Közzétette:
János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
Forrás: Juhász Gyula összes versei (mek.oszk.hu)
Kiemelt kép: az Olajfák hegyének temetője egyike a világ legősibb örök nyughelyeinek: kb. 3000 évvel ezelőtt nyitották meg és napjainkig is használják. Az ún. zsidó Templom, a Beit Ha Mikdással pontosan szemben, a hegyen található. Ismertségét Zakariás prófétának köszönheti, aki megjövendölte (Zakariás 14:4), hogy a megváltás és a holtak feltámadása pontosan itt fog elkezdődni .
Lighthouse 