Csukás István: Csillagászati ősz
A magasban már az új évszak remek ólja felépült; az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,
Séta a kultúra ösvényein
A magasban már az új évszak remek ólja felépült; az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,
Ringanak-bomolnak hárslomb-susogással, nyírág-zizegéssel szitakötő-fények. Hallgatom, mélyemben hogy keresik-ássák búvópatak-útjuk habtarajos évek. Megjártam mélyeket, ormokat, poklokat, szélörvény sorsom már csendesedik.
Ezen a nyárvégi tikkadt délutánon Szemed ugy issza szemem tüzét, Oly pihegő-szeliden elomolva Mint a kékvizü tó a
Szeptember Egy angyal dicsérete E ködvilágban képe csöndben, árván csüng kis szobámban, a szívembe fészkelt sápadt falon és
De jó egy kis kezet A kezünkbe fogni, A karcsú ujjakra Szavakat lehelni, Csókokat dadogni, A finom ereken,
Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne, Az ég kék fedelét
Az iskolában hatvanan vagyunk. Szilaj legénykék. Picik és nagyok, s e hatvan ember furcsa zavarában a sok között
A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus
Johann Wolfgang Goethe – Apámtól kaptam testemet Apámtól kaptam testemet és komoly felfogásom; jó anyámtól jó kedvemet s
A falunak tornya karcsu, körül karcsu könnyü fák falu fölött vörös arcu, sárga bajszu holdvilág. A vasúton szállok