Az oszlop mellett álltam s megütött
a jel hűs, tiszta távlatával.
Rezgett az éles levelek között
s a nád alá más árnyék szárnyalt.
Megéreztem, most vált és így marad
az évszak borzongó síkokkal…
Tegnap derékig még a nyárban voltam
s e perc átfestette a szavakat.
Digitális Irodalmi Akadémia