Közzétette:
Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak.
Ülj hát le, galambom, ugy mint otthon,
még otthonosabban, mert apanélküli és anyanélküli ez a ház
és ez a ház, melyről hosszu álmaidban álmodni szoktál.
Te állsz a tükör előtt, te hinted be illattal a levegőt
és te lármázod föl a csöndet a homályos sarkokból.
Egész nap dolgoztam és lásd, most a tiéd vagyok.
Szeliden kérdezem: jószivvel ülsz le mellém az asztalhoz?
Nagyon szeliden kérdezem: le mernéd vetni előttem állig gombolt
blúzodat,
bő szoknyádat és vastag, téli harisnyádat?
De ne is felelj. Ha eljöttél, akkor itt vagy
s ha itt vagy, akkor az enyém vagy, kedvesem!
Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 9. szám
Lighthouse 