Fazekas Mihály – A debreceni első kalendáriomba, melyből az időjövendölés kimaradt
Szép idő lessz-é vagy homályos hólnap? Nem nagy országban, de csak egy megyében: Ily kevésről is nyomosan felelni
Séta a kultúra ösvényein
Szép idő lessz-é vagy homályos hólnap? Nem nagy országban, de csak egy megyében: Ily kevésről is nyomosan felelni
Ilyenkor januárban, amikor kinyitott borotvával rohangálnak a szelek az erdők között s a be-beszakadó hóban négykézláb vonszolja magát
Köd alattam, köd felettem, a legjavát elfeledtem… Ezernyolcszáznyolcvanötben: rég volt, hogy világra jöttem. Születésem óta fáj: egyszer meghalni
Hogy már egyszer valahára Neked is végbucsút mondunk! Elmehetsz Isten hirével, Nincs egymással semmi dolgunk! Sok csinyt tettél,
Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő
Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürű; a lámpafény aranylik a kalácson, a
Jómagam – mindeddig – egyetlen szerzővel találkoztam, akinek sorai évtizedek óta őszintén lelkesítenek, akárhányszor olvasom őket: történetesen egy
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,
Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Sok szép leánynak vallottam szerelmet, Szerettem szőkét, barnát egyaránt. Szerettem angol és spanyol kisasszonyt, Grófnőt, színésznőt és parasztleányt.