Juhász Gyula – Makó
Ebben az álmatagon elnyújtózó alföldi városban mintha a magyarság két nagy ellentétének lelke viaskodnék a halál után a
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Ebben az álmatagon elnyújtózó alföldi városban mintha a magyarság két nagy ellentétének lelke viaskodnék a halál után a
Mikor a vonat e csöndes alföldi város határába ér, mintha egy árnyalattal valahogy sötétebb kék lenne a levegőég
Megláncoltál megint a karjaiddal, anyám, anyám. Reám raktad a gyöngeséged mázsás bilincseit. Most hordalak fájó lelkemben téged, amint
A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak
Hozzá fordulunk, ha a XIX. századi Amerika irodalmi természetrajzára vagyunk kíváncsiak. Kelettől Nyugatig valamennyi régió színeit felleljük műveiben,
A bölcsesség fekete karikájával bekeretezett csillogó gyermekszem. Ilyennek maradt meg róla való első benyomásom és bizonyára ilyennek marad
Minek tagadjam: dicsekedni jöttem én is, azokkal, kik Osvát Ernőt dicsérni összegyűltek. A huszonöt évből másfél évtized a
Az alábbi tartalom az Irodalmi érdekességek címen 2015.ben közzétett cikk folytatása Mikor írták a legrégibb krimit? Az i.
A halott Jézus a kereszten: iszonyatos erejű tény. Iszonyatos erejű látszat. Szeretet, Igazság, Isten napfogyatkozása. Mégis kell szemlélnünk,
János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol