magyar népnek. Nevüket Mátyás királytól vették, aki őket Mezőkövesd lakosait több szabadsággal megajándékozta, sőt egy okmányt részükre Mezőkövesden adott ki és írt alá, ahonnan „Mátyás fiainak és végre Matyóknak” nevezték el később és nemcsak a kövesdi, hanem a tulajdonságiakat elsajátított két szomszédbeli lakosok is. A tardiak (saját hiedelmük szerint) ugyan a tatárjárásból itt maradt néhány tatár ivadékának lenni mondatnak, amit a falu felett lévő tatárhalom is hihetővé tesz”. Népszokás tekintetében átmenetet képeznek a palócok és az alföldi magyarság között; a földműveléssel és az állattartással összefüggő hagyományaik inkább alföldi jellegűek, míg szellemi néprajzuk és viseletük palóc jellegű.

 

Matyó legény Matyó népviselet Matyó népviselet

Matyóhímzés Matyó hímzés

Felül: népviseletbe öltözött Matyók, Lentebb: Matyó hímzések
 

Forrás: Kiszely István: A magyar nép őstörténete

 Tanulságos a matyó divat közismertté válásának története. 1896-ban a millenniumi ünnepségek kiemelkedő eseménye volt a budapesti, városligeti néprajzi kiállítás. Az ott felépített faluban 12 magyar és 12 nemzetiségi falut mutattak be, köztük volt Mezőkövesd is. Főjegyzőjük nagyszerű ötlete nyomán adták elő Budapesten a százötven fős matyó lakodalmat. Az esküvőt a Terézvárosi templomban tartották, aztán az Andrássy úton vonult vissza a menet a városligeti matyó házig. A nagy nyilvánosság előtt zajló esemény lángoltatta fel a matyó népművészet iránti érdeklődést. Az élelmes kereskedők már a századfordulótól elkezdték futtatni a matyó mintát. 1911-ben olyan óriási kereslet volt a matyó hímzéses tárgyakra, hogy telepet építettek Mezőkövesden a varratáshoz. Háromszáz asszony hímzett itt. Később még nagyobb méreteket öltött a varratás, csak íróasszonyból, akik előrajzolták a varróknak a mintát, negyven volt.

A második világháború után megalakult a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A közös műhelyben nyolcan dolgoztak, Mezőkövesről, Szentistvánról és Tardról ötszázötven bedolgozójuk volt. 1980-ban a közös műhelyben ötszázharmincöt ember volt, ezernyolcszáz fő pedig a környék harmincnyolc községéből bedolgozóként végezte a munkáját, akik hímzett blúzokat, lakástextileket, népviseletes babákat készítettek. Sokan közülük megkapták a népművészet mestere és a népi iparművész kitüntető címet.

A napjainkban már a világhírű divatcégek termékein is megjelenő magyar népművészetből származó motívumok legismertebbike a kalocsai. Autóversenyzők és filmsztárok ruháin tűnnek fel. Ha a világ ismerné a matyó hímzés és a kalocsai közti különbséget, talán szívesebben varratna ruhájára matyó motívumot. A matyó hímzés ugyanis a kalocsainál sokkal régebbi motívumkincsre épül, amely a 19. században még élő, előrajzolással készült szűcshímzésből alakult ki. A kalocsai pedig jóval később, a 20. század elején polgári rendelések teljesítésére tanfolyamokon tanított, újabb stílusú, sablonnal sokszorosított és újabb hímzéstechnikákkal készült.

Forrás: Manda

A palócok

 

 

