Irodalom – 80 Oldal

Sík Sándor – Novemberi utazás

November van, hajnal borong, nedves, ködös, didergő. Templom magaslik messziről, sötéten, elmosódón. Hárman botorkálunk felé, lelket átjáró ködben;

1 Ezerkilencszázhat őszén került a hallgatag és zárkózott fiatal Babits Szegedre, amelyet ő a por városának nevezett, és

Kedves szerkesztő uram, ma már tudom: öt vagy hat esztendő óta attól koldulok, hogy az évek életrajzképes alakot

” Kapuig is elkíséri, / visszatipeg öreg néni, / és integet, amíg látja: / “Élj boldogul, őzgidácska!” “

Eszterkuthy Éva: az én nagyanyám volt, édesanyámnak édesanyja, tiszteletes asszony, papné, de csak mindig így citálták: Eszterkuty Éva.

A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; Hozzám simult félőn, ijedten, S

A régebbi elődök jórészt papok voltak. Az apa orvos, de részeges és kegyetlenkedő földesúr, akit feldühödött jobbágyai vertek

Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig

Egyik cikkemben nemrég említettem nevét egy pillanatra, de azt hiszem, többet érdemel. 1966 táján a British Múzeum könyvtárában

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,