Ha egyszer meghalok, e könyv hirdesse majd:
szívből szerettem én az örömöt s a dalt, –
hadd lássa a jövő, hadd mondja el az ének:
mily kedves volt nekem e víg világ, az élet.
A munkás rétet és tanyát figyeltem én
a négyszer változó esztendő ütemén,
mert szép a föld, a víz s a láng, ha égbe reszket,
szép mindenütt, de benn, lelkemben, ott a legszebb.
Elmondtam mind, amit éreztem, láttam itt,
nem félte szívem az igazság láncait,
oly szerelem lakott szívemben, oly tüzesség,
méltó, hogy néha még holtában is szeressék,
s egy ifjú egykoron, olvasván versemet,
érezze, hogy szíve megdobban, megremeg,
és hús-vér asszonyát, az élőt elfelejtve,
csak engem hívjon és öleljen át a lelke …
(Kardos László)
Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (516. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6
Anne d’Arpajon, Noailles comtesse (Anne Claude Louise d’Arpajon; 1729. március 4. – 1794. június 27.) francia nemesasszony és udvari tisztviselő. Két francia királynő, Marie Leszczyńska és Marie Antoinette tiszteletesnője volt. Marie Antoinette “Madame Etiquette”-nek nevezte, mert ragaszkodott ahhoz, hogy az udvari etikett egyetlen apró részletét sem módosítsák vagy figyelmen kívül hagyják.
Wikiwand