Petőfi Sándor: Az év végén
Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő
Címke: vers
Kosztolányi Dezső – Karácsony
Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürű; a lámpafény aranylik a kalácson, a
Cangjang Gjaco, a 6. dalai láma verseiből
Jómagam – mindeddig – egyetlen szerzővel találkoztam, akinek sorai évtizedek óta őszintén lelkesítenek, akárhányszor olvasom őket: történetesen egy
Dsida Jenő – Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,
Babits Mihály – Három angyal
Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Heltai Jenő – A kis varróleány
Sok szép leánynak vallottam szerelmet, Szerettem szőkét, barnát egyaránt. Szerettem angol és spanyol kisasszonyt, Grófnőt, színésznőt és parasztleányt.
Komlós Aladár – Bóbita
Elvonult a birkanyáj már, a házak nyelvük kiöltve hasaltak a domb alatt, mint nyár porában vén kuvasz, elhagyottan
John Milton – Halott feleségéhez
John Milton (1608–1674) nemcsak az angol költészetnek volt kiemelkedő személyisége, hanem joggal állíthatjuk, hogy a világirodalom legkiemelkedőbb egyénisége
Reményik Sándor – Kegyelem
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok
Zelk Zoltán: József Attila halálára (I—IV.)
I. Ablakban állasz, nézed a sötétet, a tájat, mely fölfalja önmagát, szörnyű torkában tűnnek már a házak, fogai
Lighthouse 