Lányi Sarolta: Pünkösd reggelén
Jövel, oh verseimnek lelke, Lélek! És vess magot szántóföldjén szivemnek, Hol dús igék és bús dalok teremnek. Oh
Séta a kultúra ösvényein
Jövel, oh verseimnek lelke, Lélek! És vess magot szántóföldjén szivemnek, Hol dús igék és bús dalok teremnek. Oh
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemü harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom.
Nem vagyok már, aki hajdanában, Szirt-éleknek zúgó csermelye, Benne forrongó, de vad erő van, Mely megdöbbent, útját futva
Fagyosszentek Be kén’ jól rendezni Vácot, Odazárni Bonifácot, Szerváciust és Pongrácot… Mert az már szörnyü és galád, Hogy
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi
Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az
Látod! boldog csókjaink öröme harsog a fák közt és árnyékkal áldja testünket a táj! hallod, hogy terül a
Kis méhek! kerteken, Mezőkön, berkeken Mit futtok sok veszéllyel? A friss forrásokra, Az új virágokra Repkedvén szerteszéjjel? Mennyi sok
Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, prózaíró. A Digitális Irodalmi Akadémia
Rendbontó évszak, megzavarsz egészen! – Ki önnön szívem faggattam a külső kopárság gyászos hónapjain át az arasz napokban,