A ciszterciek

Közzétette: Lighhouse

Bár Mánuel megeskette pártfogoltját, hogy tekintettel lesz Bizánc érdekeire, Béla minden szempontból szuverén módon uralkodott: jó kapcsolatokra törekedett a pápával, és minden eszközzel támogatta a hazai latin rítusú egyházi szervezetet. A rév- és vámbevételek egy részét átengedte az apátságoknak és a monostoroknak, amelyek némelyike még a legfontosabb árucikkel, a sóval való kereskedés jogát is megkapta. Ez addig kizárólag királyi kiváltság volt. A szerzetesrendek közül elsősorban a francia eredetű ciszterciekét támogatta. A csuklyával ellátott fehér csuhát viselő barátok, akik a Dijon melletti Citeaux (latinul Cistercium) városáról kapták nevüket, a bencések eredetileg puritán életviteléhez való visszatérést tűzték ki célul. Ennek megfelelően eleinte minden feudális szolgáltatást kizártak életükből, s a maguk keze munkájából éltek. Termelési tevékenységükkel a gazdasági modernizáció fontos elősegítőivé váltak. Az első ciszterciek az osztrák határövezetből érkeztek Magyarországra még 1142-ben, de elterjedésük III. Bélának köszönhető, aki gyors egymásutánban öt apátságot alapított számukra. Ezeket, köztük a legismertebb zircit, szentgotthárdit és pásztóit kezdetben szinte kizárólag francia szerzetesek népesítették be. A későbbi alapítások közül jól ismert a bélapátfalvi, amelynek 1232-ben felszentelt kápolnája a legépebben megmaradt késő román stílusú templomunk. A ciszterci szerzetesek jelentős szerepet vállaltak a haltenyésztés és a méhészet, a földművelés , valamint a gyümölcs- és szőlőtermesztés fellendítésében. Az egri vörösbor meghonosítása például a helyi káptalan mellett a bélapátfalvi ciszterciek érdeme. Az intenzív francia-magyar kapcsolatokat erősítette, hogy első feleségének halála után, 1186-ban Béla VII. Lajos leányának, Capet Margitnak személyében ismét francia hercegnőt vezetett oltár elé.