Közzétette:
„Irodalmi tevékenysége egyenlő a felháborodással, a dühös tiltakozással.”
„Minden irodalmi ítélkezés szubjektív. Az első olvasás élménye alól nem tud kikeverődzni a kritikus se. Én ezt nem is akartam, szeretem Rákosy Gergely regényeit, novelláit szőröstül-bőröstül, és próbálok másoknak is gusztust csinálni hozzájuk. Elvégre nem annyira fiatal író, hogy ráérjen kivárni, amíg a választékból felfedezik őt.
Lehet szeretni, mert túlfűtött indulatú, odamondogatós ember, könnyen elönti agyát a vér, és olyan tűzzel ír, mintha nem is regényt készítene. Épp ezért – elismerem – mások viszont nem szeretik őt, mondván: filléres öngyújtó, amely lángszórót imitál. Írásiban csak szélsőségeket ismer. A mediterrán ízlés ezért borzong össze gúnyájának sarki, metsző hidegétől és ugyanakkor vallásos lírájának délszaki hevületétől.
(Gáll István: Hullámlovas. Kozmosz. Bp., 165.p.)
Rákosy Gergely a későn érő és induló írók közé tartozik. Már elmúlt negyven éves, midőn első novelláskötete, a Mondok mást (1967) megjelent. Nemzedékének fiatal íróit már a műhely foglalkoztatta, őt még az élet, a termelő munka, a megélhetés. Mások mögött már könyvek állottak, irodalmi küzdelmek és művészi viták, ő még vidéki irodákban, állami gazdaságokban vitatkozott a termelési módszerekről, perelt az ésszerűtlen intézkedések ellen. Mezőgazdasági mérnökként dolgozott, a műszaki ember valóságérzékével és józanságával ítélte meg tapasztalatait. S minthogy nemritkán találkozott olyan döntésekkel, amelyek ellenkeztek a józan értelem elemi követelményeivel, groteszk fantáziával rajzolt karikatúrát élményeiről.
Rákosy Gergely (A magyar irodalom története, MEK)
(József Attila könyvtár – Dunaújváros)
