Petőfi Sándor – Júliához
Júliához Piros orca, piros ajkak, Barna fürtök, barna szem, És ez arcon és e szemben Mennyi lélek,
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Júliához Piros orca, piros ajkak, Barna fürtök, barna szem, És ez arcon és e szemben Mennyi lélek,
Ha ennek a mi lassan és kínosan haldokló világunknak akad majd egy méltó Tacitusa, az bizonyosan megtalálja majd
Van egy pár régi levelem Bezárva egy fiókba. Van egy pár régi levelem, De elolvasni nem merem, Csak
Francia költő. Korának művészegyéniségeiről írott cikkei, versei után adja ki a század egyik legjelentősebb verseskötetét, A romlás virágait (1857).
Költő. A magyar irodalom első nagy alakja, s mint ahogy a Pannónia dicsérete című epigrammájában büszkén hirdeti, hazáját ő
Este tízkor úgy döntött, hogy mégis elmegy. Sietve fölkelt és pillanatra megállt a szoba közepén, mintha álom sújtottan
Guillaume Apollinaire (Róma, 1880. augusztus 26. – Párizs, 1918. november 9.) – a szürrealista iskola alapítója és klasszikusa.
A jó tanuló az első padban ül, ahol hárman ülnek: ő a középen, a jó tanuló, Steinmann. Az
Az oszlop mellett álltam s megütött a jel hűs, tiszta távlatával. Rezgett az éles levelek között s a
Piros ajkad szomjú ajkamnak add, Estrella, szép gitána! Dél napja izzó aranya alatt hadd marjak az almába. A