Palócföld a Mátrától és a Bükktől északra fekvő medence jellegű terület, illetve az Ipoly völgye, a Mátra-hegység környéke, amelyet régebben Felföldnek neveztek. A palócok szállásterülete a magyarországi és szlovákiai Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör történeti megyékre terjed ki, ahol mintegy félszáz településen élnek. Legnagyobb városaik: Ipolyság, Rimaszombat, Tornalja, Fülek, Eger, Miskolc és Gyöngyös. Az orosz krónikairodalom a IX. században már ismeri a palóc-kunokat, akiknek egy része Kijevnél a magyarokhoz csapódva a honfoglalókkal bejött a Kárpát-medencébe. A XI-XII. században a dél-orosz sztyepek felől fenyegető nomád törzsek betörése elhárítására indított hadjáratok során a magyar hadak többször találkoztak olyan kunokkal, akiket az oroszok poloveceknek neveztek. A palóc nevet viselő mai népcsoport elődei a török eredetű polovec-kunok voltak, akiknek Moldvában maradt részei a XI-XIII. századokban – a tömeges kun beköltözés előtt – „lassanként beszivárogtak” a Kárpát-medencébe. A „palóc” etnikai kifejezéssel először csak 1683-ban találkozunk, ennek oka az, hogy a történelem során a palócoknak soha nem volt különállást élvező joga. Becsült lélekszámuk valaha félmillió körüli lehetett, de számuk – különösen Szlovákiában a tudatos elszlovákosítás következtében – egyre apad.

 

 Palócok

 

Viseletük, szokásaik és táncaik alapján a palócok között egy nyugati és egy keleti csoportot különböztethetünk meg. E különbözőség oka, hogy a keleti palócság nem keveredett olyan mértékben idegen népelemekkel, mint a nyugati, ahol a XVII-XVIII. században erős szlovák hatás érte őket. Nyelvjárás szerint hét csoportjuk van. Sajátos ősi elnevezésük a „had”, amely az egy községben lakó mindazon palócok elnevezése, akik egy vezetéknevet viselnek, ha mindjárt különálló családot képeznek is. A palócok fontos foglalkozási ága volt a méhészet, a pálinka- és a lekvárfőzés valamint az aszalás és a rekesztő-emelőhálós halászat. Félvad sertéseiket ridegen tartották és makkoltatták, az igavonásra még a XX. század elején is ökröket használtak. Növénytermesztésüknél mindig ügyeltek a jeles- és tiltó napokra. A palócok tudatában ott élnek az ősi hitvilági alakok, hiedelmek, babonás képzetek, a „garabonciás gyiák”, a „tüzes emberek”, a „bolygótüzek”, a „nyavalya” és a „tudalmas halottlátó asszony”. Több helyen ma is tartják az ördöglagzi, a mátkatál, a kiszehordás, a villőzés, a májfaállítás, a Luca-nap, a betlehemezés és a karácsonyi vesszőhordás szokását. Ezekben a népszokásokban az ősi belső-ázsiai hitvilág maradványai a kereszténységgel keverednek.

– A barkók Ózd környékén, a Rima-Hangony és a Hódos patakok mentén laknak, egyesek szerint önálló magyar népcsoportnak tekinthetők, mások szerint viszont a palócok legrégibb oldalágát kell látnunk bennük. Mai gúnynevük először 1833-ban jelenik meg; egyesek szakállukkal, mások a Bertalan és Bertók keresztnevekkel hozzák összefüggésbe, de vannak, akik egy Barco nevű gyűlölt osztrák tábornok nevét vélik nevükben felfedezni, akinek a lovasezrede a barkók területén táborozott. A barkók katolikusok; házaik és hétköznapi életük a Sajó menti lakosokéhoz hasonló.

Forrás: Kiszely István: A magyar nép őstörténete

 

Namib-Naukluft Nemzeti Park

 

 

Namíbia

A te afrikai növényed alighanem a flóra kacsacsőrű emlőse, sőt annál jóval több” – írta Charles Darwin botanikus barátjának, Joseph Dalton Hookernek 1861. december 18-án. A szóban forgó élőlány – „a legfurcsább, egyben az egyik legrondább”, ahogyan a botanikus apja, William Jackson Hooker, a kew-i Királyi Botanikus Kert igazgatója minősítette – bokornak vagy inkább jókora moszatcsomónak néz ki, pedig fa, jelesül a fenyőfélék rokona. Egyes tulajdonságai ugyan valahol félúton a zárva-, illetve a nyitvatermők közé sorolnák, de valójában az utóbbiakhoz tartozik. Virágzata tobozcsomót képez, törzse pedig igen kurta, ráadásul el is takarják a földre lelógó zöld és barna szőrök, azaz a növény aljából kinövő két széles (olykor 4-5 méteresre is megnövő) levél vékonyka nyúlványai.Welwitschia mirabilis

