vers – 30 Oldal – Lighthouse

Edgar Allan Poe – Lee Annácska

Sok-sok hosszú esztendeje már tengerpart bús mezején élt egy kis lány – ismerhetitek Lee Annácska nevén s csak

A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György

Rohanó vészjelek, szél, szirénák, riadó! – a hűlő Föld sikolt: vak gyémánt a felhők közt a nap s

Őrangyalok ünnepét a XVI. században Spanyolországban kezdték megülni. Innen terjedt el a Tridentinum hatására is Európában. Az Egyházban a

Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten S e csüggedt ujjakon pompás aranyszint fen szét, Ó most

Emberi sorsok Ω πα, τέλος… Α dörgő Zeusz kezében van, fiam, csupán a végcél, – ő itéli meg,

Jön az ősz, jönnek az őszi nagy alvások! sürü borzongások, hosszu ásitások, melyektől a sziv is megleng mint

A 25 éves Nyugatnak Eredj, zöld nyár, eredj haza; elküld már kedvesed, az ősz. Vidám korod rőtfenyvei kiégtek;

Júliához Piros orca, piros ajkak, Barna fürtök, barna szem, És ez arcon és e szemben Mennyi lélek,

Van egy pár régi levelem Bezárva egy fiókba. Van egy pár régi levelem, De elolvasni nem merem, Csak