Jenő Heltai Hungarian Hungarian writer, poet, journalist, producer, playwright,

Fenyő Miksa – Heltai Jenő novellái: Írók, színésznők és más csirkefogók

Közzétette:

 

 

A magyar tárcanovella történetét még nem írták meg. Keletkezésének körülményeiről, főleg a gazdaságiakról már olvastunk egyet-mást, de ennek – a majdnem speciálisan magyar műfajnak lélektanával és esztétikájával alig foglalkoztak. Aki az új magyar irodalom történetének ezt a legérdekesebb fejezetét megírja, az jelentős helyet fog szentelni Heltai Jenő művészetének. És pedig nemcsak művei belső értékelésének, hanem művészete kiváló hatásának is.

A magyar tárcanovella, melynek leküzdését egy időben irodalmi társaságaink kizárólagos céljuknak, rendeltetésüknek tekintették, gyönyörűen fejlődött s ma már körülbelül irodalmi kultúránk (kissé gőgösen “kultúránk” is mondhatnám) értékmérője. Minden fogyatkozásunk és minden erényünk megvan benne. Rokonszenves fogyatkozásaink és magabízásra jogosító erényeink. Húsz esztendős korunk minden ambíciója és harminc esztendőnk minden megtépettsége nemesedett műfajjá a magyar tárcanovellában. S hogy ez így van, hogy a magyar tárcanovella hatalmas arányokban szökkent ki az Unterhaltungslektür korlátoltságából: az Ambrus Zoltán, Bródy Sándor mellett főképpen Heltai Jenő érdeme. Nemcsak témáira gondolok, melyeknek jelentékenységet nem a sűrűvérűség ad, hanem az író pompás látása, emberszeretete, vagy ami egyre megy: bölcsessége, – hanem első sorban elbeszélői képességére, az elmondás művészetére, mely az új magyar irodalomban bátorító, nemesítő, felszabadító hatású volt. Egyszerűbb, elegánsabb, hajlékonyabb prózát Heltai Jenő prózájánál nálunk senki sem írt.

Új kötete a legszeretetreméltóbb olvasmány. (Általában: “szeretetreméltó”, talán ez a jelző jellemzi legjobban.) Van legalább hét novella kötetében – A könyvember, A gyűrű, A halál és az orvos, Borax, A párizsi emlékek darabjai – melyek valóságos kis remekművek. Az első pillantásra milyen jelentéktelenek az ő emberei, ki venné őket észre? de lassanként – mialatt az író szerető iróniával nézi őket – érdekesekké, kedvesekké válnak, furcsaságuk emberivé finomul, közel jutnak hozzánk és szürke mindennapiságukra az író bölcsességének langy esője hull. A gyűrű című novellának kis kórista lánya, Erzsike milyen művészi alakítás; az “örök asszonyi” ezer reflexióját milyen könnyű volna fűzni ehhez a novellához. A könyvgyűjtő Teofrasztus mester esete, akit egy szép gömbölyű nagy lány egy pillanatra visszahódít az életnek, dr. Morbidusz csodálatos története a Halállal, a Borax-eset (mely igénytelenebb bár, mint France Putois-ja, de kedvesebb ennél) mind-mind egy ragyogó írói tehetség és mindenekfölött derűs világnézetű ember bőségéből valók. A “derűs” szót külön kellene hangsúlyoznunk; olyan összetett jelenség ez Heltai Jenőnél: mosolygás, irónia, tréfa, gyöngédség, mindent megértés, szeretet sűrűsödik benne drága parfümmé.

Sokan – éppen Heltai barátaira gondolok – magyarázni, majdnem mentegetni próbálják Heltai novelláinak egyszerűségét s megállapítani értéküket egy összetettebb, rafináltabb emberábrázolás művészetével szemben. Mi szükség erre? Csupa gazdagság ez az egyszerűség, csupa rejtett ékkő, melyeknek fénye-tüze keresztül izzik meséinek ritka egyszerű drámaiságán. Hisz akkor Maupassant-t is védeni kellene és az átlátszó kék levegőt és az olasz tavakat és az édes refosco bort.

Mindez pedig korán sem akart esztétikai méltatása lenni Heltai Jenő művészetének, hanem egy meleg hálás kézszorítás.

Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 11. szám · / · FIGYELŐ

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s