Velvícsia a becsületes neve ennek a csodabogárnak, mely kizárólag a Namib-sivatag északi részén él, a legnagyobb (öt-hatezres) tömegben a róla elnevezett Velvícsia-síkságon, Swakopmundtól keletre, a Swakop- és a Kahn-folyó között. Némelyik példány megvan vagy kétezer éves! Családjának egyetlen faja, vizet a leveleivel szív magába. Nemcsak ez a fura növény, hanem a Namib-sivatag egész flórája és faunája (melynek bősége az éghajlat szárazságához képest meglepő) egy különleges, a világ összes sivataga közül egyedül ebben, a 80 millió évével a legrégebbiben tapasztalható jelenségnek köszönheti a létét: az Atlanti-óceántól fúvó nedves és hűvös szélnek, hála az Afrika nyugati partja mellett északnak haladó, az Antarktiszról érkező Benguela-áramlatnak.

Deadvlei - orange dunes

 

Deadvlei („ Halott mocsár”) fehér agyagmedre. A feketévé aszott akáciatörzsek is arról árulkodnak, hogy itt oázis volt valaha, amíg a Tsauchab-folyónak útját nem állták a dűnék.

Ez a szél valósággal beszorul a sivatag meleg és száraz levegője alá, és ködöt képez. A szárazföld irányába haladva, ahol akár 20 fokos különbség is adódhat a nappali és az éjszakai hőmérséklet között, ez a köd szitálás formájában lecsapódik. Ennek cseppjeit a növények magukba szívják, az állatok pedig – például a sakál – lefetyelik a kövekről. Stenocara gracilipesNamíbia egyik jellegzetes állatfaja, a Stenocara gracilipes nevű bogár pedig olyan hosszú hátsó lábakat növesztett, hogy kis híján fejre tud állni, és akkor a hátán összegyűlő vízcseppek szépen belefolynak a szájába. Itt él az ehhez a szélsőséges éghajlathoz alkalmazkodott egyetlen tökféle is: a sivatagi tövistök, mely akár 40 méterre is megnöveszti gyökereit, hogy némi vizet keressen a föld alatt. Ha megtalálta, akkor 15 centisre is megnövő sárga gyümölcsöt növeszt, melyet tüskékkel védelmez.

 

Oryx

A nyársas antilop avagy oryx hosszú, akár másfél méteresre is megnövő hengeres szarvakat visel. Igen jól tűri a hőséget, mivel a testhőmérsékletét akár 400C-ra is meg tudja növelni, hogy csökkentse a folyadékveszteséget.

„Big Dagddy” -Namibia

A „Big Daddy” a legmagasabb dűne a Sossusvlei területen. 

A Nabib-Naukuft déli része zömmel homoksivatag. A sós Sossusvlei-mélyedéstől a park déli határáig narancssárga dűnék húzódnak, melyek a legmagasabbak és leglátványosabbak közé tartoznak a világon; az úgynevezett Big Daddy („Nagy Papa”) 380 méteres. Erre járnak a kecses nyársas antilopok. Egészen más világ a Naukluft-hegység déli része vulkanikus földmozgásokból létrejött szakadékaival. Ezt a területet, a ritka hegyi zebra rezervátumát 1978-ban csatolták a nemzeti parkhoz.

 

Namin-naukluft National Park

A park déli részének dűnéi egészen az Atlanti-óceánig érnek. Színüket a vastartalmú homok oxidációjának köszönhetik. Minél régebbiek a vasoxid-molekulák, annál narancsszínűbb a homok.

A park névjegye

  • Hol található: Erongo, Hardap és Karas körzet az Atlanti-óceán mentén
  • NamibiaMegközelítése: Északról Swakopmundból, délről Lüdertzből
  • Területe: 49 768 km2
  • Alapítva: 1907
  • Állatvilága: elefánt, vándorantilop, hiéna, strucc, gekkó, skorpió
  • Növényzete: tüskés tevefa
  • Útvonalai: Dead Vlei, Sossusvlei, Sesriem-szurdok
  • Éghajlata: sivatagi
  • Mikor utazzunk: március-május vagy augusztus-október
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (98-101. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739