Potala palace

Cangjang Gjaco, a 6. dalai láma verseiből

Közzétette:

 

 

Jómagam – mindeddig – egyetlen szerzővel találkoztam, akinek sorai évtizedek óta őszintén lelkesítenek, akárhányszor olvasom őket: történetesen egy háromszáz évvel ezelőtt élt (1683–1706) fiatal tibeti költőről van szó, Cangjang Gjaco az illető. Hivatalból és magánszorgalomból olvastam ugyan számos jó szerző számos színvonalas prózáját, drámáját, költeményét vagy éppen tudós tanulmányát – némely munkájukat közzé is tettem anyanyelvemen –, ám tiszta szívemből csak ennek a tibeti fiatalembernek a verseit sikerült megszeretnem.

László Sári is a TibetologistAlighogy olvasni kezdtem négysoros strófáit, mindjárt tetszett, amit mond, és az is tetszett, ahogy mondja. Meggyőző volt az élete, mindent tudott vagy sejtett az életről. Pedig nem kis dolgok történtek ám vele, Cangjang Gjaco tetteinek nagy volt a tétje. Egyrészt, mert napjai nagyobbik felében országa istenkirálya volt (egyszemélyes birtokosa minden világi és egyházi hatalomnak, vagyis dalai láma), másrészt pedig azért, mert napjai többi részét az emberi világ legtitkosabb részleteinek fürkészésével töltötte. Nagy bátorságra vall minden segítség nélkül járni az ember világának legintimebb tájait, legsötétebb labirintusait.

Egy tapasztalatlan fiatalember súlyosan megfizet érte, ha érzelmi életét feldúlja a szerelem. A főpap durván megszegi a cölibátust, egyháza szigorú előírását; a civil világ ura pedig könnyen országvesztővé válhat. Ez bizony mind kockán forgott Cangjang Gjaco rövid életének mozgalmas éveiben. És csodák csodája: a profán életben járatlan, korábban rideg, szerzetesi nevelést kapott ifjú nem hibázott itt sem. (Talán nem véletlen, hogy szép, beszélő neve azt jelenti: Tudást Őrző Tiszta Tenger.)

A fordító, Sári László tibetológus/

A 6. dalai Láma verseiből

E világnak minden dolga
vízben tükröződő kép csak.
Lásd s tudd: e tűnő rajzolat
sohasem lehet valóság.

*

Három Idő! Nagy Tanító!
Nap és Hold fölött trónoló!
Ki a Földön mindentudó,
csak te vagy: Múlt, Jelen s Jövő!

*

Holdarcát selyemkendővel
feded, lágyan rásimítod.
A Halál Ura ím ítélt.
Fájdalom tövise éget.

*

Beteljesülve se csökken
a vágy, az életre szóló.
Ha férfi s nő kötést tesznek,
a lét társas útját járják
örökkön örökké, míg a
túlsó boldogságig érnek.

*

A lelkem égi származék,
nem érinti a földi lét.
Szenvedése tűnő felhő,
az elborult ég látomás.

*

A vágyódásból bűn fakad,
a bűnből hamis képzetek.
Pedig a lelkek, szegények,
csupán szeretni akarnak.

*

Nem nézem a ló járását,
sörénye legyen jól nyírva.
Nem nézem a lány járását,
mosolya holdsugár legyen.

*

Lent délen, forró ég alatt,
bőkedvű lányok közt élnék
végtelen hosszan s boldogan,
ha megengedné a Halál.

*
A bűn pompás és bűvölő,
csillogó, színes buborék.
Mikor a Tudás eléri,
szertefoszlik a ragyogás.

*

Tested ízes húsú barack,
vágyad sohasem apadó.
Hogy járjak hát a Tanítás
vágyakat tagadó útján?

*

Ismerem jól gyönge testét,
lelke röptét föl nem mérem.
Pedig porba rajzolt ábrán
mérhetem a csillagpályát.

*

A mangófa íze fanyar,
de gyümölcse édes, finom.
Ki lánya vagy, nem érdekel,
de gyönyörű tested nagyon.

*

A tested hússzirmú virág,
temető kertjében nyíló.
Lelked szélfútta madártoll,
a halál szűk ösvényén száll.

*

Égi teremtmény, isten-lány,
szeretet nélkül szerető!
Égi táltosé járásod,
földi lépteid – botlások.

Forrás: Napútonline

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s