Közzétette:
Megláncoltál megint a karjaiddal,
anyám, anyám.
Reám raktad a gyöngeséged mázsás
bilincseit.
Most hordalak fájó lelkemben téged,
amint te hordtál.
Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,
özvegyi fődre.
Veszekszem én veled és gondjaiddal,
foggal-körömmel.
Ha vidáman ballagnék egymagamban,
mellettem lépkedsz.
Első nő rég-elveszett édenemből,
Éva leánya.
Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,
sírva szeretlek.
Forrás: Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei (Magyar Elektronikus Könyvtár) Kép: Szinyei Merse Pál: Anya és gyermekei (1868-69, Olaj, vászon, 137 x 94 cm, Magántulajdon, New York
Lighthouse 