Guillaume Apollinaire emlékének

Guillaume Apollinaire (Róma, 1880. augusztus 26. – Párizs, 1918. november 9.) – a szürrealista iskola alapítója és klasszikusa. Igazi neve Wilhelm Kostrowitzky. Rómómában született; törvénytelen gyerek volt; anyja Angelica Kostrowitzka, emigráns lengyel nő, apja pedig az előkelő római Flugi d’Aspremont család egyik leszármazottja. Költészete tele van autobiografikus ízekkel és elemekkel: Rajna- vidéki tartózkodásának, németországi utazásainak, a Montparnasse és a Monmartre századeleji bohém író és művészvilágának, az első futurista, szürrealista és kubista harcoknak, bevonulásának, katonáskodásának, frontszolgálatának, fejlövésének emlékeivel, és nők, változó szerelmeinek emlékével. Apollinaire költészete hagyomány és forradalom szintézise: számtalan szál kapcsolja a francia dalköltészethez, Villonhoz, Verlaine-hez, s közvetlen elődeihez, a szimbolistákhoz és posztszimbolistákhoz, de ugyanakkor két történetileg is jelentős, nagy verskötete, az Alcools (1913) és a Calligrammes (1918) a bonyolult, sokrétű és ellentmondásos modern valóság újszerű kifejezésével, az úgynevezett automatikus lelki folyamatok ábrázolásával, az egyidejűségek egybeszerkesztésével, a „poème conversation” és a

képvers megteremtésével s az interpunkciótlanság bevezetésével forradalmi utakat tört a francia költészetben. Híres Fleurs du Mal-előszavában szembefordul a polgári dekadenciával és Baudelaire-ék „dolorizmusával”. Ma már klasszikus költőnek számít. Világirodalmi hatása – akárcsak Baudelaire-é vagy Rimbaud-é fölmérhetetlen.

A Mirabeau-híd

Guillaume Apollinaire – A Mirabeau-híd

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra

      Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem

Kéz kézben nézz szemembe s közbe tudnám
Hogy karjaink
Hídja alatt a hullám
Fut az örök tekinteteket unván

      Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem

Mint ez a víz elfolyó messzeség lett
A szerelem
Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények

      Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem

Jön napra nap új év válik tavalyra
Nincs ami a
Szerelmet visszacsalja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

      Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem

(Vas István fordítása)

Forrás: Klasszikus francia költők II. kötet (368—369. oldal) Európa Könyvkiadó 1984 HU—ISSN 0230 6522