Charles Baudlaire

Charles Baudlaire emlékére

Közzétette:

 

 

Francia költő.

Korának művészegyéniségeiről írott cikkei, versei után adja ki a század egyik legjelentősebb verseskötetét, A romlás virágait (1857). Ő a nagyváros költője, a századközép bohém életét élő spleen, a nagyvárosi ember belső világának szószólója. 1860-ban jelent meg Mesterséges Paradicsomok, Ópium és hasis című esszéje, mely a dekadens irodalom alapművei között szerepel. Irodalmi tanulmányai (Romantikus művészet), képzőművészeti kritikái (Esztétikai érdekességek, 1868) csak halála után jelentek meg.

(forrás: Kulturális Enciklopédia)

Portrait of Charles Baudelaire by Gustav Courbet

Charles Baudelaire (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja. Gustav Courbet festménye

Charles Baudlaire – A szép hajó

Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák
szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát,
   szépséged rajzolom eléd,
hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.

Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,
olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna,
   mely dúsan vitorlázva ring
egy lusta, lassu és édes ütem szerint.

Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll
felett titokzatos bájjal pávázva himbál;
   diadalmas-álmatagon
haladsz te, fenséges leányka, útadon!

Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák
szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát;
   szépséged rajzolom eléd
hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.

Melled, a büszke mell, amint előreszökvén
feszíti selymedet, olyan, mint drága szekrény;
   domború, szárnyas ajtaján
minden fény megcsuszik, mint sima pajzs falán.

Kihívó, hetyke pajzs, két rózsás gombbal ékes;
dús szekrény, titka van, és telisteli édes
   bor, illat és drága likőr,
melytől az agy s a szív vad őrületbe dől.

Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,
olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna.
   mely dúsan vitorlázva ring
egy lusta, lassú és édes ütem szerint.

Nemes, szép lábaid, verve a fodrok alját,
a sötét vágyakat ingerlik s fölkavarják;
   ilyen két boszorkány, aki
mély üstjében sötét italát keveri.

Karod, mely Herkules-fiúkkal játszva vína,
mint a sikos boák, kőkemény, noha síma,
   hogy makacsul szorítsad őt,
makacsul fojtva mély szivedbe, szeretőd.

Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll
felett titokzatos bájjal pávázva himbál;
   diadalmas-álmatagon
haladsz te, fenséges leányka, útadon!

(Babits Mihály fordítása)

Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (394-395. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s