Csukás István – Nyárutó
Lassan véget ér a nyár. Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán
Kategória: Irodalom
elbeszélések, gondolatok, versek
Reményik Sándor – Mindennapi kenyér
Amit én álmodom: Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok,
Pilinszky János – Hangyaboly
Egy nyáron egészen közelről láttam egy gyerektársadalmat. A szállásom kertje szomszédos volt az árvaház udvarával, sétáimon, munkám közben öntudatlanul is
Krúdy Gyula – Nyári fény
Ha egy napon megjelennének a régi fürdővendégek a magyar fürdőkön, akik évtizedekig, néha egy emberéletig jártak ide nyár
Kaffka Margit – Augusztus
Szőke buza között pipacsos kis kalap, Hiába süt a nap, – árnyék van az alatt. Sétál a kisasszony
Pilinszky János – A világtalan pap áldozata
1961. július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén mutatta be aranymiséjét Kisznyér Kálmán nyugalmazott plébános, világtalan pap, a kiskunfélegyházi „egycsövű”
Pilinszky János – Kánikula
A kardvirágok hegye véres, gyors pengéjük szemembe vág. Miféle forrón ömlő vér ez? Véres lesz tőlem a világ.
Nagy László – Emlékezés régi viharra
Nyár volt, július, fehéren forrott a por, lépegettem bánatos állatok mögött, savanyú almák dudorították zsebeim, szívemben nem éreztem
Petőfi Sándor – A Kiskunság
Hova szívem, lelkem Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, Ujra láttam végre születésem földét, A szép Kiskunságot! Bejártam a rónát, Melyet
Radnóti Miklós – Július
Ilyen hőség sem volt itt már régen, mesélik, még a vaj is elalélt és olvadni készült lenn a
