Irodalom – 60 Oldal

Csáth Géza – Hajnali elbeszélés

A történetet, ami itt következik, Lukácstól hallottam, aki magánhivatalnok, és az éjszaka szakértője. Nem szeretem az éjszakai embereket.

Oly éles még a képe, ahogy agyamba csap, – első versem közölte az este egy kis lap. Ott

Rózsáról én nem álmodoztam. Mentünk az erdei úton Rózsa meg én, fecsegve hosszan, de hogy miről, már nem

Minthogy tartok tőle, hogy ezt a részét a biográfiámnak senki sem fogja megírni, hát megírom magam. Nekem is

– Olyan szép feleségem van – mondta. A sörből egy gyufaszállal próbálta kihalászni a cigarettapernyét. – Adja csak

Tarka virágnak Illata kábít, – Édes a méz mit Kelyhe kinál; Lebben a lepke, Röppen a méh –

Szomory Dezsőnek 1. Ha hideg és ködös téli reggeleken, amikor egész Budapest sűrű, kékes harmatfelhőkbe burkolózik, valahonnan a

Félelmes szépség, ravasz mint a tőr! Rózsállik arcod, de szíved kopár. A te keménységed kerékbe tör; nyomodban a

Szindbád karcsú, nyúlánk, de elég izmos férfiú volt, már gyermekkorában megtanulta a valcert és a polkát, és a

Almavirággal futkos a szellő, akár egy kócos semmirekellő. Kócosnak kócos, de nem mihaszna, okot nem ád ő