Pompeji pusztulása

 

 

1935 évvel ezelőtt, Kr. u. 79. augusztus 24-én kitört a Vezúv, amely elpusztította Pompeji városát.

Nos, ezek a tömör tények. Tegyük hozzá: ha a pontos dátumot nem is tudják sokan, de Pompeji pusztulásáról szinte mindenki hallott már.

Pompeji *

Ókori római város – ma már romváros – Nápoly közelében, Campania olasz tartományban. A város a Vezúv lábánál, egy lávatalapzaton épült. Valószínűleg az oszkok alapították. Gazdasági és politikai fejlődését jelentősen befolyásolták a Nápolyi-öbölben megtelepülő görögök. A görög művészet hatása néhány templomban, valamint néhány helyiség díszítésében és részben magán a várost körülvevő falon ismerhető fel. Rövid ideig az etruszkok is birtokolták illetve a szamniszok. Pompeji részt vett a campaniai városok Róma elleni szövetségében, ennek következtében Kr. e. 89-ben Sulla csapatai megostromolták. Noha szövetségesei segítettek az ostromnak ellenállni, a város Kr. e. 80-ban behódolt Rómának. Ezt követően Colonia Cornelia Veneria Pompeianorum név alatt római kolónia lett. A Vezúv kitörése pusztította el 79-ben. Hatalmas hamu- és lapillitömeg (lapilli = vulkáni kitörés során a kráterből kirepülő apró kőzetdarab) lepte be a várost, teljesen eltemetve azt.

Mi történt valójában?

Kr. u. 62. február 5-én egy erős földrengés rázta meg a vidéket, súlyos károkat okozva a kikötőben és a városban. A délutáni órákban bekövetkezett földrengés az utólagos becslések szerint 7,5-ös erősségű lehetett a Richter-skála szerint.

Ezen a napon a város lakossága Augustus császár ünneplésére készült, ugyanakkor a város védőszentjének ünnepe is erre a napra esett. A földrengést általános pánikhangulat követte, amelyet csak tetőztek az olajlámpák által okozott tüzek. A közeli Herculaneum és Nuceria városait szintén érintette a földrengés pusztító ereje. A földmozgás következtében számos templom, lakóház, híd, valamint út elpusztult. A feltételezések szerint szinte a város összes épülete megrongálódott. A földrengést követő napokban a városban anarchia uralkodott, általános jelenséggé vált a rablás, fosztogatás, a lakosokat pedig éhség gyötörte.

Kr. u. 62 és 79 között végeztek ugyan újjáépítési munkálatokat, de a földrengés által okozott teljes kárt nem sikerült felszámolni. Nincs adat arról, hogy ebben az időszakban hány ember hagyta el a várost és költözött a birodalom más vidékeire. A lassú újjáépítési folyamatot a további kisebb földrengésekkel magyarázzák, melyek a Vezúv 79-es kitöréséig egyre gyakrabban jelentkeztek.

Addigra Pompeji és a környező települések lakói hozzászoktak a gyakori földrengésekhez, melyek már nem keltettek pánikot.

Azonban Kr. u. 79. augusztus 24-én a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávatömítés váratlanul, iszonyú erőtől hajtva dobódott ki Campania derült egére. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a vulkáni hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Pompejit 7-8 m vastag hamuréteg fedte be, s a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el.

Ezen a napon egyébként a Vulcanalia volt, Vulcanus ünnepe.

A rómaiak tudták ugyan, hogy a Vezúv egy vulkán, de kialudtnak vélték. Misenum lakosai látták ugyan a kitörés során feltörő felhőt, de nem tudták beazonosítani, melyik hegyből származik. Ez is azt mutatja, hogy a Vezúv nem ártalmas vulkánként élt a köztudatban.

A kitörés idején – a korabeli írások alapján – Pompeji lakossága pincékbe húzódott be a kőzápor elől. A befelé lejtősen épített római tetők tölcsérként ömlesztették a lapillit a házak udvaraiba. A hatalmas súlytól terhelt tetőzet hamar beomlott, ha addig egyáltalán ellenállt a gyakori földrengéseknek. Az utcákat magas lapilli- és hamuréteg borította, amely lehetetlenné tette az ajtók és kapuk nyitását, így aki pincébe menekült, kijönni többé már nem tudott. A lapilli- és hamuréteg szintje néhány ház falán látható és elég forró volt ahhoz, hogy megolvassza a falfestményeket védő viaszréteget. A lakosság nagy része a Vezúvval ellentétes irányba, a Sarno-folyó felé menekült, ahol utolérte őket a vég (számos csontvázat és jelentős értéket találtak az itt elvégzett ásatások során).

Pompeji végzetét, Herculaneummal ellentétben nem a láva okozta, hanem a vulkánból szórt hamu és lapilli, amelyek vastag rétegben rakódtak le a városban, teljesen betemetve azt.

Pompeji megtalálása

Pompeji első megtalálása teljesen véletlenszerű volt. A 16. században a Sarno folyó szabályozási munkálatai során bukkantak fel az első falmaradványok. 1748. április 6-án kezdték meg hivatalosan az ásatásokat Rocque Joaquín de Alcubierre spanyol mérnök vezetésével, akinek nevéhez fűződik Herculaneum 1738-as felfedezése is.

A rövidesen híressé váló lelőhely kiemelt szerephez jutott az újkori európai kultúra fejlődésében. Napjainkban Olaszország egyik kiemelt turisztikai célpontja, a Világörökség része.

A Vezúv

A Vezúv (olasz nyelven Vesuvio, latinul Mons Vesuvius) az európai kontinens egyetlen működő vulkánja Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 9 km-rel keletre ( többi aktív európai vulkán – Etna, Stromboli, Vulcano, Izland és környékének vulkánjai, esetleg Szantorini – szigeteken található). Az ókori görögök és rómaiak Héraklész szent hegyének tartották. Ismertségét elsősorban a 79-es kitörésének köszönheti, amelynek eredményeként hamuja és lávája eltemette Pompeji, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak.

 

* Pompeji ókori római romváros Nápoly közelében, Campania olasz tartományban. Eredeti etruszk neve Pompeji, népszerűsítő irodalomban és útikalauzokban Pompeji, a közelében elterülő mai olasz város neve Pompei.

(a Wikipédia segítségével)