vers – 32 Oldal – Lighthouse

Tóth Árpád – Június 21

Csengő-bongó versikével Hát köszöntsük a nyarat, Amely eljött, amely itt van, Utcáinkban, házainkban, S most már végre itt

Izzad a domb, a mezőknek sápadt giz-gaza lankad, Ágyából a patak tikkadtan kiszaladt, S most a fehér kavicsok

Kányádi Sándor verseiből … Kányádi Sándor: Tavaszutó Ázik a Küküllő, paskolja a zápor, tovatűntén is még csurog a

Zárószót kértek tőlem? De mondjátok, mely titkot hoztam magammal Recskről, amelyet ti nem tudtok? Én nem szólhatok másként,

Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak. Ülj hát le, galambom, ugy mint otthon, még otthonosabban, mert

Hajlongni emerre, amarra: Bús sorsot mértél, Uramisten, A magyarra S még búsabbat reám. Hiszen, jó, jó: nem vagyok

Az uccán a téren és a mezőn is Zuhog az eső. Zúg a kanális kiönt az árok Öreg

1594. május 30-án halt meg báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554.

A gyermeket, ha alszik, simogasd meg Egy gondolatban, mint bársony virágot, Mely szirmait bezárta. Boldog éden Ringatja most

Oly éles még a képe, ahogy agyamba csap, – első versem közölte az este egy kis lap. Ott