Közzétette:
Francia költő.
Korának művészegyéniségeiről írott cikkei, versei után adja ki a század egyik legjelentősebb verseskötetét, A romlás virágait (1857). Ő a nagyváros költője, a századközép bohém életét élő spleen, a nagyvárosi ember belső világának szószólója. 1860-ban jelent meg Mesterséges Paradicsomok, Ópium és hasis című esszéje, mely a dekadens irodalom alapművei között szerepel. Irodalmi tanulmányai (Romantikus művészet), képzőművészeti kritikái (Esztétikai érdekességek, 1868) csak halála után jelentek meg.
(forrás: Kulturális Enciklopédia)
Charles Baudelaire (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja. Gustav Courbet festménye
Charles Baudlaire – A szép hajó
Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák
szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát,
szépséged rajzolom eléd,
hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.
Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,
olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna,
mely dúsan vitorlázva ring
egy lusta, lassu és édes ütem szerint.
Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll
felett titokzatos bájjal pávázva himbál;
diadalmas-álmatagon
haladsz te, fenséges leányka, útadon!
Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák
szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát;
szépséged rajzolom eléd
hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.
Melled, a büszke mell, amint előreszökvén
feszíti selymedet, olyan, mint drága szekrény;
domború, szárnyas ajtaján
minden fény megcsuszik, mint sima pajzs falán.
Kihívó, hetyke pajzs, két rózsás gombbal ékes;
dús szekrény, titka van, és telisteli édes
bor, illat és drága likőr,
melytől az agy s a szív vad őrületbe dől.
Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,
olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna.
mely dúsan vitorlázva ring
egy lusta, lassú és édes ütem szerint.
Nemes, szép lábaid, verve a fodrok alját,
a sötét vágyakat ingerlik s fölkavarják;
ilyen két boszorkány, aki
mély üstjében sötét italát keveri.
Karod, mely Herkules-fiúkkal játszva vína,
mint a sikos boák, kőkemény, noha síma,
hogy makacsul szorítsad őt,
makacsul fojtva mély szivedbe, szeretőd.
Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll
felett titokzatos bájjal pávázva himbál;
diadalmas-álmatagon
haladsz te, fenséges leányka, útadon!
(Babits Mihály fordítása)
Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (394-395. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6
Lighthouse 