A szeptemberi jeles napok közül kiemelkedik Szent Mihály napja. A keresztény hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét főangyalnak. Ő a mennyei seregek fejedelme, a lázadó angyalok elleni harc vezére volt.
Ezért a legtöbbször harci öltözékben, karddal, pajzzsal jelenítik meg, lábánál a legyőzött sárkánnyal. A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, ő kíséri át a lelkeket a túlvilágra. Ehhez az elképzeléshez kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés, amely a Göncölszekérre utal. E napot a gazdasági év fordulójaként tartották számon az állattartók, és a Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja volt. Szent Mihály naptól kezdődött a kisfarsang ideje, a lakodalmak és a bálok időszaka, és Katalin napjáig tartott. Sokféle, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály-napra vonatkozóan, például: „Ha Szent Mihály napján még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske.” „Szent Mihály lova deres, behozza a telet.”
(Határ Győző Könyvtár)
