Közzétette:
Timbuktu legendás híre Mali virágkorában alapozódott meg. Eredetileg nomád tuaregek jelentéktelen települése volt, aztán jó 500 évre Nyugat-Afrika legvirágzóbb kereskedővárosa, az iszlám tudomány, kutatás és vallás egyik központja lett. Leo Africanus, arab Afrika-utazó a 16. század elején arról írt, hogy az egyetemek mellett 180 korániskola is volt a városban.
Timbuktu manapság afféle vidéki város: gazdasági jelentőségét elveszítette. De még mindig áll a pompás Djinguereber mecset, amelyet a Granadából származott Abu Isaq es Sahelinek nevezett költő és építőmester tervezett és épített, miután a Mekkából hazatérő Mansa Musa magával hozta Gadamesből.
Heinrich Bart csalódott, amikor 1848 és 1855 között tett nyugat-afrikai utazása során – nem muzulmánként életét kockáztatva – Timbuktuba is eljutott: az ősi, tiszteletre méltó várost már eléggé elhanyagolt állapotban találta.
Timbuktutól északnyugatra, kereken 400 kilométernyire Mopti és Bamako 
között fekszik a mondáktól övezett, ezeréves Djenné, Timbuktu testvérvárosa. E két várost szoros gazdasági és kulturális kapcsolatok fűzték egymáshoz, sikereik is kölcsönösen összefüggtek. Djennének, az egykor virágzó kereskedelmi központnak ma két vonzó létesítménye van: a vályogból épült hatalmas mecset s előtte a piac.
A mecsetnek magas főtornya, attól jobbra és balra két alacsonyabb melléktornya van. Sima, úgyszólván ablaktalan homlokzatából gerendavégek nyúlnak ki, amelyek a fényviszonyoktól függően mindig más és más ornamentikát kölcsönöznek a falazatnak, de tartós szerkezeti elemként, a javítási munkálatok során is hasznosíthatók. Az eső nem csupán lágyabbá teszi a szudáni „agyaggótika” eme szép alkotásának formáit, de károsítja is a romlékony anyagot, ezért a beépített vázszerkezetnek fölöttébb hasznos szerepe van.
Városkép a nagy mecsettel és a piactérrel – Djenné óvárosa az UNESCO kulturális világörökségének része.
A hétfői napokon megélénkül a hatalmas mecset előtti piac. Szűk utcácskáiban, a standok között egymást érik a vevők és eladók. Ezen a napon a környékbeli bambara parasztok díszes köpenyt öltenek bugyogójuk fölé, s rizst, kölest, gyapotot árusítanak. Apró termetű dogon nők szoborként állnak a hagymahegyek mögött. Az ország déli részéből ideutaznak a kereskedőként híres senufok is.
Djenné ma elsősorban a fulbék városa, A fulbe férfiak büszkén lépdelnek a 
piaci standok között. Fejükön óriási süveg, köpenyük hanyagul vállra vetve, övükben kard. Minden fulbe nemesember. Gazdagságukat nyájuk nagyságán és az asszonyaikat ékesítő arany mennyiségén mérik. A fulbe nők finom, kecses alkatukkal, szép arcvonásaikkal tűnnek föl. Művészi frizurát viselnek, s gazdagon fel vannak ékszerezve: fülükben az aranyból készült, gyakran csónak formájú függő akár gyermekfej nagyságú is lehet; nyakláncuk borostyán, korall vagy üveggyöngy minden változatban; láncok és felfűzött pénzérmék a világ minden tájáról: utóbbiak között még Mária Terézia korabeli tallér is akad.
Fulbe nők Djennében
Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (241—242.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet
