Elő-elő veszem
S olvasom versedet.
Belőle búsulok,
Belőle nevetek.
Az pedig csak hagyján
Amikor búsulok:
Akarhogy fáj, azért
Könyet nem hullatok.
Hanemha jó kedved
Szikráin nevetek:
Előttem a szép mult –
S könyeim peregnek.
Forrás: Vajda János összes költeménye