Irodalom – 59 Oldal

Gárdonyi Géza emlékének

Schöpflin Aladár: Gárdonyi Géza Úgy lépett ki a világból, mint ahogy benne élt: a magános ember különködő módján,

A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus sivít már

A magyar tárcanovella történetét még nem írták meg. Keletkezésének körülményeiről, főleg a gazdaságiakról már olvastunk egyet-mást, de ennek

Ha egyszer meghalok, e könyv hirdesse majd: szívből szerettem én az örömöt s a dalt, – hadd lássa

Gazdagnak lenni nagyon jó dolog. De »iszonyatos gazdagnak« lenni már nem olyan kellemes ügy. A túlméretezett vagyon éles

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Henri René Albert Guy de Maupassant (Tourville-sur-Arques (Miromesnil kastély), 1850. augusztus 5. – Passy, 1893. július 6.) népszerű

Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillag-testvér

Tikkadt, tikkasztó napverésben, káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől roskadó palástban trónol felettem a diadalmas és könyörtelen Nyár,

I Hogy ehhez hozzászólhass, barátom, vagy minden asszonyt ismerned kellene – vagy nem szabadna ismerned, csak egyet. Aki