Galápagos Nemzeti Park

Ecuador

Amikor 1971-ben egy kutatócsoport Pinta szigetén rábukkant a később Magányos Gyurkának elkeresztelt óriásteknősre, nagy volt a meglepetés: addig azt hitték, hogy a galápagosi teknősnek ez az alfaja, a pintai már korábban kihalt. Az emberek által erre a szigetre behozott kecskék ugyanis túlzottan elszaporodtak, és mindent lelegeltek, a teknősök eledelét is. Gyurka végül fogságban múlt ki, 2012-ben. A korát pontosan nem lehetett megállapítani, de már 100 év körül járhatott. A Santa Cruz-szigeti Charles Darwin Kutatóállomás munkatársai többször is megpróbálták pároztatni, hogy az alfaj ne haljon ki végképp. Ám mivel egyetlen pintai nőstény sem élt már, Wolf-teknőshölgyekkel hozták össze, akik az Isabela-szigeti Wolf-vulkánról kapták a nevüket, és genetikailag még a legközelebb álltak Gyurkához. Ő rendesen tette is a dolgát, és a nőstények is tojtak, csak éppen ezek a tojások sohasem keltek ki. Már-már minden remény veszni látszott, amikor egy alapos vérminta-elemzés kiderítette, hogy a Wolfok között eleve vannak hibridek, mivel ők nemcsak pintákkal párosodtak, hanem az addigra kihalt Floreana-szigetiekkel is.

Egykorú feljegyzések szerint a Galápagost a 18. században sűrűn látogató kalózok és bálnavadászok az Isabelán étkezési célra tenyésztettek teknősöket, mit sem törődve az alfajok különbözőségével. A vérvizsgálatokból kiderült, hogy sikeres párzásokra is sor került az alfajok között. Végül is a Galápagoson valaha is azonosított 14 óriásteknős-alfajból 10 még megvan, összesen mintegy húszezer példányban. Ezeknek fele az Isabelán élő öt alfaj valamelyikéhez tartozik; ez a sziget az egész, egyébként 18 nagyobb és mintegy 100 kisebb szigetből álló, pontosan az Egyenlítőn elhelyezkedő Galápagos mintegy felét teszi ki.

Ezek a kezdetleges hüllők, amelyek megérhetik akár a 150 évet is, a szigetcsoport legfontosabb állatai, éspedig nemcsak azért, mert másutt nem élnek, hanem azért is, mert a pintyféléken kívül ők ihlették meg Darwint a természetes kiválasztódáson alapuló evolúció elméletének kidolgozására. Amikor ő 1835-ben ideérkezett a Beagle kutatóhajó fedélzetén, felfigyelt a fajok sokféleségére ezen a meglehetősen félreeső és viszonylag fiatal szigetcsoporton: csaknem ezer kilométerre fekszik az ecuadori tengerparttól, a legrégibb szigete is csak 3—5 millió éve jött létre, a legfiatalabb pedig csupán egymillió éves. Ennek a hosszú időnek és a meglehetősen sovány talajnak ellenére a Galápagos – melynek 97%-át A fajok eredete megjelenésének századik évfordulóján nyilvánították nemzeti parknak – még ma is tartogathat meglepetéseket a tudomány számára. Jó tíz éve például megállapították, hogy az 1986-ban felfedezett fekete pöttyös rózsaszín iguána külön fajt képez, így földi gyíkfélékből már három él a szigeteken, tengeriekből viszont csak egy, az Amblyrhyncus cristatus.

Galápagosi óriásteknős | Varacskosfejű leguán | galápagosi pingvin | Galápagosi medvefóka | tengeri leguán

A park névjegye

Hol található: Galápagos-szigetek
Megközelítése: Quitóból vagy Guayaquilból repülőgéppel
Területe: 7970 km²
Alapítva: 1959
Állatvilága: denevér, rágcsálók, óriásteknős, iguána, fóka, pingvin, kormorán, albatrosz, sirály, keselyű, guvat, rája, cápa
Növényzete: 500 szövetes növény, ebből 180 őshonos
Útvonalai: Santa Fé, San Cristóbal, Bartolomé, Isabela
Éghajlata: sivatagi és szubtrópusi szavanna
Mikor utazzunk: bármikor
Korlátozás: csak kísérővel látogatható, és nem is mindegyik sziget